Táncoltunk, magához húzott, fogta a derekamat. Pörgetett, kezünket összekulcsolta. Szemembe nézett vagy a nyakába borultam és dölöngéltünk. Jól csinálta.
Amíg nem ment be aludni, kint beszélgettünk a teraszon. Eleinte keze a térdemen volt, de amikor komolyabban kezdtünk beszélgetni akkor elvette és felém fordult. ,,Kevés embert engedek magamhoz közel fizikailag. Szerintem egy ölelés jelentéssel bír."-mondta. Sokáig témázgattunk, leginkább a szerelemről és párkapcsolatokról. Barátságról is volt szó, fiú-lány kapcsolatról.
Később bement aludni. Rosszul érezte magát, sokat ivott már. Sajnáltam, lemaradt 1-2 poénról, hiányzott a tánca. Fél 12-kor bementünk Eszterrel felébreszteni. Nem volt szívünk. Később visszamentünk, felkeltettük. A házigazda bejött, látta haladunk de kihívta Esztert majd csak ennyit mondott. ,,Hagyjuk, majd ő kihozza." Ott maradtam vele, megvártam míg talpra áll és kimentünk.
A teraszon vártuk az éjfél eljövetelét, pár perc volt hátra. Neki a szilveszter nem nagy kaland, szerinte ugyanolyan egy éj, mint a többi. Bár mondta, hogy már le akarta zárni az évet, el szerette volna felejteni.
Fapofával nézte a többieket.
Visszaszámoltunk. Mindenki videózott és emelte a magasba a poharát. Mi egyiket se tettük. Ő egy cigarettát szívott. Nekem pohár nem jutott, videózni pedig szerintem felesleges. 00 lett. Ujjongtunk, elkezdődött egy következő esztendő. Néztük a törvényszegő tüzijátékokat. Vártam már ezt a pillanatot. Kis idő után bementünk. Ő leült a kanapéra. Rosszul volt, mondta. Sajnáltam, de látszott rajta, hogy tényleg nem volt kedve bulizni. Nézte ahogy táncolunk, csak pihent, tartogatta a maradék energiáját. Elkezdtünk limbozni, szórakozott rajtunk.
Kiültem a folyosón lévő sörpadra. Unatkoztam. Vártam, hogy valaki odajöjjön, telefonoztam. Elfáradtam, úgy döntöttem bemegyek a hálóba és lefekszem. Megfogtam a plédemet és a szabad ágyon elterültem. Vagyis akartam. Valaki bejött. Ő volt az. Elmondtam mit fogok csinálni és cselekedtem is. Rájöttem, hogy ez így kényelmetlen. Felálltam, magamhoz fogtam a hálózsákom és mackógatyám. Nem szólt semmit, nem kérdezte mit csinálok. Bebújtam a hálózsákba és átvettem a nadrágomat. Kényelembe helyeztem magam. Ő a felfújhatós matracon ült és megkérdezte: ,,Odamehetek melléd?" Megengedtem neki, kibújtam a hálózsákból és a takarót húztam magamra. Hasamra fordultam. Féloldalasan befeküdt mellém. Nem akartam hátatfordítani, nehogy bunkónak tűnjek. Egyszemélyes, szűk kis ágy volt, közel kerültünk egymáshoz. Átkarolt és lábát átvetette az enyémen. Számomra kicsit kényelmetlen volt, mert a fejemet a párnába fúrva alig kaptam levegőt. Nem akartam változtatni a helyzetemen, féltem, hogy akkora vége a pillanatnak. Mozdult egyet, én is. Ugyanúgy ölelt tovább.
Nem tudtam aludni, nem értettem miért mentem bele ebbe az együttalvásba. A derekamat nem fedte semmi, a takaró lecsúszott míg a pólóm fel. Vártam, hogy azt a fedetlen területet érinti meg, de nem tette. Néztem ahogy az ujjait körkörösen mozgatja a kézfejemen. Édesnek találtam.
Zörgést hallottam, jöttek a lányok, átöltöztek. Mocorogtunk kicsit, majd nyugodtan pihentünk tovább. A fejét a nyakamba fúrta, éreztem a szuszogását. Az alkaromat simogatta. Egyik ujjammal elértem a kézfejét, megérintettem. Ezt érzékelte és rákulcsolta ujjait az enyémekre. Így aludtunk tovább.
Kicsit remegtem az alkohol hatása miatt, kíváncsi voltam a reakciójára ezért nagyon picit rájátszottam. Érezte, felkelt és betakart mindenhol, ahol tudott. Megint átkarolt és automatikusan összekulcsolta a kezünket. Kaptam az alkalmon és megkérdeztem azt ami már régóta piszkálta a gondolataimat. ,,Hogy van az, hogy kevés embert engedsz közel magadhoz fizikálisan?" Ekkor picit feléfordultam, hogy lássam a reakcióját. Halvány mosolyra húzta a száját és álmos, rekedtes hangon csak ennyit mondott: ,,Vannak kivételek!"
Mivel már kezdtem józanodni nagyon remegtem, éreztem, hogy a szám is nagyon ki van száradva. Rázkódtam, nem tudtam megállítani, próbáltam őt nem felkelteni. Nem sikerült. Azt hihette, hogy fázom, simogatni kezdte a hátam, a karom és az oldalam. Nagyon jó érzés volt, talán eddig ez esett a legjobban tőle. Valaki bejött, felzavart minket. ,,Már nem fázol a fal mellett?" - kérdezte kedvesen.
,,Igazából eddig sem fáztam, amikor józanodok remegek a piától."- válaszoltam őszintén. Erre aranyosan kuncogott egyet. Én eddig sem aludtam semmi, ezután sem sikerült. Agyaltam, gondolkodtam. Megilyedtem a helyzettől, hibának éreztem a ezt az összebújást. Megbántam picit, de mégis imádtam minden percét. Hirtelen ötlettől vezérelve felkönyököltem és ránézve azt mondtam: ,,Én nem szeretnék tőled semmi komolyat." Felnézett rám, hátára fordult, karját kinyújtotta és picit megilletődve annyit válaszol: ,,Rendben, megértem." Ahogy ezt kimondta nagyon rosszul kezdtem érezni magam. ,,Köszönöm. Kedves vagy." - mondtam hálálkodva a szemébe nézve.
Kimentem vizet inni. Ahogy haladtam az ajtó fele és hagytam el a helységet, éreztem, hogy ha visszejövök már nem történik olyan, mint ami eddig.
Beszéltem picit a többiekkel és visszaindultam a hálóba. Egyedül aludt, szívesen visszafeküdtem volna mellé, de elég bizarr lett volna. Nem akartam kellemetlen helyzetet okozni magunknak. Leültem a fotelbe, majd elpakoltam a másik ágyról és lefeküdtem oda.
Pár órával később bejöttek a többiek is. Még sokat hülyültünk aztán aludtunk is valamennyit.
Felkeltünk, mindenki ment haza. Már csak páran maradtunk. Ő a hálóban volt, beszélni akartam vele. Benyitottam, aludt. Nem akartam felkelteni...
