My Soul for You (Az élet szonátája III.)

Többet ér minden szónál

Napi rutin lett. Hiába volt saját szobája – amin alapból Konohaval szokott osztozni -, inkább Kurooval aludt. Na persze nem kell semmi komolyra gondolni... csak néhány csókra. Amikből egyre többet kapott a napok múltával.

A többiek, ha furcsállták is, nem mondtak semmit kettejük kapcsolatáról. Bár a másik két gerlice párhoz képest ők egész szolidak voltak. Meg is lepődött, mikor Semi az egész csapat előtt odafutott Tendouhoz és megölelte. Háttér információnak annyit, hogy az Alfának hajnalban nem volt szíve felkelteni, így egy üres és kihűlt ágyban ébredt.

Bokuton már meg sem lepődött, mikor Konohát menyasszonyi stílusban hozta le minden reggel a recepcióra, mondván, hogy még vigyáznia kell magára. Barátja csak egyszer említette meg, hogy a karjai fájnak, de ez az Alfát nem zavarta. Másrészt nem volt szíve visszautasítani a gondoskodását, ami már néha túlvédő viselkedésben nyilvánult meg.

Edzőjük nagy bánatára a 3 oszlopos tagot képtelen megzabolázni. A 3 Alfa ugyanis azt csinált, amihez éppen kedve szottyant. Ilyenkor jött a szokásos kérlelés és telefonálás – igen, Ukai elkérte a számukat vészhelyzet esetére-, hogy tuszkolják le őket gyakorolni.

Pár nap múltán azonban Ukainak elege lett ebből a mindennapi procedúrából.

Sikeresen meg is lepte az ötlet, akárcsak Semit, mivel ők ketten akkor éppen egy helyen tartózkodtak. Pontosítva Semi segített neki reggelit készíteni. Itt találta meg őket az edző. A terve pedig a következő:

Edzenek 1-2 nap velük.

A béta javára váljon, hogy nem foglalkozik a másodlagos nemmel, lévén, hogy van Omega a csapatban. Ha igent mondanak, a többit majd ő elintézi. Hagyott időt is nekik gondolkodni, de ez csak addig tartott, míg megvárták, hogy Konoha is lejön hozzájuk. A válaszuk egyértelmű:

Igen.

Arra azonban megkérte őket Ukai, hogy tartsák titokban, had legyen meglepetés... Nem is igen kellett kérlelni őket. Már rögtön tudták, hogy móresre szeretnék tanítani az Alfákat. Persze nem csak a 3 jómadarat. Itt jött a képbe Hinata. Mivel ő az egyetlen Omega a csapatban, be lett vonva a tervbe. Nagy dologra nem kell gondolni, csak annyi a feladata, hogy ottmarad velük és utána elnavigálja őket a kíváncsi szempárok látómezeje alatt.

Most jött rá, hogy nem beszélt még a kis Omegával, de néhány perc alatt a szívébe zárta. Őrá lehetett mondani, hogy olyan Omega, ami minden Alfa álma. Nem túl magas, aranyos, vicces és élettel teli. A világ jó dolgaira fókuszál. Ellenben az ő kis triumvirátusukkal.

- Ukai-san írt. Idő van. –Jelent meg egy hatalmas mosoly a napsugár arcán. Mert nem tudta máshogy jellemezni. Ragyogott, mint maga a Nap. – Ah, majdnem elfelejtettem. – Mire befejezte a mondatot, már csak egy porfelhőt látott. Fogalma sincs, hogy lehet ennyi energiája. Azt meg még kevésbé érti, hogy fordult meg kevesebb mint fél perc alatt. – Ukai-san kérte, hogy adjam oda őket. –Három tornazsákot tartott a kezében. Feketék voltak, így külsőre semmi különbséget nem látott köztük. Elvette az egyiket és belenézett.

A fehér törölközőn akadt meg először a szeme.... az ugyanis minden mást takart. Alatta viszont olyan dolgot rejtett, amit már nagyon rég nem fogott a kezében. Alig hitte el. Óvatosan belenyúlt a zsákba, félve, hátha eltűnik és csak álmos elméje szórakozik vele. De nem tűnt el. Ott tartotta a kezében.

Egy röplabdás cipőt.

Ráadásul nem is a legolcsóbbik fajta. Régen foglalkozott utoljára velük, de ennyire még emlékezett. Zavartan fordult Semi és Konoha felé, akik szintén összeráncolt homlokkal figyelték az immáron kezükben tartott darabokat. Mindegyik korom fekete volt, fehér márkajelzéssel.