My Soul for You (Az élet szonátája III.)

Vihar

A vihar hamarosan meg is érkezett. Ő maga személy szerint örült neki. Legalább felfrissítette a levegőt. Bár a vendégek nem kifejezetten örültek annak, hogy a 4 fal közt rekednek. Bezzeg ha tudnák, hogy milyen meleg van a konyhában... Hiába szeret főzni, nyáron olyan meleg van bent, hogy levegőt sem lehet ott kapni.

Úgy meg még kevésbé, hogy mostanában nem egyedül tartózkodik a helységben. Kuroo ugyanis előszeretettel lógja el az edzések elejét, hogy őt boldogítsa. Az esetek többségében nem zavarja a társasága már, de ez nem változtat azon a tényen, hogy neki nem a konyhában kellene lennie. Másrészt örök társa, Bokuto is elég sok időt tölt a recepción Konoha társaságában, az edző nagy bánatára. Ilyekor gyakran kénytelen tőlük segítséget kérni.

Néha elég csak kituszkolni Kuroot a konyhából, de néha a világ összes kincséért sem akarja beadni a derekát. Ilyenkor szó szerint kirugdossa őt a birodalmából. Bokutot könnyebb a hasával megfogni, így ha Konoha sem bír vele, egyszerűen megfenyegeti, hogy nem kap reggelit és ebédet.

Az is igaz, hogy erre még csak egyszer került sor, mindkét Alfa esetén.

*****

Ma reggel azonban egy teljesen más dolog miatt fájlalta a fejét.

Konohanak haza kellett mennie néhány dolgáért. Ez nem volt újdonság. Viszont már vissza kellett volna érnie.

Ezen gondolatai annyira elhatalmasodtak fölötte, hogy képtelen volt a főzésre figyelni. Próbálta, de nem ment.

Gondolkodott azon, hátha figyelmen kívül hagyta őt és egyenesen Semihez ment fel, de ez nem vallana rá. Legkevésbé ilyen idő esetén.

Feladta az aggodalmának elfojtását. Egyszerűen földhöz vágta a kéztörlőjét.

- Mit vétett az a szegény kéztörlő? –Már meg sem lepődik, mikor Kuroot pillantja meg az ajtónak támaszkodva. De most nem tudott vele foglalkozni. –Mi a baj? –Megérezve illatát, Kuroo hangja is komolyabbra váltott.

- Konoha még nem jött vissza.

- Nem lehet, hogy felment Semihez? – A gondolkodásból már elege volt, így inkább a tettek mezejére lépett. Kikerülte az Alfát és meg sem állt Tendou szobájáig. Rögtön be is dörömbölt az ajtón. Egy örökkévalósággal később pedig egy álmos Tendou nyitott neki ajtót. Egyszerűen kikerülte és rögtön Semit kereste a tekintetével. Végül megpillantotta a zavartan figyelő szempárt. A két Alfa tanácstalanul és zavarodottan váltogatta egymás közt a tekintetét, egészen addig, míg Semi hírtelen fel nem ült. Most realizálhatta a helyzetet.

- Hol van Konoha? –Félelemmel átitatott illata megkondította a vészharangját. Még a szeme sarkából látta, amint Tendou magára kap egy inget, de ő még ezt is lassú tempónak tartotta. Megfordult és kituszkolta őket az ajtón.

Mire visszafordult, Semi is már félig felöltözött. Nem szóltak egymáshoz, nem is kellett. Pontosan tudták, hogy valami baj történt.

*****

Az Alfákat a recepció előtt találták, egy zavart edző és egy idegesen tipródó Bokuto társaságában. Jöttüket látva nekik szentelték a figyelmüket. Ám elég volt csak néhányat szimatolniuk és már tudták is, hogy valami nagyon nincs rendben velük. Az aranyszemű Alfa aurája azonban kezdte megijeszteni. Tudta, hogy csak aggódik Konohaért, de az erős feromonok ennek ellenére is megborzolták az idegeit.

- Tendou. –Meglepetésére Semi rögtön az Alfa karjaiba futott. – Kérlek, keressétek meg Konohát.

Az Alfa viszonzásul gyengéden a karjaiba zárta és adott a homlokára egy puszit.