Egy év - Fogadalmam története

Tanító érzelmek

3. Bejegyzés
Szóval az első amivel kezdeni szeretnék valami az a stressz kezelése . Ezzel az a baj , hogy van kèt fajta is belőle a jó ès a rossz. Most a rossz stresszre fogok kitérni. Általában próbálom kerülni, nagyon sok esetben megy de aztán mindig van amikor nálam is beüt a krak. Egyszer csak az élet hoz egy eseményt ami miatt streszelek még meg sem történik de már a hatásai miatt aggódom. A következő lépésben figyelmeztettem magam hogy hékás megint stresszelsz mi lesz így az egészsegeddel? Aztán azon streszelek hogy stresszelek. Amúgy nagyon jól meg értem magam saját magammal és a gondolataimmal . Csodálatos dolog hogy gondolkodhatok azon is hogy gondolkodom . Bár nagyon sokszor azt fejtegetne vajon az állatok is gondolkodhatnak?  De valószínűleg csak az ember van megáldva ilyen képességekkel .
Szóval a stressz egy negatív érzelem és mit csinálunk a negatív érzelmekkel ? Persze , elnyomjuk . De ezek minden esetben vajon rossz érzelmek? Vagy van értelme egyáltalán beskatulyázni az érzelmeket ? Szóval vannak ezek a negatív érzelmek amit én inkább neveznék tanítóknak . Miért így ? Mert a legtöbb esetben tanulsz belőlük , mindig figyelmeztetnek téged. Amikor el kezded a tested edzeni fájdalmat fogsz érezni , ha pár szór elrontasz valamit a munkàdban abból tanulni fogsz , hogy csináld jól. A félelemből és a szorongásból lesz a bátorság. 
De vannak olyan kivételes esetek amikor csak el kell fogadni őket. Én nagyon sok szór érzem magam csúnyának , bele nézek a tükörbe és rosszabb mint a tegnapi kép. Jön az önsajnálat és a sanyargatás és az agyam tovább kombinálják hogy magányosan fogok meghalni és csúnyán stb... szinte az egésznapomra rá nyomja a pecsétet . De ha csak meg rántom a vállam , hogy lehet ma csúnya vagyok de nézd milyen szép a hajam . Már is egyel jobban érzem magam és csinálom tovább a dolgomat. Néha azt kell gondolni : Rohadtul érzem magam , nah és akkor mivan? Igen el kell fogadnom nem minden úgy van ahogy a sociál médiában folyik. Bizony akiket követsz néha ők is ramatyul érzik magukat.
Szóval a negatív érzelem elfogadása önmagában már pozítiv élmény .
Azért mert valamin sokat rágodunk amitől pozítiv élményt várunk lesz belőle egy negatív élmény a sok a gond és rágodás és túl gondolás miatt.
De ha csak hagyod hogy folyanak az események hagyod hogy a dolgok megtörténjenek pozítiv élményt kaphatsz. Nem szabad rögeszméje ragaszkodni , néha el kell engedni a dolgokat. Mert ha túlságosan mindenből ügyet csinálsz akkor folyamatosan azt fogod érezni jogod van a boldogtalansághoz és az elégedetlenséghez. De ebből ki kell lépned mielőtt felemészt!