Cél: Megmenteni Tom Denemet (Tom Denem ff.)

[4]

-Végre itt-foglalok helyet mosolyogva a nagyteremben a Griffendélesek asztalánál,majd megöleltem legjobb barátnőmet Margaretet ,aki talán az egyetlen igazi bizalmasom griffendéles társaim közül.
-Ne is mondd!Már alig vártam ,hogy elkezdődjön a tanév. Esküszöm ha még egy nappal tovább kellett volna anyám kosztját ennem ,a szervezetem beadja a kulcsot-magyarázza barátnőm ,majd azonnal két muffin után nyúl és habzsolni kezdi a finomságokat.
-Még mindig próbálkozik azzal az "isteni pulykával" amiről meséltél?-kérdezem nevetve.
Mrs. Roberts mióta Margaretet ismerem ,szerelmese a főzésnek és a konyhának. Az már másik dolog ,hogy a konyha hogy is mondjam...nem viszonozza az érzéseit. Barátnőm elmondása szerint ,ha nem lennének varázslók és nem lennének a családnak házimanói, már rég éhenhaltak volna. Viszont a lány anyukáját nem lehet eltántorítani. Ő elhatározta ,hogy főzni fog ,így főz is. Igaz ,hogy a családban senki nem képes megenni amit készít, de mivel ezt remekül titkolják (Margaret és az apja is mindig varázslattal eltűntetik az ételt a tányérjukról mikor a nő nem figyel ,mivel nem akarják megbántani) ez a főzőcskézés aligha abba marad náluk.
-Esküszöm szegény pulykákat már sajnálom ,hogy így meggyalázza őket...A múlt héten például úgy ahogy volt felrobbant az egész. Merlinre mondom ,ÉLETVESZÉLYES a konyhánk.
-De értetek teszi és ez aranyos. Apa mesélte ,hogy régen anya is mindig próbálkozott a főzéssel,hiába mondta neki apa ,hogy nem kell ,hisz azért vannak a manók és varázslat...Karácsonykor anya mégis mindig saját maga készítette el az egész menüsort-mesélem, és bár mosolygok ,szemem érzem mégis ellepik a könnyek-De mivel én akkor még kicsi voltam,nemigazán emlékszem milyen lehetett...
-Biztos ügyes volt-simogatja meg ekkor hátam barátnőm ,majd vállamra hajtja a fejét.
-Igen..Biztos...-helyeslek én is ,majd hála az égnek megérkezik a tanári kar és az igazgazó ,így mielőtt kibuggyanhatnának könnyeim,kezdetét veszi az évnyitó, ami sikeresen eltereli figyelmem a régi emlékekről.

A beszédek után mindenki megvacsorázott ,majd házanként hálótermeinkbe mentünk.
Eléggé lefárasztott az utazás ,szóval amint megfürödtem az ágyamba zuhantam és másnap reggelig aludtam.

1945. szeptember 2. (kedd)

-Naide!Ébresztő!Elkéssünk Dumbledore órájáról-lökdös reggel Margaret,mire én ugyan kinyitom a szemem és felülök az ágyban,de belül még mindig alszom-Naidaaa!
-Mhm...Fent vagyok...
-Hát látom-nevet ki ekkor drága barátnőm ,majd hozzám vágja sminktükrét ,amikor pedig belenézek meg is látom min szórakozik ilyen jól.
A szemem csak résnyire volt nyitva,csoda hogy egyáltalán láttam valamit.A hajam mivel kiengedve volt az este ,most úgy nézett ki ,mint egy seprű és amilyen ügyes voltam még el is aludtam az arcom.
-Hát figyelj...Olyan vagyok ,mint egy főnix...Halála előtt 2 perccel...-állapítom meg végül,majd mivel elismerem ez az állapot tényleg tarthatatlan, én is kikászálódok puha,meleg ágyikómból és elkezdem összeszedni magam.

-Szép jóreggelt mindenkinek!-lép be a terembe Dumbledore ,majd a tőle megszokott kedvességgel köszönt minket.
-Jóreggelt Professzor úr!-köszönünk vissza ,majd mikor mindenki elfoglalta saját helyét(mi a padjainkban ,Dumbledore pedig ahogy eddigi éveiben mindig ,most is asztalának támaszkodva)elkezdődhetett az idei év első órája.
-A mai óránk tárgyai nem mások lesznek ,mint a sellők. Sellőket világszerte találunk, bár a külsejük épp oly változatos, akárcsak a miénk.A könyvetek 48. oldalán láthattok is párat.A legrégebbi feljegyzésekben említett sellők a görög szirének és tritónok. A mugli irodalomban és festészetben gyakran ábrázolt gyönyörű hableányok, akik a melegebb vizek lakói. A skóciai szelkik és az írországi merrók ezzel szemben kevésbé szépek, de mint minden sellő, ők is rajonganak a zenéért.Biztos vagyok benne ,hogy ha még csak régi mesékből vagy történetekből is ,de ti is hallottatok már a szirénekről és a szirének énekéről.Nemde Mr. Smith?-néz ekkor a professzor Everardra aki eddig végig füzetébe firkált valamit.
-Hogy én?-kapja erre fel a fejét a fiú ,akinek egyértelműen az egyik fülén be ,a másikon viszont azonnal ki is mentek az előbb hallott információk.
-Igen. Esetleg megosztana velünk pár az ön által hallott érdekességet ezekről a bestiákról?-lép ekkor Dumbledore a fiú padjához és miközben Everard csak amolyan "valaki segítsem már" tekintettel néz végig osztálytársain,Dumbledore a padján lévő papirost kezdené el tanulmányozni ,de eközben mivel látom egy hugrabugosnak sincs szándékában megszólalni azonnal magamhoz ragadom a szót ,hátha sikerül kisegítenem a helyzetből barátom.
- Egy história szerint Atargatisz istennő beleszeretett egy halandóba, ám véletlenül az életét vette. Szégyenében és tébolyában beleugrott a tóba és egy hal alakját vette fel, ám nem tudta elrejteni isteni szépségét, így végül egy sellő formáját öltötte.Egy még ismertebb legenda szerint Nagy Sándor makedón hódító húga, Thesszaloniki halálát követően hableánnyá vált és az Égei-tengerben lehetett őt látni. Megkérdezett minden tengerészt, akivel útja során találkozott, hogy „Alexandrosz király él-e még”? Ha bölcsen azt válaszolták neki, hogy „él, uralkodik, és folytatja a világ meghódítását”, elengedte a hajósokat és lecsendesítette a háborgó vizet. Ám egy esetleges nemleges válasz feldühítette őt, szörnyű vihart támasztott és a tengerészek csak ritkán élték túl a haragját-idéztem fel emlékeimből mindent amit valaha hallottam vagy olvastam ezekről a lényekről,mire a professzor csak mosolyogva bólintott és mivel szerintem úgy volt vele Everard mostmár biztos figyelni fog az órán,ismét asztalának támaszkodott és úgy folytatta tovább a tanítást.

1945.szeptember 2. (kedd)

Kedves naplóm!
Így az utolsó órámra,ami Rúnaismeret volt egészen visszarázódtam a Roxforti hétköznapokba.
Aminek külön örülök,hogy idén még az eddigi éveknél is több óránk lesz összevont a többi ház végzőseivel.Bár lehet ,hogy ez sokakat inkább zavar ,mint boldoggá tesz...De én akkor is pozitívumként fogom fel,mivel szeretek Everardal és Godvinnal órára járni ,ahogy Margaret is élvezi például a közös feladatokat velük.Ezen kívül ilyenkor amikor össze vagyunk vonva a tanárok előszeretettel raknak minket vegyes csoportokba vagy párokba így sokszor van ,hogy páros feladatoknál Tommal kerülök össze, aminek én megint csak örülök ,mivel ugyan a többiek tartanak a fiútól,én egyáltalán nem.Inkább csodálom őt azt hiszem...Ahogy dolgozik és elmélyül egy egy feladatban...Tényleg hihetetlen a srác de a jó értelemben!
És ezt holnap tuti ,hogy ismét bebizonyítja ,mivel bájitaltanon Lumpsluck már előre jelezte ,hogy csapatmunka várható ,sőt már a két fős csapatokat is összeállította én pedig ismétcsak Tommal leszek.
De hogy ennek ő is örül e vagy csak én?Hát ez egy jó kérdés...Bár túl sok érzelmet nemigen olvastam le az arcáról ,mikor a professzor mellé osztott be szóval lehet teljesen hidegen haggya a dolog...?