Cél: Megmenteni Tom Denemet (Tom Denem ff.)

[5]

-Aaaiissh olyan izgatott vagyook!-dobol padján Margaret a Bájitaltan előtti utolsó óránkon-Imádkoztam ,hogy a prof Everardot ossza be mellém és igeen!Bevonzottam!-kuncogja,szeme pedig tényleg csillog az izgalomtól.
Hát igen...előttem nem titok ,hogy mit is érez barátnőm a Hugrabugos fiú iránt.
-Persze, persze ...Bevonzottad,de most shh-teszem szám elé mutató ujjam ,ezzel jelezve ,hogy ideje elhalkulnia, különben a professzor biztos büntető munkára küld minket.
-Tehát a bőrváltó legendája, miszerint egy boszorkány vagy egy varázsló képes saját akaratából átváltozni egy állattá, valós tényeken alapszik-fejezi be ekkor éppen eszmefutatását az említett prof ,mire barátnőm is odafigyel, vagyis úgy tesz mintha serényen jegyzetelne ,miközöben amolyan "azta Professzor úr ez elképesztő" képet vágva bólogat.
-Még annyit ,hogy ma délután a helyükben szabad időmben ellátogatnék a könyvtárba és átolvasnék pár az ezt és az előző óra témáit átölelő könyvet-jegyzi még meg tanárunk ,majd összecsukja könyvét és int ,hogy elmehetünk,mivel vége az órának.

-Na még mit nem...Nem hallgattam eleget ma a zagyválásait,majd még olvasok is róla-nevet Margaret ,mikor már a folyosón vagyunk és épp Bájitaltanra tartunk.
-Pedig jobban tennéd, már ha nem akarsz "Troll" osztályzatot-felelem ,mire barátnőm csak legyint.
-Ugyan máár...A prof csak nem buktatná meg a kedvenc diákját!
-Honnan szeded ,hogy te vagy a kedvence?Sose figyelsz oda rá-mosolyodom el ,mivel tényleg nem emlékszem olyan Mágiatörténet órára amin Margaret akár 2 percre is csöndben maradt volna.
-Hát de ő ezt nem tudja,hála profi színészi vénámnak.Senki nem tetteti nálam jobban az érdeklődést-kacsint a lány ,majd szinte már rohanva közelít a Bájitaltan terem elé ahol pár diák ,köztük Everard és Godvin is, már várakoznak.

Horatius Lumpsluck, mint minden órára kissé elkalandozva de mégis mindig pontosan érkezett.Így volt ez ma is.
Mikor belépett a tanterembe mi illedelmesen köszöntöttük, amit ő kedvesen viszonzott.
Néhány percig még matatott asztalánál,majd mikor úgy tűnt megtalálta amit keresett ránk emelte tekintetét.
-A mai napon ahogy azt már előző órán említettem ,párokban fogtok dolgozni.Kérlek titeket álljatok a párotokkal egy egy üst mögé-adta ki az utasítást,mire a diákok azonnal tették is amit mond. Vagyis majdnem minden diák,mivel ,hogy Tomnak esze ágában sem volt odajönni hozzám ,mikor pedig én amolyan "Gyere már ide!" Tekintettel próbáltam szugerálni,mintha csak átnézett volna rajtam.
-Miss Silvermann...Mr Denem Kérem önök is álljanak egymás mellé-szól ránk ezután a professzor ,mire ekkor nagynehezen végre csak megmozdul az eddig bálványként helyén álldogáló fiú is,de ahelyett ,hogy mellém állna ,szimplán megragadja a karom maga mellé ránt így végül úgy tűnik az előtte lévő üsttel fogunk dolgozni.
-Remek!-csapja össze ekkor vidáman tenyerét Lumpsluck-A mai nap Bátorság szirupot kell készítenetek. Ha emlékeztek ,ezt 2 órával ezelőtt tanultuk szóval a receptnek már ott kell lennie valahol a fejetekben-ennél a résznél az osztály háromnegyede lesápadt és ahogy láttam néhányan komolyan ájulás közeli állapotba kerültek.
Hát igen,ilyen az amikor egyik fülükön be a másikon ki engedik a prof szavait ,mondván,hogy úgyis elfelejti kikérdezni a leadott anyagot.
Na nesze nektek-bazsalygok magamban,bár ahogy Margaret mérges arcát látom, azt hiszem ő észlelte kárörvendésem.
-Na de ,hogy mégis adjak egy kis segítséget...Az üstötök mellett találtok egy listát ,melyen a főzethez szükséges hozzávalók találhatóak.De vigyázzatok! Ugyanis az alapanyagok nem sorrendben szerepelnek a pergameneken ,márpedig ahogy azt már tudhatjátok, ez a főzet csak és CSAKIS AKKOR sikerülhet ,ha a megfelelő sorrendben teszitek az üstbe.Na de nem is szaporítom tovább a szót.Az óra utolsó 5 percére szeretném ha végeznétek,hogy jusson idő az osztályzásra is ,szóval jó munkát nektek!

Hát hogy is mondjam...Ha egy szóval kéne jellemeznem ezt a mai bájitaltan órát ,azt hiszem a teljes katasztrófa vagy káosz lennének megfelelő kifejezések.
Első körben mindenki a proftól kapott pergamenre csapott le,majd miután vagy 5ször végig olvasták és 10szer összevesztek azon melyik lehet az első elem aminek az üstbe kell kerülnie,csak bedobtak valamit.Ezt követte a következő kérdés és vita ,hogy melyik alapanyag lehet a második és így tovább és így tovább.Ugyan csak 5 alapanyagról beszélünk, de voltak párosok, akik úgy döntöttek egy kis ez ,meg egy kis az sem árthat ebbe a főzetbe szóval így az időnk felénél vagy két asztalnál fel is robbant egy egy üst tartalma,de mint mondtam ez a teljes káoszban szinte már fel sem tűnt senkinek ,mivel mindenki a saját "bajával" volt elfoglalva.
Egyedül én és Tom álltunk egymás mellett kifejezéstelen arcal ,miközben nyugodtan előkészítettük az alapanyagokat.
Bevallom,mikor belegondoltam tegnap,hogy milyen is lesz megint Tommal közösen dolgozni ,hát nem így képzelzem el.Ő nem szólt hozzám,még szinte csak rám sem nézett,én pedig nem akartam zavarni munka közben, így hát csak beletörődtem a némaságba és csináltam amit kell.
Bár így nem volt túl élvezetes a munka,végül mégiscsak mi végeztünk először, majd mikor óra végén a professzor körbejárt és leellenőrízte a bájitalokat ,egyedül a miénk nyerte el a Kiváló osztályzatot így eredményesnek mondhattam magunkat.
Ettől viszont most nem kéne boldognak lennem?Vagy legalább mosolyognom?Ehelyett itt állok a kiváló bájitalunk fölött és nem érzek mást csak keserűséget.

Mégis miért nem képes figyelembe venni?!-zakatol a fejemben továbbra is a gondolat ,mikor már órák után a könyvtárban ülök és épp egy a Mágiatörténet az alapoktól című könyvön próbálom átrágni magam.
-Uuh a salemi boszorkányperek? Nagy szívás lehetett az akkoriaknak,az már biztos-jegyzi meg ekkor Everard, mire felkapom a fejem.
A fiú a vállam fölött olvasgatta az általam nézegetett egyik oldalt amin valóban a "salemi boszorkányperek" volt a téma.
-Igen biztos-ismétlem ,majd próbálom Tommon való gondolkodás helyett az olvasottak felfogására kényszeríteni az agyam.
-Na jó-szólal meg ekkor azonban ismét a hugrabugos fiú ,majd egyszerűen levágódik mellém-Mi nyomja hófehér lelked kedves Naidám?