Maffiába Zuhanva

0.

2008.Dec. 30.

Az ágyamban fekszek, és bámulom a plafont. El sem hiszem, hogy anyám nem enged el, hisz péntek van! Ráadásul a hétvégén töltöttem a 18-at! Értem, hogy ünnepek vannak, de basszus! Nem is volt alkalmam szülinapozni még a barátaimmal. Utálom is, hogy pont ilyenkor születtem, hiszen ünnepek miatt soha senki nem ér rá. És most persze, amikor végre mehetnék, mert mindenki kiszabadul egy kicsit otthonról még szilveszter előtt, most persze engem nem engednek. Igazán örülök.

Úgy döntöttem, még egy próbát teszek.
Felkeltem komótosan az ágyamról. Kiszedtem a fülemből a fülhallgatót, és útközben az íróasztalomra tettem, a telefonommal együtt.
A folyósóra érve felvettem a papucsomat. Télen állandóan fázott a talpam a hideg márványon sétálva.
Öcsém szobája előtt elhaladva hallottam, hogy éppen Miyagit hallgat. Ő volt a közös kedvencünk. Régen, amikor még jó volt a kapcsolatunk, mindig az ő számaira buliztunk. Aztán sajnos eltávolodtunk egymástól. Ő 16 éves, belekezdett az igazi csajozós korszakába. Van egy olyan érzésem, hogy most is van nála valaki...

Lassan elértem a nappalit. Anyukám nekem háttal éppen a Tv-t nézte. Nagy levegőt vettem, majd megszólaltam.

-Anya!

-Mondjad!- fordult felém idegesen. Jól kezdődik...

-Figyelj!- indultam meg, majd leültem mellé a kanapéra. - Nem szeretnék vitatkozni. Kérlek, engedj el ma a városba! Végre tudnék kicsit bulizni és ünnepelni a többiekkel!- néztem rá boci szemekkel.

-Már megmondtam, hogy nem mehetsz! Elég lesz holnap buliznod, minek engednélek el ma is?- mondta felháborodva.

- Az szilveszter, totál más eset!- érveltem, bár még magamat sem tudtam ezzel igazán meggyőzni. -Anya, kérlek! Időben hazaérek, megígérem!

-Jól van! Legkésőbb 3-kor szeretnélek az ágyadban látni! Ha nem, akkor lefújom a szilvesztert, és nem engedlek el abba a rohadt buliba! Megegyeztünk? - nézett fenyegetően.

-Rendben, megígérem hogy hazaérek! Köszönöm!- mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára. Egy részem azonban érezte, hogy ez nem biztos hogy így fog alakulni.

Felálltam a kanapéról, majd vissza siettem a szobámba.
Elvettem a telefonomat az asztalról, majd gondoltam felhívom a barátnőmet, Danat, hogy elmondjam neki a jó hírt, azonban láttam, hogy apumtól van egy nem fogadott hívásom.
Apáék egy éve elváltak, így külön élnek már. Apához kéthetente megyek, de szinte minden nap beszélünk.
Gyorsan visszahívtam.

-Szia apa!

-Szia szívem! Hogy telt a napod?- kérdezte boldogan.

-Háát, veszekedtem egy sort anyával, de már minden rendben. Te mit csináltál? - érdeklődtem vidáman.

-Rendeztem a szülinapi ajándékodat. Ha minden igaz, a ház előtt vár rád, egy része pedig a postaládában. - felelte sejtelmesen.

Izgatott lettem, hiszen tudtam, hogy valószínűleg mit kapok.

-ÚRISTEN! Azonnal megnézem! - Újjongtam, majd gyorsan elköszöntem tőle, és leraktam a telefont.

Villámgyorsan rontottam ki a szobámból, át a a nappalin, anya érdeklődő pillantásait figyelmen kívül hagyva. Felvettem a kabátomat, majd kiléptem a házból, és tovább siettem a kapuhoz. Ahogy kinyitottam, lesokkolódtam.
A ház előtt egy régi Ferrari fogadott. El sem hiszem, hogy megkaptam tőle!