Maffiába Zuhanva

2.

................

Egy nagy, puha ágyban ébredtem. A falak bézs színűek voltak, a bútorok pedig fehér színben pompáztak. Az egész olyan letisztult hatást keltett. Szembe velem a falon egy nagyon nagy HD Tv volt, mellette pedig egy üveg ajtó.

Az ágyon balra fordultam. Közvetlenül az éjjeli szekrény mellett egy nagy fa ajtó volt. Lassan felültem, gondoltam megnézem, mi rejtőzik az ajtó mögött, ám mielőtt felálltam volna, iszonyatos fájdalom nyilalt a fejembe. Lassan a homlokomhoz kaptam, de semmi szokatlant nem érzékeltem, egy kisebb puklin kívül.

Megembereltem magam, és felálltam. Szépen lassan lenyomtam a fa ajtó nagy, hideg bronz kilincsét, viszont nem tudtam kinyitni. Zárva volt. Nem is tudom, mire számítottam. Elraboltak. Nyilván nem fogják nyitva hagyni az ajtót. Vissza ültem az ágyra, és gondolkozni kezdtem.

Sima emberrablás történt, vagy oka van annak, hogy miért pont engem hoztak ide? Kik ezek egyáltalán? Hol is lehetek?

Rengeteg kérdés cikázott bennem, viszont a helyzethez képest nyugodtnak éreztem magamat. Minden okkal történik...

Ismét felálltam, elindultam az üveg ajtó fele. Gondoltam, vagyis inkább reméltem, hogy az a fürdő bejárata, ugyanis iszonyatosan pisilnem kellett.

Kinyitottam az ajtót, és elégedetten vettem tudomásul, hogy itt tényleg a mosdó található. A hideg márványon fázott a lábam. Ahogy megláttam magam a tükörben, konstatáltam, hogy tényleg van egy csúnya, lila folt a fejemen. Próbáltam nem tudomást venni róla, és inkább elvégeztem a dolgomat.

A szobába vissza érve gondoltam megkeresem a távirányítót. Ha már van lehetőségem tv-t nézni, nyilvánvalóan élek vele.

Elkezdtem keresni a távirányítót, ám mielőtt megtalálhattam volna, hirtelen kattant a zár az ajtóban, majd három alak lépett be rajta; az a kettő, akik elraboltak, illetve egy öltönyös, sármos alak.

Kicsit váratlanul ért ez a hirtelen megjelenés, így nem igazán tudtam mit reagálni. Csak ültem az ágyon, és vártam a csodát.

- Te vagy Molly, nem igaz? Peter lánya.- nézett a szemembe az öltönyös faszi.

-Igen, én lennék az.- feleltem határozottan, majd felálltam. - Elnézést, de megtudhatnám, hogy honnan ismer, és miért vagyok itt?

- Apád jelentette, hogy nálad van egy ellopott Ferrarim. - mondta, s közben egy lépést tett felém. - Nyilvánvalóan tudod, miért keresem ezt az autót. Nem tűröm el, ha lopnak tőlem.-lépett még közelebb hozzám, majd a fülembe súgta az utolsó mondatot.-Méltó büntetést fogok ezért neked kiszabni.- szavai fenyegetően hangoztak, kirázott a hideg.

Nem értettem, miről beszél. Gondolataimnak hangot adtam.

-Elnézést, de fogalmam sincs, miről beszél!- kezdtem magabiztosan.

Az öltönyös megemelte az állát, és kérdőn fürkészett tovább. Folytattam;

- Az autót most születésnapomra kaptam. Egyáltalán nem lopott. Lehetséges, hogy össze keverte egy másik, ugyanilyen Ferrarival.- néztem a szemébe.

- Nos, könnyen utána járhatunk, hogy melyikünknek lesz igaza. Reménykedj, hogy ez tényleg egy másik autó, és nem találom meg benne azt, ami az enyém.- vigyorgott az arcomba. - Alex, Will, vezessétek utánam a lányt!- parancsolta a két férfinek, majd megindult kifelé az ajtón. A kettő izomagy két oldalról karon ragadott, majd vonszolni kezdtek az öltönyös után.

Felszisszentem.

- Aucs, ez szorít!- kezdtem rángatni a kezeimet. -Tudok magamtól is menni!

Alex és Will azonban nem igazán törődtek azzal, amit mondtam, így hamar rájöttem, hogy értelmetlen tovább küzdenem.