40 nap a pokolban

10.fejezet - Tizedik nap

A reggel komótosabban jött, mint eddig. Lehet, hogy csak azért, hogy hagyja aludni azt a pár embert, akik még nem voltak ébren a tűz körül kialakított táborban, de lehet, hogy a felhős égbolt is közrejátszott. Történetesen az összes fiú húzta a lóbőrt, kivéve Connort. Miközben a lányok nem csak a reggelit készítették elő, hanem leltároztak, szétpakolták a tartalékot, hogy mind a három autóra jusson, és felfedezőtúrára mentek, hogy még több legyen, gondosan ügyeltek arra, Lory és Ceroline ne kerüljenek öt méteres körzeten belülre. De a nagy koncentrációban, arra nem is figyeltek fel, hogy Connor megállás nélkül Dotty sarkában van. A lány feladata az volt, hogy a szétválogatott, dobozba pakolt ételt az egyetlen autóból átpakolja a másik kettőbe. Természetesen mivel az izmos daredevil idő közben az árnyéka lett, pillanatok alatt végeztek. Ezután a feladata a lőfegyverek szétválogatása és leltározása volt, ebben már nem tudott annyit segédkezni Connor, de egy tapodtat sem mozdult mellőle.

- És most miben segítsek? – Kérdezte izgatottan a magas fiú.

- Semmiben, ember. Nem tudsz segíteni. Kopj már le!

- Kérlek, hadd segítsek! Segíteni akarok.

- Akkor... Számold meg, hogy mennyi töltény van ezekben. – Mutatott egy nagy halom fegyverre Dotty. – Aztán abban a dobozkában plusz lőszer van, azt is számold meg. És ha megvagy, írd fel egy papírra az összes fegyver nevét, és hogy esetleg van e belőle több is.

- Értettem főnökasszony! – Connor feszes mellel kezdett bele a munkába, annyira koncentrált arra, hogy tökéletesen sikerüljön, hogy észre sem vette, amikor Dotty otthagyta őt.

Aznap reggel rá se lehetett ismerni Dottyra. Fapofával csinálta a dolgát, és már-már flegma volt. A többiek tudták, hogy valami baj van, és azt is tudták, hogy Connor miatt van. És persze azt is észrevették, hogy a fiú, aki borzasztó lelkesen számolgatja az apró töltényeket, olyan boldog, hogy madarat lehetett volna vele fogatni, ami szintén nem volt egy jellemző vonás. Mintha csak testet cserélt volna a két személyiség, Dotty csöndben van és flegma, Connor pedig hadar, beszél és nevetgél.

- Sziasztok! – Köszönt Dotty az épp teát iszogató lányoknak, ahogy beért a hallba. – Ki hogy áll?

- Mi begyűjtésről jöttünk vissza. Ceroline és Rita leltároznak. – Mondta Maya.

- Biztos, hogy jó ötlet egy ilyen „bonyolult" feladatot rábízni? – Mormogta Dotty, belehörpintett egy teába, és letagadhatatlanul kezdte el bámulni a parancsára sürgő-forgó fiút.

- Ezt én is kérdezhetném. – Jelentette ki Lory. – Komolyan megszámoltatod vele, hogy mennyi lőszerünk van?

- 218. Csak le akartam foglalni kicsit. És innen láthatod, hogy igazából nem is figyel rám. Az orra előtt számoltam meg, és még csak fel sem tűnt neki mit csinálok.

Dotty hideg hanglejtésű mondata után senki nem mert megszólalni, néztek jobbra-balra, hol a leltározó lányokra, hol a feleslegesen dolgozó fiúra, amíg szinte végszóra Connor Dotty elé állt.

- Végeztél? – Kérdezte Dotty, és nagyot hörpintett a teába.

- Igen, és igazad volt. Tényleg 218 töltény van, és az összes fegyver megvan, úgyhogy csak kipipáltam a leltáradat. – Dotty szava elakadt, a lányok mögötte a visszafojtott nevetés hangjait próbálták elrejteni. – Most mi legyen?

- Segíts Ceroline-nak.

- De hát... Ő egy kurva. – Erre a kijelentésre kitört az elfojtott nevetés, és olyan hangzavarba fejlődött, hogy a fiúk felébredtek. Legalábbis Liam hirtelen mozdulattal emelte fel a fejét, és kereste elveszett arccal ébredésének okozóját. Connor, mint ideges szülő lépett közéjük és kezdett kiabálni. – Felkelni! Ébresztő idióták, a lányok már mióta dolgoznak, felkelni! – Connor mindenkinek fájdalmas ütéseket adott, amíg mind teljesen éberek nem lettek.