40 nap a pokolban

13.fejezet - Tizenharmadik nap

- Dotty! Dotty, ébresztő! – Connor finoman ért a lány vállához. Ők voltak az utolsók, akik még nem ültek a roverükön. Dotty lassan nyitotta ki a szemét, megragadta Connor segítségre nyújtott kezét, és óvatosan ingatag lábaira állt. Connor felsegítette őt a járműre, majd maga is felmászott a magas platóra. Bezárta hátsó kis ajtót, aminek köszönhetően egyikük sem esett még ki, és amint indulásra készen álltak, Mr.Theelo előre kiabált:

- Mehetünk, Lory.

A lány a gázba taposott, mögötte, a foghíjas létszámmal rendelkező kettes rover követte őket, és a továbbra is nagy létszámú hármas is. Miután Rita átült az egyes roverbe, a feszültség csillapíthatatlan közte, a testvére és Ceroline között. Szinte a levegőben is érezni lehetett, amikor a Rossi ikrek egyike a másikra nézett. Ehhez képest a másik ikerpár, Alexander és Christoffer nem vett részt a civakodásba. Ők vidám és békés kis páros voltak, próbáltak nem bele bonyolódni a témába, míg a kettes rover csöndes utasai voltak.
Még mindig hajnalnak könyvelték el megállásuk időpontját. Hat óra volt. A nap már javában elindult útján az ég teteje felé. Egy Kanab nevű városka határán álltak meg. Sokkal több fa vette körbe őket, mint addig, de az egészet egy sziklás sivatagi hangulat uralta, mintha a Grand Canyon közepén lettek volna, a házak fölött még láttak a magas sziklaképződményeket. Ezúttal a fiúk lelkes csapata nem vállalkozott arra, hogy felfedezze a városkát. Éppen elég volt nekik a tegnapi gyaloglás. Ellenben Mr.Theelo, akinek eddig sosem akadt lehetősége felfedőtúrára indulni, alig várta a jelentkezőket. Chris és Alex voltak az elsők, akik ki akarták nyújtóztatni a lábukat, és amikor Lory elő állt, Jim is azonnal jelentkezett. Ekkor már Connor, Maya és Liam is csatlakoztak, ellenben Chloe és Nate, az angol delegáció nyugis körülményeket preferáló párosa a tábort választotta. Mindenki egyéb is ezúttal a nyugalomnál döntött. Mire a csapat elindult, már mindenki talált elfoglaltságot. Nate és Chloe nem először estek abba a helyzetbe, hogy vakmerő és kalandvágyó barátaik mellett nekik egymás társaságára kell hagyatkozniuk, amíg a már-már gyerekesnek mondható csapat elfárad. Nem volt szokásuk személyes dolgokról beszélni. Valahogy nem alakult ki az a bizalom, vagy csak inkább nem akarták a bajukkal untatni a másikat, ezért általános dolgokról szoktak beszélni. Most is ez történt. Szóba esett, hogy kinek ki a kedvenc tini ninja teknőce, hogy mi a véleményük a továbbtanulásról, hogy szerintük melyik a legmenőbb cicaeledel – lévén, hogy mindketten macskagazdik voltak –, hogy kinek mi a kedvenc piája, és persze hogy ki milyen állat lenne, ha választani kéne. A beszélgetést Aryanna szakította meg, aki a hármas roverbe invitálta a lányokat traccs partira. Chloe elnézést kért, óvatosan lemászott a roverről és egyedül hagyta Natet. De nem volt sokáig társaság nélkül. A roveréből a lányok által kitaszított Laci csatlakozott.

- Hali! – Köszönt Laci.

- Szia. Mizu?

- A lányok átvették a hatalmat a rover fölött.

- Azt látom.

- Láttam, hogy Chloeval beszélgetsz.

- Aha, jó barátom.

- Van köztetek... valami?

- Oh, dehogy. Mármint... Most komolyan, tudom, hogy a kedvenc gumimacija a piros, hogy nem hajlandó megsózni a pirítóst, hogy hogyan issza a teát, hogy Lory a legjobb barátja, és hogy hogyan találkoztak. De amúgy, magáról a lányról semmit sem tudok. Nem tudom, hogy mi a kedvenc gyerekkori emléke, hogy hogyan került Londonba, hogy miért kezdte el a kung-fut, vagy hogy milyen is ő valójában. Nem szeret megnyílni. És amúgy én sem. Úgyhogy ez a barátság úgy jó ahogy van.