40 nap a pokolban

11.fejezet - Tizenegyedik nap

Liam ébresztője verte ki az álmot mindenki szeméből. Alig volt még hajnal, a roverek már úton voltak. A Stuart család pedig örömmel követte őket. Megálltak pár percre tankolni, és fel is töltötték az ivóvíz készletüket a kútból. De nem tartott sokáig az út. 5 óra vezetés után, mint mindig, lemerült az akkumulátor. Ismét a semmi közepén álltak meg az autók, a diákok az autók árnyékában találtak menedéket. Mark felajánlotta autója légkondiját, de Mr.Theelo inkább figyelemre intette, miszerint nem érdemes elhasználnia az erőforrásokat. A tanár, és az ügyvég egész délelőtt beszélgettek, egyedül hagyva a diákokat. Persze mindenki játszotta a maga urát, főleg most, hogy mindenki Lory főnöksége ellen próbált lépést tenni, hogy megmutassa az angol táncosnak, neki ő nem parancsol. Ám Ceroline nagyon kihúzta a gyufát. Egy órányi hiszti után, miszerint a haja katasztrofális állapotban van, ráöntött egy egész kanna ivóvizet. Ez nem csak Lory poharában volt a sokadik csepp, a többieknek is felháborító volt, de mit is tehettek volna. Lory-ban ez a kérdés nem volt kérdés, felállt, és Ceroline elé állt, aki önelégülten fésülgette vizes haját.

- Te meg mit művelsz?

- Hajat mosok. Tudod, van, aki azt is szokott. Nem oldja meg az ápolatlansági problémát, ha felfogod a hajad.

- Mármint... Ezt te most komolyan gondolod? Ennyire idióta vagy?

- Senki nem kérdezte a véleményedet, Crawford.

- Ez nem vélemény, hanem tény. Szükségünk lett volna arra a vízre! Nem hiszem el, hogy ennyire nem fogod fel a helyzetünket!

- A helyzetünket? Dehogynem fogom fel. A helyzetünk az, hogy Lady Crawford irányítani akar mindünket. Képzeld, nem te mondod meg, hogy mire használjuk a vizet.

- Szerintem a józan paraszti ész azt mondatja, hogyha a túlélés a kérdés, és választani kéne, hogy megiszod a vizet vagy kipocsolod, a döntés egyértelmű.

- A víz, amit használtam az én roveremben volt. Tény, hogy nektek hét ember között kell osztozkodni, nekem viszont csak négy másik emberrel kell megosztanom a készletemet.

- Nem. Tizenhat ember között kéne osztoznunk. Itt nem három csapat van, hanem egy.

- Aminek te lennél a királynője?

- Egy szóval sem mondtam ezt.

- Pedig úgy viselkedsz. Azt hiszed te vagy itt az atya úr isten? Hát nem irányíthatsz itt senkit.

- Szerintem, amit mondtam, az jogos. És az is jogos volt, hogy kiakadtam rád a fodrászatban.

- Te még mindig ezen vagy fennakadva?

- Mondjuk, mert majdnem meghaltam miattad?

- Nem mondtam egy szóval sem, hogy menj fel a hotelbe, vagy hogy egyáltalán kövess engem. Megoldottam volna egyedül.

- Nélkülem már rég halott lennél.

- Miért? Megfulladtam volna a gyönyörű hajam láttán?

- Mármint ami nem is szőke?

- Ez a legnagyobb érved?

- Igazán lejjebb vehetnél az arcodból.

- Már nem azért... - Szólt közbe Rita. – De te is.

- Te ne szólj bele kérlek, semmi közöd nincsen ehhez.

- De van. Én is a csapat része vagyok. És igaza van Ceroline-nak. Csak vegyél vissza egy kicsit. Jó, jó, tudjuk, hogy te pár nappal tovább voltál egyedül, de ettől függetlenül most már mind itt vagyunk. És nincs jogod az élünkre állni, mert nem választottunk meg semminek, se elnöknek, se vezetőnek. Mr.Theelo közöttünk a rangidős, és ő tanár, ő a főnök, nem te.