nasty↬jjk/ls🔞 /short story- befejezett/

2.

Semmitől sem tudott volna elszállni a bennem dúló harag.
Mégis kinek képzeli magát ez a pasi, hogy így beszéljen velem?!
Azért mindennek van határa!
Fújtatva ledobtam magam a többiek közzé, akik rögtön észre vették a feldúltságomat.
-Mi a baj, Lisa?-Jennie aggódó tekintete valamennyit lágyított tomboló dühömön.
-Jungkook!-csaptam dühösen az asztalra, de a többiek csak értetlen pillantásokkal illetek meg.
-Mi van vele?-nevetett fel Jin, majd látva, hogy nem éppen vagyok valami vicces kedvemben, abba is hagyta.
-Lekoptatott! Nem mondta ki, de célozgatott arra, hogy szerinte egy ribanc vagyok. És értitek, a képembe mindezt!
-Miért, nem az vagy?-kérdezte unottan Taehyung, mire Jennie tarkón csapta.
-Nem, rohadtul nem! Oké, volt egy-két pasi, akivel lefeküdtem, de nem gondolom magam ettől ribancnak!
Ez felháborító!-dühöngtem.
-Szerintem azért az nem hétköznapi dolog, hogy ágyba bújsz mindenkivel, aztán másnap mindegyiket lekoptatod.
Nem beszélve arról, hogy Jungkook alá feküdtél, tudva hogy barátnője van, akit szeret.
Érthető, hogy ribancnak tart.-felelte unottan Yoongi.
Az őszintesége fájt.
A többiek pedig csak helyeslően bólintottak.
-Igaza van Yoonginak, Lisa.
Miért műveled ezt? Gyönyörű vagy, fiatal és szabad. Egy normális pasit érdemelsz, nem kalandokat.
Miért viselkedsz így? Talán Jungkook is másképpen vélekedne rólad.-nézett rám RM fejcsóválva.
-Leszarom, hogy mit gondol rólam Jungkook!
-Akkor ne miatta, hanem magad miatt változz. Legyen már becsületed, könyörgöm! Ne hagyd a férfiaknak, hogy megalázzanak.
Nem azt mondtam, hogy légyj apáca, csak néha azért gondold meg, hogy kivel és mikor szűröd össze a levet.
Talán még hosszútávon is tervezhetnél, és a szerelem is megtalálna, ha megtudnál állni egyetlen pasinál. Nézz magadba egy pillanatra, és gondolkozz el egy kicsit.
Hidd el, megéri.-fejezte monológját RM, mire csalódottan lehajtottam a fejemet.
Igaza van.
Egy kibaszott ribanc vagyok, csak eddig túl makacs voltam, hogy saját magamnak is bevalljam.
Pedig ez tény.

Az este hátralévő részében csendesen üldögéltem, és az italomat piszkáltam a szívószállal.
Teljesen elment az egész életkedvem.
Általában hidegen hagy mások véleménye, de most valahogy mégis idegesített a többiek őszintesége, plusz Jungkook lekoptatása.
Mondjuk az teljesen mindegy, hogy ő mit gondol. Nem kellene hogy számítson, hiszen barátnője van.
Én pedig csak egy kaland vagyok és leszek is számára.
Ez van, megérdemlem.
-A faszom fogja sajnáltatni itt magát, megyek iszom valamit.-álltam fel duzzogva, de a többiek rám sem hederítettek. Már jócskán becsípve nevetgéltek valamin,egyedül csak én voltam józan.

A pulthoz érve levágtam magam a székre, majd a férfi felé fordultam.
-Kettőt kérek.
-Megint Ön, szép hölgy?-mosolygott rám pajkosan.
-Na ne hölgyezzen itt nekem, tudom hogy csak maga is megfektetni akar.
Nem kell a nyálas duma, vágom én mi a dörgés!
A férfi szótlanul kitöltötte az italt, majd elém tolta.
-Nos, ezt nagyon is rosszul gondolja.
A lányom, Miyung idősebb mint Ön.
Vállalkozó, és két gyermekes anyuka.
Attól, hogy valaki megilleti egy-két szép szóval, még nem biztos hogy flörtöl.
Tudja, létezik az a szó, hogy udvariasság. Ajánlom figyelmében.
Egészségére.-hajolt el tőlem, majd otthagyott.
Mivan?! Ezt nem hiszem el!
A csodálkozástól tátva maradt a szám.
Az este folyamán már harmadszorra égetnek be. Mi jöhet még?
Gondolkodás nélkül lehúztam a két italt egymás után, majd kértem még kettőt.
A hatodik pohár után kezdtem érezni, hogy forog velem a helység.
-Bazdki, hányni fogok.-gondolkodtam hangosan, majd leugorva a székről a mosdóba rohantam.
Szerencsére nyoma sem volt az előző kígyózó sornak, így azonnal bejutottam a wc-re.
A wc kagyló fölé görnyedve próbáltam kiadni magamból mindent, de pechemre nem jött ki semmi, csak öklendeztem.
Még hányni sem tudok, szuper.
Kifelé menet megigazítottam a csapzottan álló hajamat, majd dülöngélve kisétáltam a mosdóból.
A táncparkett telis-tele volt emberekkel, ha jól láttam még a lányok is táncoltak a Bangtannal együtt.
Nem megyek táncolni, abból általában csak a baj származik.
Nem fogok ribanckodni!
Előkotortam a táskám mélyéről a telefonomat, és az egyetlen személyt hívtam, aki eszembe jutott.
-Sehun, értem tudnál jönni?-szipogtam a telefonba, de az válasz nélkül szétkapcsolt.
Lemereült.
-Ezt nem hiszem el!
Mérgemben kisétáltam a szórakozóhelyről, otthagyva a lányokat.
Úgyis jól megvannak nélkülem.
Leültem a klubb előtti padra, majd letöröltem könnyeimet.
A világ forgott velem, hirtelen egy nagyobb szédülés is elkapott.
Vajon mennyi lehet az idő? És miért van ilyen rohadt hideg?
Az émelygés újra rám tört, és egyre jobban kezdtem fázni.
De jó, mi jöhet még.
Magam alá húztam a lábaimat, majd a térdemre hajtva a fejem tovább vacogtam.
A francnak kellett nekem innom, most simán haza gyalogolhatnék vagy valami.
De ilyen állapotban képtelenség.
Talán tényleg egy szerencsétlenség vagyok?
-Hát te?-gondolatomat egy fagyos, mély férfi hang szakította meg.
Jungkook teste eltakarta a szemembe világító utcalámpa fényét.
-Épp most csináltak fel ezen a padon, részegen. De nem számít, hiszen a ribancoknál ez természetes.-válaszoltam flegmán, majd mit sem törődve vele, újra lehajtottam a fejem.
-Nagyon vicces. Mit keresel itt kint egyedül?
-Nem mindegy az neked?-emeltem fel a fejem, majd haragosan szemeibe néztem.
-Nem.
-Engem te csak ne pátyolgass, menj vár a barátnőd. Ne pazarold az idődet egy ilyen ócska kis ribancra.-rivaltam rá.
Jungkook tett egy lépést felém.
-Befejezted?-kérdezte nyugodtan, amitől csak még jobban felment bennem a pumpa.
-Hagyj már békén, bazdmeg!
Nem kell eljátszanod a megmentőt, aki mindig megjelenik mikor baj van.
Hol érzed magad, egy kibaszott filmben?! Nem vagy te főhős!
Ne játszd meg, hogy érdekel mi van velem. Menj a dolgodra!-szipogtam, mire elkapta az államat, és kényszerített hogy ránézzek.
-Befejezted az önsajnálatot?!-kiabálta el magát, amitől úgy megszeppentem, hogy egy pillanatra a vér is megfagyott bennem.
-Szóval igen? Nagyszerű.-felelte újra nyugodt, higgadt hangnemben.
Még a szőr is felállt a hátamon.
Nem tetszik nekem ez a hirtelen hangulatingadozás.
Ijesztő...
-Épp kijöttem telefonálni,amikor megláttam, hogy itt ücsörögsz egyedül.
Gondoltam megkérdem nincs-e semmi baj. Tudod, udvariasság.
Ja és ha nagyon tudni szeretnéd, a barátnőm már haza ment, mert rosszul érezte magát.
Egyéb kérdés?-tette karba kezeit, majd rezzenéstelen arccal meredt rám.
Nagyokat pislogva néztem rá.
-Te beteg vagy.-álltam volna fel hirtelen, de ekkor megszédültem, és visszahuppantam a padra.
-Te vagy illuminált állapotban egy klubb előtti padon, ráadásul télen, egy falatnyi miniszoknyában. Szóval kettőnk közül ki is a beteg?-nevetett fel gúnyosan.
-Nézd, ha továbbra is csak lehordani meg csesztetni szeretnél, közlöm veled,hogy kurvára nem vagyok rá kíváncsi.
Úgy hogy ha nincs más, akkor menj szépen, és foglalkozz a saját dolgoddal.
-Nem foglak itt hagyni egyedül.-közölte, majd letelepedett mellém a hideg padra.
-Ó, Mr.Gondoskodó! Milyen kedves.-tettem a szívemre a kezem.
Jungkook hangosan felnevetett.
-Ha most látnád magad, te is nevetnél. Na gyerünk szépen, állj fel.-utasított.
-Ne mondd már meg, hogy mit csináljak!-kötöttem az ebet a karóhoz.
-Oké.-Jungkook hirtelen felkapott, majd a vállára dobott egy laza mozdulattal.
-Hé! Azonnal engedj el!-kapálóztam hisztérikusan, de válaszképp csak rácsapott egyet a fenekemre, ami a bőrhatású szoknya miatt nagyot csattant.
-Nem ellenkezünk. Most szépen haza viszlek, hogy ne csinálj semmi őrültséget. Részeg vagy.
-Azt már nem! Eltudom dönteni, hogy hol és meddig vagyok. Semmi közöd hozzá!-mocorogtam tovább, de nem sokat értem el vele.
-Szép a fekete tangád.-közölte velem mosolyogva, majd tovább sétált velem.
A fenekem pont az arca előtt helyezkedett el, így belátást nyert mindenre.
Mondjuk nem mintha nem látta volna már...
-Utoljára mondom Jungkook, tegyél le! Nem megyek sehova! Veled meg pláne!-akadékoskodtam, de ahelyett hogy bármit is szólt volna, újabb ütés csattant a fenekemen.
Felszisszentem.
A kéznyoma már szinte biztos, hogy ott piroslott a bőrömön.
Hirtelen elengedett, amitől megkönnyebbültem, de ekkor kinyitotta a kocsija ajtaját, és
szószerint betuszkolt rajta.
-Hé, ez ember rablásnak számít!-kiáltottam fel.
Mosolya szélesre húzódott,ami láttán alig bírtam elrejteni a mosolyomat.
Valójában szórakoztatott a szituáció, már csak a piás állapotom miatt is.
-Nos, akkor lesz egy priuszom.-azzal beült a volán mögé, és becsapta a kocsiajtót.
Próbáltam minnél összébb húzni magam az anyósülésen, de még így is vészesen közel ült hozzám.
-Hová viszel? Azt sem tudod hol lakom.-közöltem vele, de nem érkezett válasz, mert az útra koncentrált.
Felsóhajtottam, majd eldfordítottam a fejem. Ha most az autókat kezdem el bámulni, tuti hogy bealszom.
Nem akarok Jungkook kocsijában elaludni.
-Mennyi az idő?-kérdeztem újra felé fordulva, de nem válaszolt.
-Jó, akkor megnézem én magam.-nyúltam a telefonjáért, mire elkapta a csuklómat.
-Féltizenkettő.-válaszolta egyszerűen, majd eltette a zsebébe a készüléket.
Újra felsóhajtottam.
-Neked nem tanították meg a szüleid, hogy nem nyúlkálunk a másik dolgához?-kérdezte.
-Neked meg nem tanították meg, hogy nem rabolunk el lányokat csak úgy, az engedélyük nélkül?-vágtam vissza azonnal.
-Nem raboltalak el. Csak haza viszlek.
-De ezt sem tudod hol lakom. Mégis hová akarsz vinni?
-Hozzám.-jelentette ki egyszerűen.
Na ne! Magamat ismerve úgyis rámásznék, nem akarok még több botrányt.
Ez nagyon nem jó ötlet!
Hirtelen egy meleg tenyeret éreztem meg a lábamon, amitől a szíverrésem azonnal felgyorsult.
Jungkook az egyik kezét a combomra tette, miközben hátra dőlt az ülésen.
-Te meg mit művelsz?-képedtem el azonnal, de ő csak nyugodtan vezetett tovább.
-Én? Semmit.
Nem hiszel el ezt a srácot! Egyik pillanatban kedves, aztán mogorva, utána megint aranyos, és végül egy bunkó, kanos állat.
Komolyan ismerlek én,
Jeon Jungkook?
A keze,ami eddig a lábamon pihent, hirtelen cirógatni kezdte a bőrömet.
Lassan, körkörösen, egyre feljebb haladva a combom belsejéig.
Direkt csinálja! Tudom, hogy szándékosan akar idegesíteni, de nem engedem hogy kihozzon a sodromból!
Aiish, csak ne lennének olyan vészesen közel az ujjai a bugyimhoz...
Ez szemétség! Kihasználja azt, hogy részeg vagyok, és ilyenkor nem tudok helyesen gondolkodni.