nasty↬jjk/ls🔞 /short story- befejezett/

epilógus

Reggel a telefonom rezgésére ébredtem.
Azt gondoltam, hogy valaki keres, mert esetleg hiányzom neki, de csak a szolgáltató volt az, hogy módosultak az általános szerződési feltételek.
Csodás.
Elnyűtten lecsoszogtam a nappaliba, és nem lepődtem meg azon, hogy üresen találtam a kanapét.
Jungkook valószínűleg kora reggel, vagy még hajnalban haza ment.
Jobb is így.
Biztos nem emlékszik arra, amit az éjszaka mondott.
Bárcsak én se emlékeznék rá....

_♡_

A napom viszonylag eseménytelenül telt. Videóhívásoztam a lányokkal, majd elmentem bevásárolni a közeli boltba.
Olyan unalmas így egyedül, ebben a hatalmas házban.
Csak ekkor jutott eszembe, hogy azóta nem beszéltem Sehun-nal, amióta ott hagytam részegen az ágyon, mondván hogy mindjárt jövök.
Szegényke, azt várhatta.
A gondolatra egy aprót felnevettem, de aztán eszembe jutott, hogy egyedül vagyok, nem röhöghetek magamban, mint valami szélhámos.
Bárcsak itt lenne Jungkook.
Vagy nem is, inkább ne!
Legyen ő csak Eunha-val!

Azért ott cikázott mégis a fejemben a gondolat, hogy mi lett volna, ha tényleg megtörténik köztünk tegnap a mosdóban...
Mi lett volna, ha újra lefekszem vele?
Mikor is volt utoljára a legutóbbi kis kalandunk? Úgy pár hónapja?
Basszus, de rég volt már.
Akármennyire is ciki bevallani, a szívem mélyén akartam, hogy megtörténjen újra.
Szégyen ide vagy oda, nőből vagyok és vannak szükségleteim.
Komolyan, kezdd újra előjönni a ribanc énem, amikor is elvonási tüneteim vannak, ha nem szexelhetek.
Jó rég volt már, pár hete.
Gondolatmenetem telefonom újabb rezgése szakította meg, pontosabban
egy Instagram értesítés.
Jungkook egy új fotót töltött fel.
Megnyitottam a képet, ami láttán tátva maradt a szám.
Eunha Jungkook ölében ült, közvetlenül vele szemben, és csókolóztak.
A kép alatt a következő felirat:
my love.
Hát így állunk.
Tudod kivel fogsz szórakozni, te balfasz!
Tegnap még nekem mondta hogy szeret, ma meg már a barátnőjét nyalja-falja.
Ráfogsz fázni erre, Jungkook!
Nagyon ráfogsz fázni.
A fejemben azonnal meg is fogalmazódott egy csodás kis terv, amivel tönkre tehetem ezt az önelégült barmot.
Te akartál drámát, hát megkapod.

_♡_

Jennie-ék háza előtt álltam, miközben Rosé-ra vártam, hogy végre megérkezzen.
Vörös, apró szoknyám a fenekemre tapadt, amihez egy csipkehatású haspólót húztam.
Hideg volt kint, de nem érdekelt.
Ma nem.
Visszatért a régi Lalisa.
-Mi tartott ilyen sokáig?-kérdeztem Rosé-tól, aki Jimin társaságában végre megjelent az ajtó előtt.
-Bocsi hogy késtünk.-kuncogott, miközben Jimin apró kezét szorongatta.
Ezek mikor jöttek össze? És én erről miért nem tudok?
-Mindegy, menjük be.

A ház tömve volt emberekkel, Jennie még azt is meghívta, akit nem is ismert.
Az ő háza, ő tudja.
A zene fülsértően hangos volt, amit nem hiszem hogy a szomszédok díjazni fognak.
Három napja egyhuzamban buli, biztos ki van már velünk a micsodájuk.
Ez van, költözzenek el.
Beljebb mentünk a nappaliba, ami elég nehéznek bizonyult a tömegtől.
Nem sokkal később Jisoo jelent meg előttem. Egy tűzpiros haspóló volt rajta, hozzá egy fekete, csillogó szoknya. Hosszú, fekete haja csak dobott az összhatáson, szinte ragyogott.
-Unnie, nagyon gyönyörű vagy! Fantasztikusan áll neked a piros!-dícsértem meg azonnal, mire Jisoo szégyenlősen elnevette magát.
-Köszönöm Lisa, neked is nagyon jól áll. Úgy látszik, hogy ma összeöltöztünk.
-Mint mindig. Jennie?-forgolódtam, hátha meglátom a tömegben.
-A vendégeket pátyolgatja, fogalmam sincs merre lehet.
-Megyek, megkeresem.
-Mi addig megyünk, és iszunk valamit.-mondta Rosé, majd Jimin-nel együtt elvegyültek a tömegben.