SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

Mostmár jó kezekben van...

Én vagyok Cortez őrangyala... Ezen gondolkodtam órákkal később is. Ott ültem és fogtam a kezét. Nem engedtem el... féltettem Arnoldtól, aki ha Kinga nem lép közbe meg is ölhette volna... vagy talán... nem is Kinga lépett közbe? Amikor kiáltottam Arnold keze megcsuklott. Talán mégis én védtem meg Cortezt... nem tudom. De azt tudom, hogy soha többé nem akarom látni Arnoldot. Hogy tehetett ilyet?! Nem ilyen embernek ismertem meg, de pont én mondtam: ,,Az emberek változnak és nem mindig jó irányba". Ekkor nyílt az ajtó és Cortez nagymamája lépett be.
- Jaj kis unokám, tudtam hogy szereted azt a lányt... ha te nem lennél ő már nem élne. Suttogta halkan.
- Miért? Hogy érti? csodálkoztam.
- Egy igazi hős vagy, ezt ne feledd. Még az életedet is kockára tetted, hogy megmentsd. Nélküled esélye sem lenne a túlélésre. halványan elmosolyodott.
- Mindig féltél, hogy azt a másik fiút fogja választani. De te húztad őt ki a vízből és nem ő, te ugrottál utána és nem ő... és ha Reni felkel valaha, nem ő neki fog hálálkodni. mondta Cortez nagymamája, majd kiment hogy egyeztessen valami ápolóval.  A szemem könnyes volt. Alig bírtam megszólalni. Ó Cortez te húztál ki... neked köszönhetem hogy még élek.... vagyis azt hiszem hogy élek...  megfogtam a másik kezét is. Tudtára akartam adni hogy itt vagyok vele és hogy.... szeretem.
- Látom jó kezekben van... Hallottam egy aranyosan csengő hangot. megfordultam. Az ajtóban egy 12 13 év körüli lány állt.
- Te... te... látsz engem?! csodálkoztam. Én...igen... Felelte halkan.
De ki vagy te?! kérdeztem.
A lány elmosolyodott, majd megszólalt.
- Rebeka... Antai-Kelemen Rebeka.