Piros bogyó mellett lépek,
A száraz avar halkan zörög.
Reccsen egy korhadozó kéreg
Lábam alatt, a csetek között.
Mit keresek a töviskastély előtt?
Nem tudom, mégis eljöttem, hogy lássam;
Kémlelem, hogy párolog a mező,
Csendesen telepszik bokrokra és fákra.
Látszik, ahogy leheletem játszik
A pirkadó reggelen a korabeli köddel.
Már kökörcsint sem látni, s elhervadt a jácint,
Csak kopár erdőség meredez' mögöttem.
Egyre feljebb hágok; megtorpan a lábam,
A csipkebokor előtt figyelek kötötten.
Vidám madárfütty telepszik e tájra,
Pedig nem látni senkit sem köröttem.
Csak a megvénhedt csipkebokor figyel,
A duzzadt bogyók földig húzzák karját.
Csonka levelei remegnek a széllel,
Nyárra emlékezve elringatja magát.
2020.12.22
