Szia, mizu, hogy vagy? Gondolkozom rólad...
Kölyökkori álmom bilincseknek foglya.
Tudod még a nevem? Vagy az idő fogja
Emlékeid húrját, ahol tied voltam?
Untat, hogyha leforgatjuk újra
Ezt a rövid filmet, mit elvittem az útra?
Hiába fülemben mindenki csak kertelt,
Mai napig pont úgy látlak, mint tíz éve a gyümölcsöskertben...
Bizonyára sok emléked tompa,
A köztünk lévő tiszta energiabomba
Sistergett, s vad tűzijáték
Fénylett, bomlott, s az égi tájkép
Közepe nőtt, mi meg alatta
Szedtük a ribizlit kalapba,
De az öreg mogyoróbokor felettünk
Tudta, hogy eltérőn működik szerelmünk,
Érzelmet számunkra talán csak ő osztott,
S majd, mikor ágáról mogyorókat fosztok,
Emlékembe hasít, hogy egykor rég alatta
Együtt szedtük a ribizlit kalapba.
Szép volt, lomha emlék, mi teljesen áthatott,
De keserű vággyá vált, hogy elmész, én maradok...
Kézen fogva a bűn előtt gázoltunk, te mentél elől,
Lopakodtunk csendben, hogy ne ébresszük fel a Teremtőt.
Gyorsabb voltál, ezt belátom, de ki ismerte jól a helyet?
Én bújtatlak, titkom, téged, és ez sokat számít nekem...
Kifulladt, piros almácskádon láttam
A tavaszi szél hűvös csókját, én a tied vártam.
De kölyök voltál, nem tetszettem, vagy ki tudja mi járt fejedben,
Én érett voltam elméletben,
Most már nyers fatörzzsé lettem;
Hős voltál a bőröd alatt - s ezt mindigis szerettem.
Valami megfogott tebenned. De olyannyira durván történt,
Hogy véremben érzem még jelenleg.
Mégis valami odaláncolt híven,
Hiányzik az emlék. "Eltűnt?" Itt van még bent.
De merre vagy jelenleg? Gondolkozom rólad,
Amíg emlékeim áradattal folynak,
Tudtam, hogyha nem kell, ránéz egy más lányra,
"Nem vagyok jó" - mondtam - "Kikezd ő majd mással..."
De nem kezdett senkivel, vagyis amit láttam,
Reméltem, hogy visszajön majd, évekig rá vártam.
De kölyök voltál, s nem tetszettem,
Vagy nem tudom mi járt a fejedben,
Most már lényem nem is ismer:
Másféle sorsot szántál, Isten.
A nosztalgia most elöntött...de nem, hogy szívjam bőröd szagát;
Nem, hogy halljam hangod szavát, valami más van emögött.
Felnőttünk, s felnőtt velünk bajunk;
Közel van a jövőnk, de mi távol vagyunk,
Hadd bújjak egy percet veled
Az öreg akvárium s nagy dobozok mellett...
Vagy neked ez az egész homályba is esett?
Hogy miket éltünk együtt...mára ködbe veszett?
Pedig annyi mesélnivalóm lenne...
Írnám a sok sztorit hajnalban és este,
Mit szólsz: pazar dolog lenne?
Csakhogy neked már van saját életed,
Nem lehetnénk együtt, csak régi-nyűtt képeken.
Egyáltalán emlékszel még reám? Milyen volt a hangom, arcom?
Biztosan csak nekem számít, ha tiedet még látom-hallom...
Gyermekként vagy még fejemben, nem tudja azt senki, csak én,
Mert nem kötöttem senki elé, hogy emléked vad lángokkal ég.
Mámoros és gyönyörű szép; de mit ér akkor, ha csak nekem
Számítnak az édes percek, mert férfi lettél, s elfelejted.
Akkor jött ki néhány hava a Plants VS Zombies új évada,
Z-gémerek - te ezt láttad, én meg, hogy úgy csókolnálak...
Csak akkor mentél innen frissen. "Nem hiányzik az óosztály?"
(Nevetgéltünk, röhécseltünk)
Válaszként csak vállat vontál.
Messze mentél, nem talállak,
Híred nem közvetíti semmi;
Itt töröm kezem halálra,
Mert nektek muszáj volt elmenni.
Nem felejtem el az arcod (most is látom, ahogy ragyog),
A templom belsejében vagyok, te a teret bemutatod.
Azóta, ha arra megyek, görcsbe rándul minden szervem,
Nem alszom még, te se aludj, emlékezzünk mind a ketten...
Azért sem látlak már, mert a Refi szakra írtak.
De az emlék marad, akkor is, ha itthagysz.
Kémia előtt, hol a Krasznaparton ülök,
S bámulom a vizet, a hiányt alig tűröm...
Te is nézd a habot, mert átjáró az, tükör.
Mert ott, amikor pecát ragadsz, feltűzdeled jól a csalit,
Ameddig a szemed ellát
Nyúlik a városi Krasznavíz.
Egy cseresznyefa hűvös ága tart árnyékot izzó tested
Hófehér falára. Hadd karoljon át a meleg,
Mert létezik nyár, s te emlékezel.
Megcsillan a víztükörben a tavaszi nap hűvös csókja,
Mert hiányomat viszi feléd, s a Krasznaparton szertehordja.
Suttogó rét, ringató erdő,
Én csak álmodozom erről,
A simogató nap bőrödre
Vöröst csókol a vállad felől.
Alkonyig a parton maradsz.
A pecádra halak ragadnak,
A szél játszik a lombok alatt,
Ekkor: én túrok hajadba...
2020.12.31
