LL Boys Preferences |Befejezett|

🔸Amikor megtörténik az első ölelés🔸

〰️ Ricsi, Szasza, Hipó 〰️

Ricsi

Ricsivel egy ideje randiztatok, te pedig szerettél volna megtanulni gördeszkázni, és őt kérted meg, hogy segítsen. Természetesen ő belement és hétvégente az utcán gyakorolgattatok, és egyre ügyesebb voltál.
  Egyik vasárnap délután kimentetek a deszkapályára, ahol szerencsére senki se volt. te már tudtál magadtól is menni, ami nagy boldogsággal töltött el.

  - Na, én ideállok - állt meg Ricsi tőled, jó 60 méterre - Gurulj el idáig - kiabált neked.

Te aprót nyeltél, majd meglendültél a deszkával, és Ricsi felé gurultál. kicsit ingatag volt a tartásod, ami miatt félté, hogy elesel, de szerencsére ez nem történt meg.
  Gurultál Ricsi felé, aki kitárta a karját, ahogy közelebb értél, majd amikor előtte voltál, kilépett előled, és amint elé értél, szorosan megfogott, és magához ölelt.

  - Ügyes vagy! - dicsért meg téged mosolyogva, te pedig belekapaszkodtál a fiúba.

  - Ez jó volt. Főleg a vége - bújtál hozzá, miközben elrejtetted mosolyod.

  - Az nekem is tetszett - adott puszit a fejedre, majd tovább ölelt téged, a kellemes őszi időben, miközben a nap ment lefelé a horizonton.

Szasza

Szaszával nemrég ismerkedtetek meg, és már az elejétől fogva szerelmes voltál a fiúba. Megőrjített téged a viselkedése, a kinézete, és egyszerűen mindene. Bolondultál érte, és szeretted volna, ha minél előbb összejöttök.
  Az egyik randitok végén, mekivel a kezetekben ültetek le a Margit-szigeten, és néztétek a vizet, valamint az embereket, akik ezen a nyári délutánon ott lebzseltek. Beszélgettetek, nevettetek, és jól éreztétek magatokat egymással.

  - ...és aztán Hipó azt hitte, hogy egy óriáspók mászik rajta, aztán kiderült, hogy az csak Napsi haja volt - nevetett Szasza - Látnod kellett volna a halálra rémült arcát.

  - Nekem még mindig a Zsófis történet a kedvencem, amit legutóbb meséltél - mosolyogtál rá a szőke hajúra.

  - Nekem más kedvenc történetem van. Csak még nem történt meg - vont vállat, majd közelebb húzódott hozzád, és átölelte válladnál.

  - Na miért nem?

  - Nem is tudom - nézett le rád - Szeretnéd, ha megtörténne?

Elvesztél Szasza gyönyörű szemeiben, és megbéklyózva bólintottál. Ő elmosolyodott, majd közelebb hajolva megcsókolt téged, mire a gyomrod összeugrott, a szíved hevesebben vert, és akkora melegséget éreztél, mint még soha.

Hipó

Barátoddal már együtt voltatok egy ideje, azonban komolyabb testi érintkezés nem volt még, ugyanis ő félt, hogy beteg lesz, vagy megfertőzitek egymást valami bacival. Te szeretted őt, és elfogadtad ilyennek, azonban ahogy telt az idő, szükséged volt arra, igy megölelhesd. 
  Ilyen volt egy olyan nap is, amikor semmi se jött össze neked.

  - Rosszkedvű vagy - állapította meg barátod, ahogy kifelé jöttetek a suliból.

  - Csak nem sikerült jól a dolgozatom, meg összejött pár dolog - motyogtad halkan.

Hipó megállt, mire te is így cselekedtél, és hátra néztél rá.

  - Szeretnél egy vigasztalóölelést? - kérdezte kedvtelenül.

  - Nem akarom rád erőltetni.

  - Nem erőlteted. Na gyere, mielőtt meggondolom magam - lépett eléd.

Te közelebb léptél, majd olyan szorosan megölelted őt, ahogy csak tudtad. rettentően jól esett az ölelése, és neki is, hiába nem vallotta be. Attól a naptól kezdve pedig mindennapi lett számotokra az ölelkezés.