Megegyeztünk, hogy mindhárman tanulni fogunk és minden eddigit bepótolunk, akár tanulás akár más egyéb terén. A tanuláson kívül mindenben benne voltam, de végül én is pótoltam velük együtt...
Tíz év telt el azóta, és mi hárman vettünk egy házat, én, Jeje és Izaya.
Azóta egyetemre járunk már lassan harmadikosak leszünk, remélem. Ők biztos, de, hogy én... az már kétséges.
Reggel a szokásos módon én keltettem fel mindenkit, majd együtt mentünk suliba.
Mikor odaértünk a sulihoz láttam, hogy egy rendőr autó áll a parkolóban, megkérdeztem Izayat, hogy tud-e valamit a dologról, mert köztudott, hogy ő mindent tud. Nem tudom, hogy csinálja, de Ámen.
És nagy meglepetésemre tudta. Azt mondta, azért mert az iskolában mostantól sulirendőr lesz, az ideggyenge emberkék miatt meg hasonlók miatt. És láttam, hogy közben rám nézeget a kis köcsög...
Nem tudom miért tartanak bajkeverőnek, mikor csakis az iskolára koncentrálok, csak néha van egy-két kitérőm, de az bárkivel megesik, nem?
Nah mindegy, hagytam a dolgot és úgy tettem ahogy eddig szoktam, nem figyelve a rendőrkére, fogtam ledobtam a táskám a padom mellé, lábaimat az asztalomra helyeztem, kezeimet pedig összekulcsólva a tarkómra tettem.
-Áhh, igen. Így pont kényelmes! - mondtam hangosan, elégedetten, míg nem egy hang közbeszólt..
-Remélem ezt a pózt átkonvertálod olyanra ami az iskolához illő!
-Persze, persze..-vágtam rá gondolkodás nélkül, de várjunk csak ez a hang, olyan ismerős. Lassan kinyitottam szemeim és a hang felé fordítottam fejem, mikor egy olyan látvány fogadott, amire nem számítottam.
-Nem hiszek a szememnek... - halkan motyogtam az orrom alatt.
-Basszus, hogyan? Ez nem lehet. Te vagy az?... Roy?
Roy szemszöge:
Nah, első nap. Biztos jó lesz. Nem hittem volna, hogy visszajövök majd a régi sulimba, főleg nem így..rendőrként. Hát mit ne mondjak egyben élvezem, másrészt meg elég furi. Azért körbejárom mégegyszer a sulit, tegnap az igazgatónő körbevezetett, de azért mégsem ácsoroghatok egyhelyben egész nap...
Nah, valakik már itt is vannak, hallom a sok nevetgélést.. Hát, akkor hajrá, Roy! Menj be és köszönj nekik.
Beléptem a terembe és köszöntem, majd egy olyan látvány fogadott amiért nem tudtam nem beszólni.
Most komolyan köszöntem és rám se hederített.
Még jó, hogy rászólok, mégiscsak ez a dolgom, aztán még ő van felháborodva...
Viszont honnan tudja a nevemet? Nem rémlik, hogy találkoztam volna vele ezelőtt bármikor is.
Majd merengésemből visszanéztem a srácra.. Mi?...
Most miért sír?
Kicsit kellemetlenül éreztem magam. Oké, találkoztam már olyannal, aki fél a rendőröktől, de ő 6 éves volt és kislány...
Feltételezem, hogy akkor nem ez a probléma.
Egyre jobban zavarban voltam, ugyanis a srác nem akarta abbahagyni a sírást, és egy kérdésemre sem válaszolt.. Nem tudtam mit csináljak, mikor egy tanár lépett be az osztályterembe. És kijelentette a síri csöndben ülő osztálynak, hogy óra van.
Én fogtam magam elnézést kértem és kijöttem.
Levi szemszöge:
-Lesokkolódtam, miután kilépett teli torokból elordítottam Izaya nevét, hogy tolja ide a seggét most azonnal, mert ha ezt nem csak képzeltem akkor szívgörcsöt kapok, de rögtön!
Izaya helyett a fülnek egy sokkal károsabb hang szólt hozzám. Próbáltam azonosítani, vajon mit hallok, és hosszas gondolkodás után 2 tippem lett. Az egyik: olyan, mint egy avokádó, amit megdugott egy undorító avokádóaggastyán, de nem gyöngéden, hanem gyűlöletből. A másik tippem pedig Brian tanárúr.
-Levi! Figyelsz te rám?!! Mégis mi a nyavalyán gondolkodsz, ahelyett, hogy az órára figyelnél?!
-Igen, ez Brian... Ha ő azt tudná...
Semmin tanárúr, elnézést. - mondtam egy hányinger vigyorral az arcomon. Most komolyan kisebb nagyobb bajom is több mint a hülye matek. Például az hogy ki a franc volt ez ha nem Roy?!
Végre, kicsengettek! Amúgy is alig bírom a szemeimet nyitva tartani az óráin, nemhogy még az első órán. Igazán elmehetne már nyugdíjba. Van, hogy hirtelen egyszercsak megáll, és nem válaszol semmire, akkor nagyon parázok tőle, mintha visszatérő szívrohamai lennének az öregnek.
-Na, mi van Levi? Miért ordibáltál?
-Végre, Izaya! Te is láttad?!
-Mit? Mikor?
-Még matek előtt.. - fejeztem volna be, mikor félbeszakított Izaya.
-Nem voltam első órán, boltba voltam.
-Basszus miért nem szóltál? Tudod, hogy ki nem állhatom a matekot, főleg vele, olyan hátborzongató. - Éppen csesztem volna le Izayat, mikor megpillantottam Őt.
-Ott van! Nézd! - abba az irányba fordítottam a fejét, és vártam a reakcióját.
-Mi a sz@r? Mi a sz@r?!? Mi a véreres f@szom van itt?!
-Igen, kb. én is erre gondoltam. Tudodmit, várj itt én megyek és megszagolom.
-Ácsi, ácsi nem szaglásszhatsz senkit, főleg nem egy rendőrt! Inkább gondolkodjunk. Hogy történhetett ez? Ért mostanában gamma-sugárzás?
-Nem...
-Lőttek rád gamma sugár lövedéket?
-Nem és nem!
-Akkor ez kilőve... Életedben voltál bármikor is viking isten, vámpír vagy időutazó kiborg?
-Izaya, kiskorunk óta is merjük egymást csak tudnál róla!
-A vámpír titkolózik a kiborg meg néma.
-Fogd be...
-Hát, akkor ezek is kilőve. Akkor nem maradt más, mint a jó öreg húllócsillagos lélekterelgetés.
Amikor a hullócsillag, mint valami felsőbb erő szárnyai alá veszi a hőst, ezesetben gondolom téged, és egy új esélyt ad neki.
-Konkrétabban? - kérdeztem érdeklődve.
-Úgy nézek ki, mint egy hullócsillag?
-.... A hullócsillag....
-Hűűű, a hullócsillag! Milyen hullócsillag?
-Azon az éjjelen történt...láttam egy hullócsillagot a szobám ablakából és kívántam.
-Mit? - kérdezte Izaya meredt szemekkel.
-Hogy, izé... Hogy bárcsak kaphatnék még egy esélyt, hogy elmondjam mit is...
-Igen??
-Hogy mit is gondolok róla igen... - nem merem elmondani Izayanak, félek, hogy mit szólna hozzá.
-Oké.. Akkor valószínűleg ez a második esélyed, szóval ne szúrd el!
-Igen, igazad lehet... - de ha még Izayanak sem merem elmondani, akkor hogyan akarok Roy szemébe nézni?
Nem! Nem szúrhatok el megint! Nem, nem hagyom!
Szólt a csengő, ami jelezte, hogy menni kell órára. Izaya sétált volna a terem felé, mikor utána kiabáltam.
-Izaya! Gyere vissza, kérlek! Valami fontosat elfelejtettem elmondani.
-Mi az? Mondd csak nyugodtan, úgy se sietek. - vigyorgott rám.
-Én, én... Szerelmes vagyok Royba!
-Khm, nani???
Sziasztok! 💗
Tudom, nagyon sokat késtem a résszel, mert mostanság nem volt sok időm. Sajnálom 😔
Remélem azért tetszeni fog, jó olvasást kívánok! 💕
Köszönöm mindenkinek, aki követi a sztorit! ❤️
