Felségjog [BEFEJEZETT]

Nyolcadik rész

Két óra az út Newshieldbe, számoljunk kettő és féllel, mert dugó, baleset, forgalomelterelés mindig előfordulhat. El is kellene még készülnöm, ugyanis egy másik országba és egy másik városban - ahol ráadásul egy királyi családot látogatunk meg - illik kiöltözni. Ehelyett, egy zöldségesbolt raktárában gubbasztok egy rekeszen ülve. Az élet útjai kifürkészhetetlenek, de tényleg. Slussz poén, hogy Bennel vagyok, akit először utáltam és most sem igazán szívlelem még a fiút, fogalmazzunk úgy, hogy eltűröm. 

- Figyelj, Lia! Azt mondja a faszi, hogy van egy hátsó kijárat, kisurranhatnánk rajta - adta az ötletet, közben kulcsra zárták a bejárati ajtót. 

- Először is, nem faszi, hanem férfi. Másodszor, lehetetlen, hogy ketten együtt szökjünk ott ki. Mi van akkor, ha lefotóznak? Azt hiszik, hogy egy pár vagyunk és mennek a pletykák, már így is elég van - érveltem.

- Hívd fel a bátyádat. - Azonnal megráztam a fejemet, hogy ezt nagyon gyorsan verje ki a fejéből. - Lia, basszus nincs más megoldás. Itt szeretnél penészedni a paprikák és paradicsomok között? 

- Ha Dawson megtudja, tuti kinyír! - Fejemet a kezemmel eltakartam, hogy ne lássa a hatalmas kétségbeesésemet. 

- Héj, nehogy sírjál itt nekem - leguggolt hozzám és tündöklő kék íriszei nyugalmat árasztottak. - Minden rendben lesz, csak fel kell hívnod a bátyádat és segítséget kérni. Majd itt hátul bejuttatjuk - beletúrt sötét hajába és felállt - hívd fel nyugodtan, addig én kinyittatom a hátsó ajtót a faszival, pardon, a férfivel - javította ki magát. 

És mégis mit mondjak Dawsonnak? Szia, a sétámból az lett, hogy egy kisbolt raktárában kötöttem ki azzal a sráccal, akivel a kórház raktárában is voltam. Basszus, mi mindig egy cseszett raktárban kötünk ki? Kész téboly ez az egész! Szedd össze magad Amelia! Elővettem telefonomat és megkerestem benne a bátyám számát, kicsöng.

- Na mizu? Mindjárt megyek a szobádba, megmutatom a szettem, hogy jó lesz-e. - Szólalt meg Dawson, viszont én annyira izgultam, hogy nem tudtam megszólalni. - Haló! Mia ott vagy? Vagy csak a seggeddel hívtál fel? - Marha vicces, mondhatom. Volt már rá példa, a zsebemben önálló életre kelt a telefonom és felhívta a bátyámat, szörnyen kínos volt.

- Nem, itt vagyok, csak nem tudom, hogy hol kezdjem. 

- Mit csináltál? Ugye jól vagy? - Hangszíne aggódást közvetített felém, tudom, hogy nem fog leszidni, de örülni sem fog nekem.

- Hát mondjuk. Egy kis zűrbe keveredtem és segítened kellene. 

- Kit kell megverni? - Szerintem nem érti a helyzet fontosságát. 

- Dawson, komolyan beszélek! Egy cseszett zöldségboltban dekkolok már vagy hét perce és a hülye újságírók itt állnak az ajtóba és nem tudok kijutni! - Fejtettem ki a problémámat és hallottam, hogy mély levegőt vesz és töri a fejét.

- Veszem a kabátom, mindjárt indulok, csak küldd át a bolt címét. Ne mozdulj. Van veled valaki? Hol tudok bemenni? - Tette fel a kérdéseket, közben hallottam, hogy csörömpöl. 

- Igen, itt van velem az eladó, meg egy srác. A hátsó ajtón be tudsz jönni. - Mondta, hogy siet és bontotta a vonalat. 

- Egy srác mi? Szóval én csak egy srác volnék? - Nyitott be Ben.

- Minek mentél ki, ha hallgatóztál? - Kérdeztem nevetve, majd mosolyogva beljebb jött. 

- Ez a szócska csak úgy megcsapta fülemet.

- Mindjárt én csaplak meg! Kérdezhetek valamit? - Fordultam feketeség fel, ugyanis Benen csak fekete ruha volt, ami egyedül feldobta a nadrágját az egy lánc volt az oldalán. Tökéletesen passzolt a fekete pólójához, amin valamelyik együttes látható és a kint tomboló hideg miatt egy fekete kabátot húzott magára, rohadt szexi.