Sakura története (Naruto Másképp)

Tizenegyedik fejezet-Hogy tehette?

Itt a folytatás.....itt hagytuk abba....

-Nagyon örültem Naruto örömének ezért jól indult a napom egészen addig amig meg nem láttam hogy.......valami vörös fruska Sasukét ölelgeti és éppen készül megcsókolni és Sasuke nem tesz ellen semmit.....ez láttán könnyek fakadtak a szememből és elkeztem rohanni és rohanni bár nem tudom hova.

Sasuke szemszöge:

Éppen sétálgattam az utcánkon mikor azt hallotam hogy valaki a nevemet ordibálja. Hátra fordultam és megláttam Karint. Azthittem hirtelen dobok egy hátast.(megjegyzés Karin a zűrös múltam része)
-Jajjjj sziiiiaaa Sasukeee-mondta nyálas hangon szinte azt hittem össze ragad a fülem.
Majd hirtelen rám ugrott és megakart csókolni. Erre mirtelen mögötte megpillanzottam azt a két szép smaragdot de most hiányzott belőle a csillogás. Elakartam lökni magamtól Karint ezzel sikerrel jártam és Sakura után rohantam. Megállítottam és magam felé fordítottam.
Láttam a könyekben áztatott arcát és hirtelen elfogott egy borzaztó érzés. Az uchiha maszkom széttört és kibugyantak belőlem az érzelmek. Magamhoz öleltem de nem tudtam megszólalni. Ő törte meg csöndet ami közént telepedett.

Sakura szemszöge:

Nem bírtam tovább csöndben meg kellet szólalnom.
-Ki ez lány?-kérdeztem és éreztem megint sírni fogok.
-Senki aki számítana csak a múltam része volt.
-Ááá szóval CSAK a múltad része?-és érezhető volt a hangomon a merő gúny.
-Igen mondta megszeppenve kicsit.-és már nem tudott a szemebe nézni.
-Nézz a szemebe!-ordítottam rá.
Hirtelen rám meredt.Kezeimet ökölbe szorítottam és újra bőgni keztem.
-Miért...miért nem lökted el miért nem védekeztél az ellen hogy hozzád érjen? Ha?-egyszerre sírtem és ordítottam.
-Én meg lepetésembe nem tudtam mit csinálni és...és ölelésen kívül nem történt semmi.
-Á szóval nem történt semmi és mit képzeltél mi lesz a utánam jössz de most komolyan?!
-Nem akartam hogy félre érzs mert nem volt semmi és elakartam mondani hogy csak te vagy fontos nekem ezen az egész világon.
-De ennyivel nem intézed el. Kapsz egy esélyt még de ha eljátszod én téged és azt a fruskát is szét verem laposra.
Erre magához húzott és megcsókolt.

Éreztem hogy most tényleg megbánta és hogy bízhatok benne szeretem és éreztem a tapintásából hogy ő is szeret.
De amit tett nem fogom egykönnyen elfelejteni.

Egyedül mendtem ma haza teljesen ki voltam készülve a mai után. Hirtelen egy olyan érzés fogott el hogy valaki követ. Hátra fordultam és nem volt más mit Garaa megkönnyebültem de ahogy közelítet a falhoz nyomott elég erőszakosan ekkor már éreztem hogy nem lesz jó vége.
-Garaa mit akarsz?-kérdeztem remegve.
Ezt ő érezte és elvigyorodott.
-Szórakozni aranyom.
Én erre két lába közé rugtam mire ő térdre rogyott megpróbáltam elrohanni de a homokja utol ért.

!!!Figyelmeztetés elborultabb jelenet is jöhet!!!

Elkeztem ordibálni segítséget kérni de nem használt. Elkapott.....nem tehettem semmit....
Gonoszan elvigyorodott és elkezdett ütni verni úgy hogy elvesztettem egy idő után az eszméletemet.

Arra keltem fázom és hogy nincs rajtam ruha.....elkeztem sírni miért....miért...undorítónak érzem magam. Gyorsan felöltöztem ruháim szerencsére azok még megvoltak de a lelkemet mindha már elvesztettem....

Haza rohantam és bőgtem és csak bőgtem. Bezártam magam a szobámba és kise jöttem. Éjszaka nem tudtam aludni folyton kísértett az a vigyor és az a tapintás. Fújjj kiráz a hideg...és hogy fogok így Sasuke szemébe nézni azután hogy még én papoltam neki.....Segítség...valaki adjon reményt vagy megoldást.....

Egyenlőre ennyi volt bocsi ha elrontottam ezzel a storyt de ha valakinem van valami baja vagy tetszik akkor ott a comment szekció igyekeztem minél hosszabra és ez sikerült is 572 szavas lett.
Na sziasztok további jó olvasást.