Sakura története (Naruto Másképp)

Hetedik fejezet - Találkozás Narutoval

Éppen mentem hazafelé, mikor hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Naruto rám köszön; - Szia édes Sakurám! - mondta.
- Szia Naruto! - köszöntem én is.
- Hogy vagy? - kérdezte. - Jól vagyok. - mondtam. -És te? 
- Én is jobban lennék, ha az a hülye Sasuke végre békénhagyna téged.
- De miért zavar ez téged?
- Mert hát tudod... - kezdett el makogni Naruto.
- Hahó?
- Hát hogy is mondjam; szeretlek. - mondta.
Én hirtelen hátrahőköltem és meglepődve álltam s így szóltam:

- Tudod Naruto az a baj hogy én nem így érzek irántad, én sajnos Sasukébe vagyok szerelmes, ne haragudj.
- Jaj dehogyis! Hogy tudnék rád haragudni, édes Sakura... - mondta majdnem sírva Naruto - de remélem azért még barátok maradunk....
Majd elrohant.

Nagyon rosszul érzem magam, olyan bűntudatom van, mert tudom hogy én tehetek arról, hogy Naruto szomorú.  Dehát az érzéseimet nem szabhatja meg.
- Azért sajnálom, hiszen mégis az egyik barátomról van szó. - gondoltam magamban.
Egész este ezen gondolkodtam, és enni is alig ettem valamit, csak turkáltam az ételben. 
A szüleim nem is értették, hogy mi bajom van, hiszen úgy tudták, hogy végre életem szerelmével vagyok. De a háttérsztorit sajna nem tudták, hogy mi folyik Narutoval, de erről inkább nem is szólok.