Szeretve lenni | Vecsei H. Miklós ff. |

"ÚJRA ÉS ÚJRA ÉS ÚJRA"

A hétvége csigalassúsággal telt. Annyit tanultam, hogy anyám megnyugodhatott, mert szerintem jól sikerültek a dolgozataim.
Három óra volt és már a villamoson ültem Hasi lakása felé tartva.
A suliban szóltam Lillának, hogy megint ő a fedősztori egy biosz beadandóval együtt.
Elővettem a telefonom, hogy írjak Hasinak.

"Tíz perc és ott vagyok."

"Már nagyon várlak..."

Mosolyogva visszasüllyesztettem a telefonomat a zsebembe.
A villamos lassan odaért Hasi lakásához. Leszálltam, majd elindultam fel a lépcsőn a lakás ajtóhoz. Odaérve becsöngettem, majd nem sokkal később sugárzó arccal nyitott ajtót Hasi.
Rögtön a nyakába ugrottam, a lábamat átkulcsoltam a derekán és megcsókoltam, ő visszacsókolt, majd velem együtt beljebb sétált a lakásban. Lábával belökte az ajtót, majd neki támasztott. Eközben folyamatosan csókolóztunk. Olyan jó érzés volt újra ilyen közel lenni hozzá, hogy tényleg nem értettem, hogy hogyan bírtam ki nélküle a hétvégét.

- Hiányoztál. - suttogta röviden csókjaink közepette.

- Te is nekem. El se tudod hinni, milyen hosszú volt Nélküled ez a két nap. - sóhajtottam.

Tovább csókolóztunk, majd Hasi elkezdte felhúzni a rövid haspólómat. Felnyújtottam a kezem, hogy le tudja rólam venni, majd én fogtam meg az ő pólója alját és levettem róla. Végigsimítottam az izmos, meztelen felsőtestén, amitől kicsit megborzongott, majd mosolyogva újra a szájára tapasztottam az enyémet. Félbeszakította csókunk és a szája lejjebb vándorolt. Végig csókokkal hintette a kulcscsontom és a nyakam környékét, amitól csak jól esően sóhajtoztam. Eközben kezeivel egy pillanat alatt kikapcsolta az övemet, majd megszabadított a farmeromtól is. Nemsokára már a fehérneműm sem takarta a testem. Hasi kivett egy óvszert a nadrágzsebéből, majd letolta a kék színű farmert az alsójával együtt. Feltette az óvszert, és már belém is tolta magát. Mindketten hangosan felnyögtünk az érzéstől. Száját a számra tapasztotta és először lassan, majd egyre gyorsabban mozgott. Hamar el is élveztünk mindketten és további nyögésekkel adtuk egymás tudtára. Éreztem ahogy megrándul bennem, majd kihúzta magát és az óvszert a szemetesbe dobta. Zilálva omlottam a karjaiba, ő pedig a kanapéig cipelt, majd mindketten lefeküdtünk rá.

- Hogy élhettem eddig Nélküled? - tette fel a költői kérdést Hasi, miközben a hajammal játszott.

- Jó kérdés. - mosolygtam rá.

Hasi mellkasán fekve gondoltam vissza az alig pár perccel ez előtt történtekre. Jól eső borzongás futott végig rajtam a mostanra már emlékekké vált képek gondolatától.

- Meddig maradhatsz itt? - kérdezte.

- Úgy hétig. - mondtam vállat vonva.

- Az még rengeteg idő... - csókolt homlokon. - Mivel szeretnéd tölteni?

- Hát, van egy kitűnő ötletem. - mosolyogtam, és rá hasalva megcsókoltam.

- Újra akarod? - kérdezte Hasi féloldalas mosollyal.

- Újra és újra és újra. A végtelenségig. - válaszoltam suttogva majd beletúrtam a hajába.

- Hihetetlen vagy... - csóválta a fejét és hevesen megcsókolt.
 
A hajánál fogva húztam még közelebb magamhoz és egyre erőteljesebben csókolóztunk. Gyengéden beleharapott az alsó ajkamba amitől jólesően felnyögtem. Elkezdtem ringatni a csípőmet az ölében és éreztem az egyre keményebb férfiasságát a bejáratomnál. A közeli érintéstől mindketten felnyögtünk.
 
-Megőrjítesz. – lehelte a számra.
 
Szélesen elmosolyodtam és újra megcsókoltam, de a mozgást nem hagytam abba. Lenyúltam a földre Hasi nadrágja után kutatva, meg is találtam és kivettem belőle még egy óvszert. Feljebb emeltem a csípőm, felgörgettem rá az óvszert, majd beleültem ágaskodó férfiasságába. Lassan leereszkedtem, majd elkezdtem mozogni. Hasi felnyúlt és a melleimet kezdte masszírozni. Elképesztő érzés volt, ahogy bennem mozog és ahogyan a mellemet kényezteti. A csöndes szobát a hangos nyögéseink töltötték meg. Nem is kellett több, elmentem, de a mozgást még nem hagytam abba. Egy pillanattal később Hasi hangos nyögései jelezték, hogy ő is elérte a csúcsot.
 
                                    •••

- Nagyon élveztem. - mondtam miután már belebújtam a fehérneműmbe.

- Azt vettem észre. - nevetett halkan.

Erre csak megforgattam a szemem, majd összeszedtem a földről a ruhadarabjaim.

- Ó, és képzeld péntektől jövő vasárnapig üres lesz a ház otthon. – mondtam mosolyogva.
 
-Tehát korlátlanok lesznek a lehetőségeink...
 
-Úgy bizony. – csókoltam meg. – Viszont most muszáj mennem.
 
Hosszasan elköszöntünk egymástól, majd kisétáltam a villamosmegállóba.