Az én Hercegem(Befejezet)

7.fejezet😘🥶

Alex szemszöge:

Egy régi haveromnál volt a buli Jamesnél, felöltöztem be ültem a garázsomba lévő audiba és elindultam James háza fele. Amikor be topantam meg is jelent előttem James.

James: Ő felesége el fáradt eme szerény házamba? Mondta vigyorogva igen ő ismeri a titkom megbízok benne teljesen mert már egy párszor bizonyítót.

Én: Én is őrülök neked haver! Mondtam és kezet fogtunk.

A kezembe nyomot egy piát és elmentünk le ülni Emma járt a fejembe, hogy vajon mit csinál épen.

Amikor megláttam, hogy Noah valakit rángat hot részeg volt. Emma volt az mire felpattantam és oda mentem már Jack elkezdte ütlegélni én meg megfogtam Emma kezét és be ültetem a kocsiba nem tudtam hol lakik ezért magamhoz vittem mikkor be értünk a házba megcsókolt elhúztam a fejem mert tudtam, hogy részeg.

Emma: Mi az, nem kellek neked? Kérdezte és újra megcsókolt

Én: Emma kérlek hagyd abba mert ha lekezded nem fogom magam vissza tudni tartani! Mondtam neki

Emma: Nem érdekel. Mondta

Én: De most részeg vagy nem józanon gondolkozol. mondtam

Emma: Lehet! De én csak téged akarlak! Mondta és megcsókolt úgy lett, ahogy mondtam nem tudtam leállni...

Amikor felkeltem nem volt sehol..

Én: így faképnél hagyót?! Dühöngtem magamba, lementem egy kávét csinálni magamnak csak az este járt a fejembe
Òòò mit tetem!! Nem kellet volna ezt tennem.

Elkapót a bűntudat.

Én: Alexander Tomas Wileyems egy bunkó, faszfej vagy. vágtam saját  fejemhez.

Inkább elmentem edzeni, hogy ne gondolkodjak ennyit ezen.

Emma szemszöge:

Hogy történhetet, ez meg hogyan zokogtam magamban, ekkor megint felugrott egy kép, ahogy rá másztam akarata ellenére.

Ó én hülye mit tetem tönkre tetem a barátságunkat. Csak sírtam és sírtam. Ekkor be rontót Elif

Elif: Hova tűntél tegnap este? Te sírsz mi a baj?

Ekkor elmeséltem neki mindent.

Elif: Ezen nem kell sírni megtörtént akkor megtörtén és kész amúgy is én meg addig a bátyáddal voltam. Erre kacsintót egyet.

Én: HOGY MI? Tudod mit nem akarom tudni!

Elif: Ne is akard! Mosolyodót el. Ettél márt? mert én farkas éhes vagyok!

Ém: Akkor megyünk el valahova enni.

Mondam mire bólintót egyet, elmentünk valahova ebédelni közösen.

Elif: Elkéne menned és ha ennyire bánt bocsánatot kéne kérned! Mondta

Én: Igazad van. De mit mondjak neki?

Elif: Amit a szíved diktál. Mondta a barátnőm.

Ebéd után elkelet mennie haza én is haza mentem és a beszélgetés járt a fejembe talán tényleg elkéne mennem bocsánatot kérni, fel pattantam felvettem a dzsekim és elindulttam Alexnél mert már tudtam hol lakik, nagy levegőt vetem és be kopogtattam. Amikkor kinyitotta az ajtót rögtön elpirosodtam meg ő is egy szál törölközőbe vizes hajjal ált, ott de én csak a hasát néztem lennem tudtam venni a szemem róla be valóm elég szép látvány volt.

Alex: Gy..gyere beljebb. Dadogta

Én: Nem zavarok? Kérdeztem

Alex: De hogy zavarsz gyere beljebb.

Még mindig nagyon piros volt a feje.
Le ültem a kanapéra.

Alex: Rögtön jövök 1 perc.

Monda és elindult a szoba fele, vissza jött de már felöltözve le ült mellém.

Én: Csak azért jöttem, hogy bocs....amikkor közelebb ült hozzám és annyit súgót a fülembe.

Alex: De én csak téged akarlak!

Ekkor eszembe jutott, hogy ezt mondtam neki részegen és elszégyeltem magam nagyon. Ekkor megfogta a kezével az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézek

Én: Tényleg sajnálom! Mondtam

Alex: De mit?

Én: Hogy...mire ki mondtam megcsókolt a pillangók táncot jártak a hasamba, nem tudtam mivan csak azt, hogy a világ eltűnik körületünk és csak ő és én vagyunk.

Amikor abba hagytuk elkapót valami vágy féle, hogy vele akarok csak lenni senki mással és megtörtént újra meg ismétlődőt az az este a mellkasán feküdtem és össze kulcsoltuk a kezünket és azt mondta nekem

Alex: Szeretlek!

Én: Én is szeretlek! válaszoltam

Láttam, hogy elmosolyodik ettől én is elmosolyodtam, ekkor meg csörrent a telefonom a ki jelző annyit ládtam, hogy ANYA, ó mit mondok neki, hogy csak eltűntem.

"Fel vettem"

Anya: HOL VAGY KISASSZONY?

Én: Bocsi, hogy nem szóltam de át ugrottam Elifhez, hogy együtt tanuljunk és elhúzódót az idő ha nem gond itt alszom nála.

Anya: Semmi gond de máskor szólj jó!

Tudom, hogy nem vagy annyira kicsi de nekem mindig az én kicsi kislányom maradsz.

Én: Szeretlek anya!

Anya: Én is szeretlek drága kislányom!

Mondta és kinyomta.

Alex: Elifel tanulsz mi? Erre felröhögőt és én is elkezdtem röhögni. -Na gyere ide vissza! Ütögette meg a mellkasát jelezve, hogy feküdjek oda.

Oda is bújtam hozzá és jó szorosan át ölelt ez nem az Alex volt akibe bele szeretem hanem egy kicsit vadabb és nem félénk oldala vajon igazából ez az igazi oldala?

Ez után eltelt pár hónap és közeledett a karácsony úgy döntöttem be mutatom a szüleimnek amig teltek a hónapok annál több hétvégén aludtam nála.

Tudom kicsit hosszú lett de remèlem tetszet nem sokàra kövi rész.