17.fejezet✉🧬

101 6 0
                                    

Viktoria szemszöge:

Jackel nem nagyon beszéltünk amiota meg érkezet de valami vonz felé ezért távol akarok maradni töle úgy jobb lesz mind kettönknek már mint a gyerekemnek és nekem távol kell tartanom őt, hogy meg ne tudja azt, hogy a gyermekünket várom mondjuk ahogy észre vettem lassan esik le neki mi a helyzet szóval nem lesz baj még, Ethanak nem szóltam róla mert röktön tudná, hogy nem az ővé hanem másé kell legyen mert soha ismétlem soha nem voltunk, együtt ez olyan kényszer házasság féle de még is bánt ha megcsal mert még is szeretem.

Emma szemszöge:

Will egy folytába rám van ragadva a milyota itt vagyunk idegesit már nagyon, tegnap este mikor noahval beszélgetünk észre vettem, hogy valaki halgatozot vagy is már csak a lábát láttam vajon ki lehetet az elégé meg ilyetem, hogy le bukunk szóval Alextől még jobban távol tartom a gyerekeket ezt kértem a többiektől is, hogy ezt tegyék.

Aliz:Ana ud unatkozom menünk valahova nem akkarok itt unatkozni!

jelentete ki a csöpség és mivel a Bredék elmentek körbe nézzni Vitemburgba igy úgy döntötem ki kapcsolodok kicsit de ahogy láttom ez nem fog menni.

Én: Legyen! Mit szóltok ha elmenénk a vidám parkba? Kérdeztem az ikrektől.

Damian: Jó menünk most!

Derian:Iden most most!!

Én: Akkoröltözünk fel gyertek! És már vittem is őket öltöztetni Noaht is meg kérdeztem, hogy akkar ő is jönni de sajna dolga van.

Mikor épp indultunk volna ki az ajtón egyszer csak Alex jött az ajtón be.

Alex: Na hova hova pötönkék? kérdezte

Aliz: Medünk a vidám parkba anával! Válaszolt is egyből Aliz.

Alex: Ez szupi én is jöhetek? Nem nem nem miért? Ez cikázot a fejembe mikor meg halottam ezt.

Damian: iden apa ud se tud velünk jönni!

Alex: Nem baj Emma?

De az.

Emma: Nem nyugotan jöhetsz mért is lenne baj! Ennyit a távol tartásáról de jó.

Alex: Akkor induljunk is! Fogta meg az ikrek kezét és indultunk ki az ajtón.

Alex szemszöge:

Épp mikor otthon be léptem az ajtón láttam, hogy Emma készül valahova az ikrekkel.

Én: Na hova hova pötönkék? kérdeztem

Aliz: Medünk a vidám parkba anával! Válaszolt a pöttömöm.

Én: Ez szupi én is jöhetek? Nézztem rá Emmára egy kis dühöt láttam rajta, le akar rázni mi nem lesz olyan egyszerü nem ám.

Damian: iden apa ud se tud velünk jönni!

Én: Nem baj Emma? Kérdeztem rá.

Emma: Nem nyugotan jöhetsz mért is lenne baj! Ha nem versz át Emma!

Alex: Akkor induljunk is!

Fogtam meg a kicsik kezét és engetem elöre őt mikor hátra néztem anyámat láttam ott az mutagálta, hogy ügyes vagyok!

Nagyon jól érezték magukat a kicsik de most elösször átam ennyi év után Emmát összintén mosolyogni az biztos, hogy nagyon szereti a gyerekeket mert nagyon sok szeretetel nézz rájuk úgy mint régen rám, de most már amikor rám nézz ridegséget láttok a szemébe.

Igazat megvéve boldog vagyok! Azért mert sikerül egy haj szálat és nyálat is szerezni az ikrektől amint reggel lett el is mentem le adini a DNS tesztete egy hetet kellet várjak rád de most, hogy a kezembe van a boriték félek és mi lesz ha nincs anyámnak igaza?

Be ültem az autoba le ragtam az anyós ülésre magam mellé néztem egy darabig majd nem birtam tovább és ki bontotam.

Az én Hercegem(Befejezet)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora