Az Igéző

◑﹏◐

Szóval, hol kezdjem? Hogy miért lettem igéző? Azért ne szaladjunk a közepébe, hisz nem hajt a tatár;).

Sarah Miller vagyok és Németország egyik kicsiny felében élek, Derenburgban, tudjátok ahol a boszik élték békés napjaikat majd 1555-ben a boszorkányégetés is ott zajlott. Angliából költöztünk ide apával és az idegesítő, nőcsábász bátyámmal Ethannel, mikor anya meghalt. Nehéz korszak volt, főleg, hogy igazából apa sosem mondta el mi történt. 3 éves voltam mikor egyszer úgy mentem haza Ethannel, hogy apa a nappaliban könnyes szemmel nézegette anya régi képeit. 3 évesen már elég értelmes voltam ahhoz, hogy megértsem, anyát már sosem látom. Most 17 vagyok és akárhányszor megkérdezem, apát a témáról annyit mond, "Meg kellett tennie.".

Visszatérve Derenburghoz, azt mondják, hogy ezt a helyet elátkozták a boszorkányok és minden itt élő emberre halál vár. Hogy miért? Kicsit fentebb arról mesélek, hogy 1555-ben boszorkányégetést végeztek a településen, aminek az elő storyja a boszorkányüldözés volt. Képzeljétek, sokat tudok a boszorkányokról, mint például azt, hogy Angliában is volt boszorkányüldözés, méghozzá 1644 és 1647 között. S furcsa módon mindkét helyen éltem és élek még mindig. Na, mindegy. Szerintem egy békés kis település. Már megszoktam a hibáit.

A suliban egy csomó túlértelmezett, kitűnő tanuló van, akiknek már csak azért adnak jó jegyet, mert nincs más választásuk. Hányni tudnék tőlük. De van egy diák, akitől még hányni is elfelejtenék... Igen, nem nehéz kitalálni, hogy ő egy fiú. Nos Noah Smith tényleg egy fiú, méghozzá elképesztő entitás. Okos, helyes, izmos. Hát persze hogy izmos, hisz a focicsapat kapitánya. De szinte esélyem sincs nála. Azt sem tudja, melyik osztályba járok, vagy, hogy hogy hívnak.

Nem vagyok barátkozó típus sem. Az egész iskolából csak egy barátom van, Eli, Elizabeth Lee. Jó barát. Sok mindenben hasonlít a véleményünk. Ő is tudja, hogy szinte 9. óta fülig szerelmes vagyok Noahba. S hát mi ilyenkor az első lépése egy legjobb barátnőnek. Igen. Pontosan. Az, hogy megpróbálja tönkretenni az életed. Méghozzá a bátorságával. Mondanom sem kell hányszor nevetett ki Noah Eli miatt. De ettől még szeretem, na meg túl sokat tud rólam. :P

Régen egy olyan házban laktunk, aminek volt egy hatalmas kertje. Tényleg. Akár három kastély is elfért volna benne. A kert közepén volt egy piros hintaágy. Anya mindig ott olvasott nekem a boszorkányokról a sátánistákról és a földünkön maradt test nélküli lelkekről . Talán ezért nem félek a sötétben. És hogy hogyan emlékszem mindezen sok emlékre? Fogalmam sincs, pedig még csak 1-2 éves voltam. Tudjátok, néha úgy érzem magam mintha én is az egyikőjük lennék, az egyik boszorkány leszármazottja. Menőn is hangzana. Bridget Bishop, az 1692-ben, hatvan esztendősen első halálra ítélt boszorka leszármazottja. De a legrelevánsabb magyarázat a beképzelés. Igen. Tény, hogy ha valaki sokat olvas egy témáról, akkor egy idő után elhiszi magáról, hogy ő is egy közölük. Nos ez vagyok én. Sarah Miller, ennyit is az én előtörténetemnek, az előtörténetéről.