Az Igéző

ᓚᘏᗢ

Az életem nem ment mindig ugyanabba a kerékvágásba...

A családom és rokonságom felét nem ismerem, mindenki eltűnt mikor anya meghalt. Lehet okkal, de lehet, azt sem tudják, hogy 14 éve nincs az élők sorában. Mesélek kicsit a családomról.

Elég furák vagyunk mi Millerék. Apámnak saját vállalkozása van, régi, ócska dolgokat árul. Ő mindig is jobban szerette a testvéremet, mint engem, azt mondta, hogy ő sokkal idősebb és érettebb nálam. Ebben igaza van. De akkor sem ok arra, hogy miért tesz kivételt köztünk. Mindegy. Nekem ott volt anya. Abban a 3 évben rengeteget beszélt, olvasott, mutatott, mítoszokat különféle misztikus történeteket. Azt mondta, hogy lehet, egyszer hasznomra válik ez a sok információ a boszikról, vérfarkasokról, lidércekről és a félelmetes kentaurról.

Babaként legelső „szavam" a „damf" volt, anya úgy vélte, hogy ez talán jelenhet valamit. Így néha Damfírnek (Damfi) becézett. Tudom hülyeség, de nagyon szerette a titokzatos beceneveket. A történelem szerint a Damfírok különleges képességgel rendelkező, félig vámpírok, félig emberek voltak. S szépségük nem ismert határokat. Anya hiánya miatt érzem néha, hogy a védjegyem is egy Damfír. Esetleg anya személyeben.

A nagyszüleim. Hát a nagyszüleim egyenesen utálnak. Mikor 4-5 éves koromban kiderült, hogy allergiás vagyok néhány állat szőrére. Így mamámtól 6 évesen kaptam egy perzsa cicát... Mondanom sem kell mennyire örültem neki. Nem az fájt jobban, hogy tudtak az allergiámról es ennek ellenére is a leghosszabb szőrű macskát ajándékozták nekem. Hanem szegény cica sorsa. 2-3 hét múlva 18 leszek. Remélem azért nem egy még hosszabb szőrű kutyát kapok tőlük.

A testvérem... Ethan Miller. Jellemzői: 20 éves, jóvágású fiatalember. Legalábbis az szerint, aki nem ismeri. Én sajnos elég jól ismerem. Szívem szerint megmondanám az összes lánynak, akit hetente hazahoz, hogy szerintem nem is tudja a nevüket. De tényleg. Még csak szerda van és már 4 lányt láttam bejönni a bejárati ajtón. Mondjuk fura módon csak 3-at távozni... Elképesztő mekkora gyökér.

Az egyetlen, akibe ezen a környéken megbízok az Eli. Meg a macskám, akire allergiás vagyok, de nem volt szívem visszaadni a menhelynek. 

Még szerencse, hogy a suli jól megy. Mert még akkor azon is stresszelnem kéne, hogy miből bukok meg.