A Táncos legendája

4. Rèsz

- Ezt nem hiszem el!- mondom magam elé meredve.

- mi az Jimin? Baj van? - kérdezi Hobi kezèt vállamra tève.

- Igen. Ez az a férfi a kávézóból! - mondom suttogva hogy csak ők ketten hallják, és közben el indulunk a teremben levő padok felè hogy le üljünk.

Épp hogy le ültünk már be is csengettek így az igazgató úr - aki hogy őszinte legyek fogalmam sincs hogy mikor jött be mert én nem vettem észre. - majd el kezte a férfi be mutatását.

- Jó reggelt gyerekek! Mint látjátok nem egyedül vagyok itt. A mellettem álló fiatal ember pár évvel ezelőtt mèg az iskolánk tanulója volt. Most pedig segéd tanárként van itt. Ő fogja nektek tanítani a táncot az első fèl évben. - mikor ezt meg hallottam legszívesebben ki futottam volna a teremből, sőt az egész iskolából hogy ezt a fèl évemet otthon töltsem.

- sziasztok srácok én Jeon Jungkook vagyok. És mint ahogy az előbb az igazgató úr is mondta, én leszek veletek ebben a fèl évben. - mondta ezek szerint Jungkook miközben végig nézve az osztályon meg akad a szeme rajtam. Pár másodpercig mèg nézett majd kezébe véve a naplót, kezdte el fel olvasni a névsort így mi addig a fiúkkal el kezdtünk beszélgetni.

- Park Jimin - mondta az osztályra nézve. A nevemet meg hallva tettem fel a kezem hogy jelezzem, itt vagyok. A névsor fel olvasása után Jungkook rám néz egy gúnyos mosollyal az arcán.

- Jimin kérlek gyere ki és mutasd be az utolsó órán tanultakat. - mondta én pedig egy nagy sóhajtás kíséretében álltam fel és mentem a hangszórók felè hogy csatlakoztatni tudjam rá a telefonom. Mikor ez meg volt és már épp álltam volna neki a táncnak, meg szólalt a tűz riasztó. A lányok sikítva futottak ki a teremből,míg a fiúk lassan fel állva a helyükről indultak ki, arról beszélve hogy ez biztos csak egy próba riasztás. Én is a telefonomat magamhoz véve, indultam volna a többiek után, ha a tanár úr nem akadályozta volna meg ezt azzal hogy a csuklómra fog.

- Baj van? - kérdeztem tőle össze ráncolt szemöldökkel.

- Igen. Remèlem itt nem borítasz majd nyakon kávéval. - mondta gúnyosan miközben a szemembe nézett.

- Most komolyan? Már bocsánatot kèrtem nem is egyszer! Nem tudná túl tenni magát ezen végre kérem?! - mondtam, miközben kezdtem egyre dühösebb lenni. De ő csak kuncogott egyet és kisétált előttem az ajtón engem egyedül hagyva. Nem értem ezt a férfit . Hogy lehet ilyen bunkó? Remelem hogy azért nem engem fog folyamatosan szivatni mert akkor bele fogok örülni . Ezután én is gyors léptekkel kisétáltam az épületből a többiek után .