Naruto nagyot nyelt két levegő vétel között, mikor elérte Homokrejtek falu bejáratát. A szőke ninja csaknem kilehelte a lelkét, hiszen erőltetett menetben hagyta el Konohát, hogy a Tűz Földjén át egészen a Szél Földjének közepéig utazzon. Az út hosszú volt, egy átlagos ninjának körülbelül egy hét kellett volna, de ő három nap alatt megjárta. Mehetett volna lassabban is, ám jelenleg minden perc számít. Ki tudja, meddig lehet Sakura testét olyan állapotban tartani, hogy még visszafordítható legyen a Shibou Tensei, és ahhoz, hogy még tudja menteni a lány, Gaara beleegyezése kell. Egy engedély, amivel Chiyo nagyi iratait átnézheti. Reméli, hogy talál valamit, elvégre a Tűz és a Szél Földjének határánál várakozik a törvényen kívüli ninja, Konoha árulója, Sasuke Uchiha, akit meglepő módon jelenleg ugyanazok a célok vezérelnek. Valamiért próbálja megmenteni Sakurát, ráadásul elég elszántan ahhoz, hogy beleegyezzen egy Naruto által szabott komoly feltételbe: Orochimaru elhagyása, és a visszatérés a faluba.
A szőke ninja elégedetlen grimaszra húzta a száját. Túl könnyen ment az egész. Azt hitte, Sasuke ellenkezni kezd, vagy feldühödik és elmegy, de azonnal belement Naruto feltételébe. Kicsit gyanús ez a viselkedés tőle. Lehet, csak át akarja verni Narutot, majd miután megkapja, amit akart, otthagyja a falut, mintha mi sem történt volna. Egy pillanatig ez a gondolat is megfordult a fejében, azonban tudta, hogy lehetetlen. Minden elmondható volt Sasukéről, de sosem volt hazug. Naruto épp ezért az árulása ellenére is, töretlenül bízott benne, ahogy azt is tudta, hogy most Sakura megmentése lebeg mindkettőjük szeme előtt.
– Naruto, barátom! Mi szél hozott ilyen messzire? – Gaara őszinte, meleg mosollyal üdvözölte Narutót az asztalától felállva, miután a fiút bekísérték hozzá. – Nem kaptunk semmi bejelentést, hogy idejössz.
– Gaara, örülök, hogy látlak – a szőke ninja elejtett egy halvány mosolyt.
Keserű érzések fogták el, hiszen olyan, mintha most tervezné átverni egy barátját. Nem mondhatja el neki, hogy Sasukének szivárogtat ki információkat. Ez akkor is megbocsáthatatlan, ha most kivételesen jó szándék vezérli a törvényen kívüli ninját.
– Olvastam Sakuráról a jelentést. Mélységesen sajnálom... – tette Gaara Naruto vállára a kezét.
Naruto szíve még jobban összeszorult. Még mindig nehéz volt Sakura haláláról hallani úgy, hogy tényként kezelik. Ő tudja, hogy meg lehet menteni, mégis ez egy olyan halvány remény, hogy még nehéz elfogadnia.
– Igen... Nos... Pont ezért jöttem. Nem hivatalos ügyben, de muszáj átnéznem Chiyo– sama dokumentumait és jelentéseit.
Gaara tágabbra nyitotta a szemeit.
– Mi a célod velük? – váltott egy komolyabb hangnembe. Hát persze. Miért is engedélyezné mindenféle magyarázat nélkül?
– Meg akarok találni valakit, és valószínűleg a holléte a feljegyzések között van – mondta Naruto. Ez nem is volt hazugság, bár néhány tényt elhallgatott.
– Kicsodát? – ült vissza a helyére Gaara, miközben le nem vette a tekintetét Narutóról, akinek most nagyon kellemetlen érzés futott emiatt végig a testén. A bűntudattól még csak nem is bírt az asztalnál várakozó ninja szemébe nézni, inkább lehajtotta a fejét.
Nem hazudhat... Képtelen hazudni. A Kazekage ül előtte, és a szőke fiú sose volt jó valaki átverésében. Tudta, hogy a hangja remegne, ha nem igaz szó csúszna ki rajta, de egyben félt is, hiszen nem tudta, hogy ha kitálal, Homokrejtek vezetője miképp reagálná le.
– Naruto... – fonta össze az ujjait Gaara, amikkel megtámasztotta az állát. – Mondd csak... mi vagyok én neked?
Naruto a kérdés hallatán meglepve kapta fel a fejét. Végignézett a vörös hajú ninján, aki kissé bosszúsan várta Naruto válaszát. A fiú végig gondolta az eddigi harcaikat, a közös küldetéseket, míg végül felismerte saját ostobaságát, jót mosolygott magán, majd egyenes háttal, magabiztosan válaszolt:
