Tetovált angyal

Az elején

Szerencse vagy sem, mindenki másként éli meg mikor új helyre kerül. Az én esetemben ez egy új iskola, mert a szüleim elváltak és én apámmal maradtam. Igazság szerint talán jobb is mert az anyám... mondjuk úgy hogy sosem akart igazán engem. De a lényeg, hogy miután apámhoz kerültem el is költöztünk egy másik városba. Apám egy menő cégnél dolgozik, így mondhatni nincs okom panaszra. Persze nem vágok fel csak mert picit jobb az anyagi helyzetem. Az új suliba alig pár napja mentünk el apámmal, akkor volt ideje és így akkor intéztünk el mindent. Még most is hihetetlen, hogy hogyan sikerült. Kész rejtély én mondom.
Na de ma már kezdek az új suliban, ahol szerencsére nem kötelező az egyenruha hordása. Ideges voltam egész éjjel, aztán reggel is és most is, hogy apám szavai ellenére busszal jöttem idáig. Van kocsija, de amilyen ideges voltam nem akartam azzal jönni, és igazán nem érzem magam elég magabiztosnak egy kocsit vezetni. Megnéztek ugyan páran, de nem volt vészes. Gondoltam is, hogy biztos azért mert még nem láttak, meg mert nem vagyok éppen alacsony a magam 186 cm-es magasságommal.
Kb tudtam mindent amit tudnom kell. Mármint, hogy hol vannak a szekrények, annak a kódját, aztán az órarendem is megvolt. Már csak meg kellett találnom a termem. Úgy gondoltam az első szünetben majd lepakolok a szekrénybe. Így aztán az épületbe lépés után egyből a megfelelő termet kezdtem keresni. Egy kedvesnek tűnő lányt kérdeztem meg, mikor már teljesen tanácstalan voltam, hogy merre lelem a termet ami a négyes számot viseli. Kedves volt, bár kissé furcsa is. Megmondta merre találom a termet így arra mentem. De voltam, olyan szerencsétlen, hogy már becsengettek mire meglett. De azért volt egy kis jó is benne, mert kb a tanárral együtt értem oda. Így aztan be is mutatkoztam neki s mondtam, hogy én lennék az új diák. A tanár morcos volt, nagyon annak tűnt, de azért mégsem tolt le engem. Előre ment el meg utána. Csendre intette a diákokat, aztán kérte mutatkozzam be és mondjak pár szót magamról. Meg is tettem, aztán mondta is hogy keressek egy helyet és üljek le. Amint megvoltam már kezdte is az órát. Mondhatom azt hiszem, hogy egész jól kezdődött a napom.
Cak arra nem számítottam, hogy ez nem fog sokáig tartani. Pontosabban csak addig tartott míg maga az óra is. Igen. Mert amint az óra véget ért pár lány túl sok figyelmet szentelt nekem és ez néhány fiúnak úgy tűnt nem nagyon tetszik. Mert nem akartam máris balhét az első napomon így inkább elhagytam a termet azzal a céllal, hogy leteszem a felesleges cuccokat szekrényembe. No igen... Eljutottam szekrényemig melybe aztán be is pakoltam. Csak közben történt egy kis... apróság. Valaki a fenekembe markolt, én meg gondolkozás nélkül kevertem is le egy pofont az illetőnek. Akkor lepődtem meg mikor megláttam kinek is vertem az arcába. Khm... Egy tetovált srác volt az, valamivel alacsonyabb mint én, és inkább vágott meglepett mint mérges fejet. Gondoltam ebből biztos váratlanul érte tettem.
- Ezt beszoptad haver. - egy vörös hajú fiú nevette ki azt akit én felpofoztam.
- De nagyon. - egy kb velem egymagas fiú sem maradt ki a dologból.
Én meg csak igyekeztem észrevétlen maradni, szekrényem zárni és elsunnyogni onnan. Valami isteni csoda folytán meg is tudtam tenni. Eljöttem onnan, és azok a fiúk már csak akkor eszméltek rá hogy mi van mikor jó pár lépéssel távolabb voltam. Utánam szóltak, vagy inkább kiáltottak, mire én elfutottam. De el ám, vissza egyenesen termembe. De mivel a szerencse továbbra sem állt mellettem a fiúk utol értek, illetve inkább csak megtaláltak a teremben.
- Azt hiszed elmenekülhetsz? - az a tetovált srác támaszkodott padomra akit voltam olyan kedves felpofozni.
- Hát... megpróbáltam. - nos, lehet verekedésre vagy verésre számítottak, de nagyon nem az lett a vége a dolognak.
- Hm... - végig mért - te vagy az új osztálytárs mi? - bólintottam, hogy igen - Azt hiszem talán érdemes lesz bejárni néha. - és mint aki jól végezte dolgát leült mellém.
- Itt nem te ülsz. - mertem azért szólni.
- Az lehet, de most már én fogok. - az a vicc ebbem még, hogy zavarba hozott, főleg, hogy az asztalra könyökölt és úgy nézett engem - Egyébként mi is a neved?
-  Jeong Yun Ho. - valahogy nem értettem miért nem láttam őt a teremben, ha elvileg osztálytásak lennénk.
- Szóval Yunho... - pimasz mód egyik kezét combomra tette és kissé meg is szorította azt - jobb ha tudod, hogy amit akarok megszerzem magamnak. Mindig.