Tetovált angyal

A zaklató és a felmentősereg

Le akartam szedni a kezét combomról, de nem volt egyszerű dolgom. Főleg mert őkelme elég erősen fogott.
- Nem akarsz elereszteni? - kezd megijeszteni.
- Nem. Miért tenném? - eddig fel sem tűnt mennyire furcda, ijesztő a mosolya.
Továbbra is próbáltam megszabadulni tőle, de nem sikerült. Kezdtem már feladni, kétségbe esni. Ám ekkor jött a tanár és helyére küldte kellemetlen s kéretlen padtársam. Égett az arcom rendesen, és persze félni kezdtem. Nem akarom, hogy az a perverz megint fogdosson. Egész órán ezen járt az eszem, oda se tudtam rendesen figyelni a tanárra.
Így telt az óra, így is ért véget. Az óra végeztével volt vagy két lépés előnyöm. Nem több, de nem is kevesebb. Annyira volt elég, hogy előbb a folyosóra érjek mint az a perverz. Csak. Sajnos jött ő is és megint eljárt a keze. De.. az enyém is ami után az a perverz kicsit mérges lett. Na jó nagyon mérges lett. Ennek eredményeként húzott be nekem egy nagyot, ami után egy nem túl szép hátast dobtam. Éppen valaki lábai elé érkeztem. Elég volt felnéznem, hogy vörös legyen a fejem. S miért? Csupán csak azért mert az az illető is tetovált volt, csak kicsit furább volt mint a perverz. De.. volt valami benne.. nem tudom mi, csak az a biztos, hogy zavarba hozott.
- Látom találkoztál Aron-al. - nem ő, de volt aki felsegített.
- Igen. - ahogy felsegítettek arcom fogtam, fájlaltam. Nagyot ütött az a perverz.
- Nocsak nocsak, San... - az a perverz gúnyos hangnemre váltott.
- Aron.. - a másik is hasonlóként szólt vissza - Úgy latszik még mindig nem változtattál a hülye szokásaidon.
- Ahogy te sem. - az a perverz... Nem tudom mit akarnak egymástól, de engem hagyjanak ki belőle.
Szerettem volna eltűnni onnam, de nem hagyták. Na nem a perverz vagy társai, sokkal inkább a másik barátai. Közülük három aki közre fogott és mondhatni elkísért, hozott engem onnan.
- Mit akartok tőlem? Ti is bántani akartok?
- Ugyan, dehogy. - egyikük aki akár modell is lehetett volna olyan szép volt, ő volt aki először szólt, aki először nézte meg arcom, és ő volt aki valami krémet kent rá.
- Úgy tűnik bántani akarunk? - a fiú mosolygós volt, picit olyan mint egy kiscica.
- Nem. - egy kicsit el is szégyelltem magam.
- Na látod. - az eddig szótlan is megszólalt - Engedd meg, hogy bemutatkozzunk. Én Yeosang vagyok, ő Wooyoung - a cicás fiúra mutatott - ő pedig Seonghwa. - végül arra aki arcom látta el.
- Én Yunho vagyok. - ha már ők rendesek voltak én is megtehetem és bemutatkozhatok.
- Tudjuk, az új srác Aron osztályában. - valahogy zavarttá tett a felbukkanó. Az aki Seonghwa-hoz ment és annak arcára csókolt. - Az a faszfej sose tudja visszafogni magát.
- De te se. - csapta meg picit őt Seonghwa - Beszélj szebben vagy este ajtón kívül alszol.
- Ilyen a társas élet Mingi. - újabb emberrel, emberekkel bővült a kör. Az új fiú, kinek szintén vörös haja volt Yeosang mellé szegődött.
- Te is a sorsára akarsz jutni Jogho? - úgy tűnt ők is együtt vannak.
- Viselkedjetek már. - egy kissé morcos alak szólt rájuk, akinek furán kék haja volt. Na őhozzá bújt kicsit oda a cicás fiú, Wooyoung.
A másik, a tetovált fura srác, akinek természetellenesen pink haja volt, csak figyelt minket. Egy ideig nem is tett semmit. Csak akkor szólalt meg mikor a csengő is.
- Mennünk kellene. - az ahofy végig mért... hát sokkal másabb volt mint ahogy azt Aron tette.
- Jah. - morcoska ment is, nyomában a vörössel. Majd utánuk szépen sorban a többiek is. Aztán voltam én aki ott állt mint egy rakás....
- Nem jösz? - a cicás fiú volt aki mozgásra bírt engem - Lehet nem vettél észre, de osztálytársak vagyunk.
- Ne haragudj.
- Ugyan... - legyintett - egyébként mit szólnál hozzá ha én ülnék melletted?
- Hát azt nagyon megköszönném. - meglepett nem kicsit.
- Megbeszéltük. - egész jó kedvem lett ahogy vele, Wooyoung-al mentem vissza a terembe.
Oda ahol az a perverz is volt és ahol csak lestek mikor Wooyoung mellé ültem át. Csakis azért tettem mert az a perverz nem mozdult el helyemről. Így esett meg, hogy helyem módosult és úgy tűnt új barátra tettem szert.
- Ne aggódj, nem fog többet szekálni. - súgta nekem Wooyoung az óra kezdetén.
- Remélem. - súgtam vissza.
Tényleg reméltem, hogy az a perverz le fog szállni rólam. S úgy tűnt így is lesz. Valahogy biztos voltam benne, hogy csakis Wooyoung barátai miatt tette. A következő szünet s az órák furcsák voltak. Mármint szünetekben valahogy mindig úgy esett, hogy Wooyoung barátai körülöttünk lézengtek. Még a büfében is egy asztalhoz ültek le, aminél én is ott voltam. De tudjátok mi volt a legfurcsább? Megmondom. Folyton úgy éreztem mintha az a San engem figyelne. De mikor odanéztem ő mindig másfelé tekintgetett. Teljesen hülyének éreztem magam.
Na de, így is, mondhatni jó napom volt. Az a perverz nem közeledett. Még mikor az órák véget értek akkor sem. Fura volt, de nem foglalkoztam akkor már vele. Inkább csak örültem távollétének.
- Yunho.. Szia. - Yeosang volt aki meglepett a szekrényemnél.
- Szia. - kedves volt ezért én is - Baj van? - pakolásztam közben, hisz ami kell marad ami nem meg viszem haza.
- Dehogy. - mosolygott - Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem lenne e kedved velünk jönni sütizni. Szóval?
- Hát... éppenséggel mehetek, de..
- Nyugi, tudom mit akarsz mondani, de nem fogsz útban lenni meg gondot se okozol. - azt hiszem az arcomra vannak írva gondolataim.
- Kész vagyok. - becsuktam szekrényem - Mehetünk.
- Ez a beszéd. - Yeosang belém is karolt és.. Indultunk is volba, de az a perverz utunk állta. Be akart húzni, csak sajnos helyettem Yeosang-ot találta el. Talán meggondolatlan voltam, de viszonoztam a perverz tettét. Cxak míg ő gúnyosan felnevetett addig én kezem ráztam.
- Úgy ütsz mint egy lány.
- De én nem. - a semmiből Jongho bukkant fel és olyat bevert a perverznek, hogy az rögtön kifeküdt - Még egy ilyen Aron és megdöglesz. - fenyegette is meg őt. Aztán fogta Yeosang-ot és elhúzta onnan. De mivel Yeosang nem eresztett engem így én is mentem vele.
Barátaik kérdezték is hol voltunk olyan sokáig, mire Jongho el is mondta nekik a dolgot. Ezért lehetett az, hogy végül nem egy cukrászdába ültünk be hanem Jongho-éknál kötöttünk ki. Ahol aztán én is és Yeosang is el lettünk látva. Na persze süti is lett mert Wooyoung rendelt valahonnan. Végül fagyi is kerulttaz asztalra. Télen fagyi... végülis mindegy.
- Azért nem vagy semmi. - jegyezte meg Jongho.
- Jah, de azért legközelebb a verekedést hagyd ránk. - a kék hajú Hongjoong valahogy most nem volt olyan nagyon morcos.
- Rendben. - piszkáltam csak a kötést kezemen. Ezt is ismét csak Seonghwa-nak köszönhetem.