Tetovált angyal

I'm

Egész tűrhető volt a napom a suliban, eltekintve attól, hogy az a pervez nem egyszer közelített meg engem és egyszer kaptam is egy burkolt fenyegetést tőle. Persze ez utóbbiról nem szóltam Wooyoung-éknak. San-nak meg főleg nem. Nem akartam felesleges balhét. Csak reméltem, hogy az a mocsok meggondolja majd magát.
Suli után aztán kicsit nyugodtabban voltam. El tudtam feledni azt a perverzet. Aztán már a tetoválás miatt voltam kissé izgatott és ideges. Persze San mesélt a helyről, a haverjáról meg a munkájáról, kb úgy mindenről ami ahhoz köthető. Igyekezett azt hiszem megnyugtatni. Valamennyire sikerült is neki, de nem teljesen.
- Nyugi, nem lesz semmi. - idegeségemben lábam ráztam már.
- Tudom.
- Más helyet is választhatsz a mintának. Ugye tudod?
- Tudom, de jó lesz így. - apám így is ki fog akadni biztosan.
- Hát te tudod. - San azért lelkes volt míg én sík ideg.
Nem mondtam, de már túl voltunk a bemutatkozáson és beszélgettünk is San barátjával, sőt, a minta is meglett és az is hova megy majd, csak én féltem még kicsit. Jah hogy hova is kerül majd az általam választott minta? Megmondom. Éppenséggel pont oda ahol nem látni csak ha letolom nadrágom s kissé alsóm is, tehát medencecsontom környékére.
- Jöhetsz akkor. - szólt a fiú és én egy sóhajt követően fel is keltem és mentem is.
Jött San is. Zavarban voltam, de mégis jobbnak láttam, hogy ott legyen. Főleg úgy, hogy nem kértem semmiféle érzéstelenítő cuccot. Erős akartam lenni. Igen, csak arra nem számítottam ami történt. Nem sírtam el magam mikor a srác belekezdett s ez csakis San miatt volt mert megfogta kezem. Onnantól kezdve mintha nem fájt volna semmi. Még beszélgetés félét is tudtam folytatni a tetováló sráccal.
- Kész is. - jelzett a srác mikor végzett. Ekkor mertem megnézni a kész művet. - Hogy tetszik?

- Igazán jó lett. Köszönöm. - és tényleg. Egyszerű minta volt mely a végtelen jelet szimbolizálta, de nekem tetszett.
- Akkor mint ahogy mondtam úgy tartsd rendben. Ok? - lekente meg le is fóliázta a tetoválást.
- Igen. - amint megvolt rendbe is szedtem ruházatom.
Míg ezt tettem addig San beszélt valamit barátjával. De már ott volt mikor végeztem. Így aztán egy köszönést követően el is hagytuk a szalont.
- Hallod, nagyon jól bírtad. - dícsért meg San - Komolyan azt hittem minimum sírni fogsz, de nem tetted.
- Hát.. ott voltál szóval erős voltam és kibírtam.
- A végén még megszereted aztán te is tele leszel varrva mint én.
- Ugyan. - zavarba hozott, nagyon. Úgy főleg, hogy nagyonis úgy tűnt egész hazáig fog kísérni engem. - Azért olyan bátor nem vagyok.
- Majd kiderül. - San ennyivel le is zárta a dolgot.
És igen, valóban hazáig kísért engem. Boldog voltam, úgy főleg, hogy tudtam vele beszélgetni. Igaz jobbára csak ő mesélt, de akkor is. Megbeszéltük, hogy majd holnap találkozunk aztán már házunk előtt köszöntünk el egymástól. Még integettem is neki mikor egyszer még hátra fordult miközben elsétált.
Mikor aztán bementem a házba, cipőim levétele után, egyből rohantam szobámba, hogy megnézhessem tetoválásom. Tetszett még mindig, nagyon is. Fájt már kissé, de nem bántam. Eszembe jutott az is ahogy San fogta a kezem. Ah.. csoda hogy nem hallotta meg hevesen dobogó szívem. Ugyanis majd kiugrott csak attól ahogy kezem fogta. Nézelődésem s bambulásom csak mobilom zavarta meg. Jelzett, hogy üzentek nekem.

Yeosang:
"Na hogy ment? Rendbe vagy? Megvan a tetkó?"

Megmosolyogtató volt kíváncsisága. Ezért meg mert amúgyis megtettem volna válaszoltam neki.

J.Y:
"Egész jó volt. Képzeld nem sírtam, és igrn megvan a tetoválás."

El is küldtem neki egy képet amit így csináltam. Mondtam is hol van a tetoválás erre ő meg is lepődött.

Yeosang:
"Nem semmi vagy azért. Az a terület elég érzékeny. Gratulálok."

J.Y:
"Köszi. Amúgy szerintem bömböltem volna ha San nem lett volna ott."

Yeosang:
"Komoly, hogy San végig nézte?"

J.Y:
"Aha. De miért? Olyan rossz ez?"

Yeosang:
"Dehogyis. Félre ne érts."

Valahogy furcsa volt kicsit nekem. Nem igazán értettem. De aztán kaptam egy kis magyarázatot.

Yeosang:
"Csak San nem szokott ilyesmit csinálni."

J.Y:
"Értem, azt hiszem."

Yeosang:
"Amúgy ugye milyen kedves?"

J.Y:
"Igen. Nagyon. Először mikor megláttam rendesen befostam tőle."

Yeosang:
"😆"
"Na igen, elég ijesztő tud lenni néha."

J.Y:
"De belátom tévedtem."

Yeosang:
"Na hagylak már, majd holnap találkozunk. Szia."

J.Y:
"Szia."

És itt véget is ért üzenetváltásunk. Le is tettem a telefont, hogy majd átöltözök. Neki is láttam, de alig vettem le pulcsim máris jött egy újabb üzenet. Azt hittem Yeosang írt még. De tévedtem.

San:
"Ne felejtsd el kezelni a tezoválást."

J.Y:
"Ok, nem fogom. Köszi még egyszer."

San:
"Ugyan. Semmiség."

Nem jött több üzenet tőle, de így is mosolyogtam mint egy idióta. Hát igen, bevallom erősen felkeltette érdeklődésem San. Nem tagadom, ahogy azt sem, hogy ezt sosem fogja megtudni. Miért? Jobb a békesség. Még csak most ismertem meg őt a baráti társaságával együtt. Nem akarom elveszíteni őket.
Vacsoráztam, aztán mosakodtam vigyázva friss tetoválásomra, aztán le is feküdtem. Fel sem keltem másnap reggelig, míg az ébresztőm nem szólt. Reggeli dolgaim után apámmal reggeliztem aztán már mehettem is suliba. Apám természetesen nem engedte, hogy gyalog vagy busszal menjek így az egyik kisebb kocsiját vittem el, azzal mentem suliba.

Ahol aztán lestek is rendesen. Nem akartam felvágni, de lehet mégis ezt hitték. Nem akartam erre gondolni, de mégis megtettem. Egész addig míg szembe nem találtam magam azzal a perverzzel.
- Jobb ha tudod, hogy San is olyan mint én semmivel sem jobb. - nem mondott többet, tovább is ment mintha csak fel akart volna zaklatni. Hát életre amit akart. Teljesen összezavart.
- Nem bántott? - Wooyoung volt aki utána utamba került.
- Nem. - zavart voltam még.
- Biztos? - megállított, pont rossz helyen, a suli épületének ajtajában, így miután bentebb mentünk csak aztán válaszoltam neki.
- Biztos. Nem történt semmi. Nyugi.
- Azért kérdezem mert elég savanyú képet vágsz.
- Csak mondott valami butaságot.
- Mit? - nem hagyta annyiban a dolgot. Belém karolt mikor tovább indultam, így jött ő is velem.
- Csak azt, hogy San is olyan mint ő és hogy nem jobb mint ő. Én ezt nem hiszem, de olyan ijesztő volt közben.
- Hát nagyon nem olyan San. Az a köcsög csak féltékeny. Ne bízz benne és ne is hidd el egy szavát se. - Wooyoung kedvessége kicsit segített. Aztán ahogy találkoztunk Yeosang-ékkal ők is megnyugtattak.
Jó érzés volt, hogy valóban úgy tekintenek rám és úgy is viselkednek velem mint a baráti társaságuk egy tagjával. Elhittem tehát, hogy barátjuknak, maguk közé fogadtak.