Tetovált angyal

Érdeklődés

Egészen nagyon jól elbeszélgettünk a fiúkkal. Kicsit furcsa is volt, hiszen úgy kezeltek engem mintha csak évek óta ismernénk egymást, holott alig pár órája ismerem csak őket. A süti és a fagyi is fogyott azért közben. Mondhatom, hogy jól éreztük magunkat.
Eljött az a pillanat is mikor illett távoznom, annak ellenére is, hogy marasztaltak még.
- Ezt igazán semmi szükség. - történt ugyanis, hogy Jongho nem hagyta hogy egyedül menjek ezért felajánlotta, hogy hazavisz kocsival.
- Lehet te így látod, de engem nem. - nem hagyta magát - Különben meg egész jófej vagy. Meg aztán Yeosang és a többiek is látnak benned valamit, kedvelnek. Nekem ennyi elég.
- Hát, akkor köszönöm, hogy elviszel. - kínos volt kissé ez a beszélgetés féle valami. De igazából nem ez volt ami miatt egész úton csendben voltam. Inkább csak... kicsit talán sok volt ez a nap, amik történtek meg Úgy minden más is.
Miután megérkeztünk otthonomhoz még egyszer megköszöntem a fuvart Jongho-nak. Aztán ahogy ő elhajtott én bementem a házba. Lehet tanulnom kellett volna menni, de egyáltalán nem tudtam rávenni magam. Így aztán csak felmentem szobámba és ledőltem az ágyra. Pillanatnyi fetrengésem mobilom zavarta meg. Megszólalt. Apám hívott s mondta el, hogy ismét sokáig lesz bent és hogy ne aggódjak, meg hogy egyek és ne várjam meg őt vele. Ezután tettük le és én folytattam amit megkezdtem, az édes semmittevést. Egészen addig tettem ezt míg mobilom újra meg nem zavart. Ezúttal csak egy értesítés érkezett az egyik közösségi oldalról, hogy ismerősnek jelölt valaki. S ez a valaki éppenséggel Wooyoung volt. Vissza is jelöltem őt, hisz valóban ismerem. Nem telt túl sok időbe ezután, hogy a baráti társaság is bejelöljön engem. Rendesen meg is leptek vele, de azért nem bántam. Őket is mind visszajelöltem. Legnagyobb meglepetést aztán éppen az okozta akire nem számítottam. Ez a személy éppenséggel az a pink hajú San volt aki túlságosan is felkeltette az érdeklődésem, mert történetesen meleg volnék. San volt az egyedüli aki rám írt. Nem zengett ódákat, csak rám köszönt és ennyi. Én ennek is örültem és vissza is köszöntem neki.
Ettől az egy apróságtól jó kedvem kerekedett. Így eshetett meg, hogy végül csak leültem kicsit tanulni. Aztán mikor megvoltam tusoltam, ettem és le is feküdtem. Az estém így egész jó volt.
A reggelem aztán szintúgy jó volt. Apám alkotott reggelit. Együtt ettünk. El is tudtam mondani neki, hogy máris lettek barátaim. Apám örült ennek. Biztos, hogy aggódott, jobban mint mutatta. Aztán ő is vitt suliba. Értem ugyan nem tud jönni mert a munkája sok terhet tesz rá, de nem bántam illetve nem haragudtam érte.
- Szia. - Yeosang volt aki elsőként jött oda hozzám és köszönt nekem miután apám elhajtott kocsijával - Szülők?
- Szia. - köszöntem kis mosollyal - Igen, csak az apám. Éppen ráért elhozni.
- Az is valami.
- Jah.
- Én Jongho-val jöttem. - mondta kis pírrel arcán.
- Oh... Az is jó. - tudom tegnaptól, hogy valóban együtt vannak.
- Na menjünk mielőtt egyesek azt hiszik bármit szabad. - ahogy beszélt láttam én is közeledni azt a mocsok perverzet. Yeosang belém is karolt és húzott is magával. De így se tudta megakadályozni, hogy lássam annak a perverznek a nem túl bizalomgerjesztő mosolyát.
Az épültbe lépve, érve, összefutottunk Wooyoung-al és Hongjoong-al is. Aranyos párost alkotnak szerény véleményem szerint. Főleg úgy, hogy Hongjoong adja a hűvös nagymenőt, de Wooyoung mellett látszik, hogy mennyire más. Aztán futólag láttuk Seonghwa-t is meg Mingi-t is. Ők siettek valahová, szóval nekik csak intettünk. Végül még San is keresztezte utunk. Valami furcsa oknál fogva pont szekrényem mellett várakozott.
- Úgy tűnik az a balfasz Aron szemet vetett rád. - közölte velem mikor az a perverz elment mögöttem.
- Biztos csak azért tűnik így mert ellenszegültem neki. - zavarba hoz, pedig semmi olyat nem tett amitől így érezhetném magam.
- Jah, ez is lehet. - végig mért, éreztem hogy néz - De szerintem más van.
- Egyébként szeretnél valamit?
- Mármint?
- Hát itt vársz mintha csak akarnál valamit.
- Végülis jah, akarok.. - na ez fura volt - Nem gondoltál még arra, hogy tetoválásod legyen? Csak mert van egy haverom, tetováló, elég jó a dologban. Kellenének neki ilyen gyakorló modellek a szalonjába.
- Értem, azt hiszem.
- Szóval mit szólsz? Benne lennél? Bármilyen dolgot meg tud csinálni.
- Lehet róla szó.
- Szuper. - egész lelkesnek tűnt. Picit mintgs másabb is lett volna.
- De...
- De?
- Csak az a baj, hogy kicsit nehezen viselem a fájdalmat.
- Tud adni érzéstelenítőt ha nagyon muszáj.
- Hát jó. Rendben. Legyen. - egyeztem bele véglegesen - De ugye ott lennél?
- Természetesen. - a lelkesedés ami eltűnőben volt nála az újjáéledt - Ma jó lenne neked?
- Máris?
- Igen.
- Lehet.
- Írok is neki, hogy ok a mai nap. - elő is szedte mobilját, közben csapódtak még hozzánk páran.
- Hát ti? - Wooyoung mosolya olyan volt mintha mindent tudna, de nagyon el volt tévedve ha azt hitte amire tgondoltam hogy hiheti.
- Hát mi. - mondta csak San a már ismert modorában.
- Csak beszéltünk. - végülis nem füllentettem.
- Délután akkor Yunho... - és San már ott sem volt.
- Hát ez meg? - csodálkozott rá Wooyoung - Na mindegy is. Elmondod miről van szó?
- Nem titok, szóval igen. - fura ha zavarba jövök a dologtól? Mert szerintem az kicsit. - San csak megkért, hogy legyek az egyik tetováló barátjának a gyakorló modellje. Nem olyan nagy dolog.
- Hát szerintem meg nagyon is az.
- Mert? - közben azért elindultunk termünk felé.
- Azért kedves Yunho mert San nagyon nem ajánl ilyet fel másnak. - mosolyát most sem értettem, furcsa volt - Úgy tűnik tetszel neki.
- Na persze. - ez az amit nem hiszek már el.
- Majd meglátod, hogy igazam lesz. - csak megráztam fejem szavaira. Kedves meg minden, de valamit nagyon nem jól lát. San részéről ez csak egy segítség a barátjának amibe így engem vont be. Ennyi s nem több.