Szinte már automatikusan kezdem el igazgatni hullámos, vörös tincseimet a lift vékony tükrében, miközben lefelé tartok a laborba. Mégsem állhatok a hercegnő elé úgy, mint egy vadóc kislány. Mielőtt lejöttem ide, az arcomat és a kezemet is meg mostam, valamint a dezodor továbbra is életmentőnek bizonyul egy mocskosabb meló után. Bár a mostani inkább csak arról szólt, hogy járőröztünk és orra buktam a sárba.
De erről őfelségének nem kell tudnia. Szóval, amint csilingel a lift és kinyílik az ajtaja, kihúzom magam és magabiztosan besétálok a nyüzsgő, fehér csempés és falú laborba. Mindenki erősen agyal vagy jegyzetel a képernyőre, de vannak, akik egy hologrammal mennek A pontból B pontba. Szinte hallom a fogaskerekek kattogását. Meglepő módon Shuri hercegnő is az íróasztalán könyököl egy hologramtáblát tanulmányozva. Hozzá lépek és megköszörülöm a torkom, mire felém pillant fáradt szemeivel és rám villant egy mosolyt.
- Felség - köszöntöm illedelmesen. A kezemet keresztbe rakom a mellkasomon és picit meghajtom a fejem, mire legyint egyet.
- Már vártalak Hunter! Gyere nézzük meg a ruhád - áll fel szintén fehér gurulós székéből, majd a tesztelő terem felé biccent, hogy kövessem. Engedelmesen utána megyek és út közben oda-oda intek pár ismerős arcnak. A terem másik végén egy fém ajtóhoz nyomja karkötőjét, mire az kinyílik és felfedi a hercegnő kis, magán feltaláló helyiségét. Ez a hely már sokkal rendetlenebb és kevésbé letisztult, mint a közöslabor. A csempe acél szürke, a falak szürkéskékek és a sok asztalon össze-vissza hevernek az eszközök, dokumentumok és jegyzetek tornyosulnak. Baloldalt egy mini pódium áll, amire ösztönösen fel is ugrok miközben leveszem fehér hosszúujjú felsőm. Shuri elismerően bólogat, majd a képernyő is felbukkan előtte és elindítja hibakereső programom.
- Arra igazán nincs szükség felség! Az érzékelőt megpiszkáltam és most nem jön le, ennyi az egész - kopogtatom meg fémszálas ruhámat, ami reggel óta rám van tapadva és elmondhatatlanul viszket már tőle az oldalam.
- Itt nyugodtan Shuri-zz. Meg biztos, ami tuti azért lefuttatom - rántja meg a vállát. Haja kontyba tűzve, köpenye frissen mosott, arca fáradt, de az agya csak pörög. Remek hercegnőnk van, aki perceken belül leszedi a fejem, amint leesik neki, amit mondtam.
- Várjunk csak! Mi az, hogy megpiszkáltad? - kérdi élesen és mérgesen. Helyben vagyunk.
- Min dolgozol mostanság? - próbálom terelni a témát, de nem jön be.
-Roz! Mit csináltál az érzékelőkkel? - teszi csípőre a kézét.
- Csak megkapargattam az alját tűvel, mert piros nyomot hagyott a szűrője és úgy néztem ki tőle, mint akinek kiszívták a fültövét - hadarom mentegetőzve. Mire a hercegnő „együttérzően" kiröhög.
- Nem vicces! Most attól félek nagyon bele túrtam és ha megpróbálom levenni, jön vele a nyakam is!
- Szerintem elég lesz újraindítani, de most már lefuttatom - törli ki a könnyeit a szeméből és a testtartása sokkal lazább lesz - Előző kérdésedre válaszolva, még mindig a semmiből próbálok terapeuta lenni.
- Az orgyilkos?
- Igen. Jól is megy egyébként, csak több időt kéne rá szánnom, de holnap sem tudok menni. A mai incidens miatt nincs kíséretem - dörzsöli meg aggódva a szemét.
- Igen, azt hallottam. Gondoltam, hogy nem fog mindenkinek tetszeni a király döntése, de ennyire? - állok egyik lábamról a másikra. Miért nincs kész már a diagnosztika?
- Én sejtettem. Eddig, ha láttak egy fehér embert tudták, hogy okkal van itt. Most viszont nem tudják bízhatnak e benne - mondja miközben odalép a zölden világító képernyőhöz és bele mélyed a hibajelentésbe.
ESTÁS LEYENDO
A Fehér Farkas Hadművelet (Bucky Barnes fanfiction)
Fanfic"Bele nézek a szemébe és rájövök miért adták neki a „Gyönyörű rózsa" nevet. Az az érdekes szempár, ami fakókéknek tűnt, most a naplementében inkább tűnik szürkének. Csillog az izgalomtól, látni az arcán, hogy minden percben támad egy új ötlete. Várj...
