Toyboy (Molko/Forrest 16+)

Toyboy

Steve’s POV

Sosem vallanám be, de imádom, ahogy a cigarettád sűrű füstje könnyeket erőszakol a szemeimbe a turnébusz aprócska hálófülkéjének levegőjében. Hiába a plafon felé fújod, előzékenyen próbálod rávenni, hogy elkerüljön engem, de úgyis visszakúszik. Nincs elég tér neki, hogy elszökjön. Köhintek egyet, te pedig felém fordítod a fejed, rám mosolyogsz, és eltartod messze tőlem a kecses ujjaid közt füstölgő szálat. Visszamosolygok, és feléd hajolok, mire egy ártatlan puszit hagysz a cserepes ajkaimon. Beleremegek, önkéntelenül is lehunyom a szemeimet, és a nyelvemmel megnedvesítem a csókod nyomát. Kaján vigyorral teszed a polcra a telefonod, amit addig bűvöltél, majd felülsz mellettem, a csupasz mellkasomra simítod a tenyered, és lassan, gyengéd erőszakkal visszanyomsz a párnára. A mozdulattól lecsúszik a vékony takaró a derekamon, én pedig elpirulok, ahogy lenézek, és látom, hogy éppcsak takarja még az ágyékomat.

Néha nevetségesen szégyenlős tudok lenni veled. Pedig néhány perccel ezelőtt még szeretkeztünk. Legalábbis az én szótáramban ezt jelenti, amit tettünk. Vajon a tiédben milyen definíció áll rá?

Átveted az egyik lábad felettem, és a meztelen fenekeddel az ölembe ereszkedsz. Felsóhajtok, a kezeim a combjaidra kúsznak, és lágyan végigsimítok rajtuk. Te beleszívsz még egyet a cigarettába, kifújod a füstöt, aztán előre hajolsz, két ujjaddal megragadod az állam, és a nyelveddel mélyen a számba hatolsz. Aprót felnyögsz a váratlanság érzésétől, ahogy a kezemet közben végigfuttatom a gerinced mentén. Csak néhány másodperc az egész, és már véget is ér. Sosem csókolsz túl sokáig. Nehogy elhigyjem, hogy ez jelent valamit köztünk. Nehogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsak a nikotinízű keserédes csókodnak.

Aztán hirtelen felállsz, a padlót pásztázod az alsódat keresve, és amint megtalálod, magadra húzod. Megbabonázva figyelem minden mozdulatod, a számban a nyelved ízével, ahogy a szemeim előtt takarod be a feszes kis fenekedet a vékony puha anyaggal, szándékosan olyan izgatóan, hogy azonnal újra le akarjam venni rólad. De nincs második kör. Egy orgazmus bőven elég neked, hogy néhány napra ki legyenek elégítve a felszínes szükségleteid. Az, hogy nekem mire volna szükségem, sosem volt fontos.

Közlöd velem, hogy kimész a mosdóba, aztán pedig fogsz egy sört, és talán bekapcsolod a társalgóban a tévét, ami lefordítva annyit jelent, menjek én is utánad, majd az üres sörösdobozokat eltakarítva vonuljak vissza a saját ágyamba.

Mindig ugyanaz a forgatókönyv. Sosem hagyod, hogy veled aludjak. Én pedig sohasem mertem kérni. Csak elfogadom, amit adsz, de merszem többet, kevesebbet, igazabbat, hazugabbat, mást kérni nem volt, és nem is lesz soha.