Toyboy (Molko/Forrest 16+)

Hate U

Steve’s POV

Gyűlöllek. Gyűlölöm, ahogy játszol velem. Ennél jobban csak magamat gyűlölöm, amiért újra és újra önként vetem oda magamat neked játékszernek. Semmiből sem tanulva.

Sietve teszem meg azt az ötven métert a szálloda folyosóján, ami a te szobád ajtaját az enyémmel köti össze. Közben lehajtott fejjel a cipőm orrát figyelem, hogy nehogy felbukjak a szőnyegben.

Kinek próbálok hazudni? A szőnyeg sima, mint a zöld posztó a billiárdasztalon. Azért sütöm le a szemeimet, hogy a fényárban úszó folyosón senki ne láthassa a benne remegő könnycseppeket. Még néhány lépést kell kibírniuk, azután szabadok. Csak néhány méter, és becsukhatom magam mögött a hotelajtóval együtt egy kicsit a világot.

Átlépek a küszöbön, és indulattal becsapom magam után az ajtót. Nevetnem kell saját magamon, amikor összerezzenek a hangra. Mintha nem én magam keltettem volna a zajt.

Nekidőlök az ajtónak, és lassan lecsúszok a földre. Felszisszenek, ahogy a kilincs a lapockámnak ütközik. A szőnyegen ülve, felhúzott térdekkel, háttal a kemény fának, a tenyerembe temetem az arcom. Hazudhatnám magamnak, hogy a kilincs miatt. Ha már úgyis folyamatosan hazudok magamnak, nem mindegy, egyel több vagy kevesebb?

Nem is tudom, hogy hihettem, hogy majd ma, amikor végre nem a buszban kell aludnunk, hanem rendes ágyat kapunk egy éjszakára, megosztod velem azt az ágyat. Egy szabad éjszaka, aztán egy majdnem szabad nap. Akár a Kánaán. Persze csak az álmaimban.

Összevont szemöldökkel csuktad az orromra az ajtódat, miután közölted, hogy bosszantóan telhetetlen vagyok, amiért az előző este után megint akarlak. Még hallottam a hangodat az ajtón keresztül, ahogy felnevettél, miután kitessékeltél. Kinevettél.

Láttam rajtad délután, hogy szívesen befűznéd a riportercsajt. És persze neki sem tűnt úgy, hogy ellenére lenne. Te vagy mindenki kis kedvence. Bárkit elbűvölsz. Bárkit, aki nem ismer. Bárkit, akinek nincs elég agya ahhoz, hogy belegondoljon, vajon negyven év alatt miért nem sikerült egyetlen egyszer sem normális kapcsolatot magadénak mondanod. Bárki, mint például én? Igen, egy agyatlan kis szőke. Ez lennék én.

És mégis, tudva mindezt, belepusztulok, hogy nem érinthetlek meg ma éjjel. Hogy azt kell hallgatnom majd holnap, hogy más megérinthetett.

Gyűlöllek.

Szeretlek.