Végzet neve: Őrület (Átírás alatt)

2. rész

- Hogy tessék? Mit csináltak magával? – Döbben le Harleen, ugyanis ő szigorúan megtiltotta, hogy az új betegen, legyen az akárki, elektrosokk terápiát alkalmazzanak.

- Most mondom, kisütötték a maradék ép eszemet. Bár, ha jobban belegondolok már régóta nincs ép eszem, de az mindegy. A lényeg az az áramos szar, na – hadonászik a beteg és látni lehet, hogy újra kezd visszatérni belé az erő.

- Azok a rohadékok – sziszegi Harleen alig hallhatóan maga elé.

- Figyu kislány, azt remélem tudod, hogy szarnak a véleményedre, főleg az a mocsok igazgató. Szereti rajtam alkalmazni az elektrosokk terápiát – teszi keresztbe a lábait és kezdi el piszkálni az ép kezével a takarót. – Jesszus mit meg nem adnék egy szál cigarettáért. – Harleen megsajnálja a beteget, hogy ennyire korlátozva van, így gyorsan körbe néz, majd a fehér orvosi köpenyéből előhúzza lassan a saját cigis dobozát és a hozzá tartozó öngyújtóját. - Ejnye, doki, ez merész húzás. Tiltja a szabályzat ám, hogy olyan cuccokat adjon a beteg kezébe, amik veszélyeztetik a saját és mások biztonságát. – Kerekedik el a férfi szeme, majd nevetve fejezi be a mondatot. – De én nem mondok semmit. – Harleen vonakodva, de odanyújtja a fekvő betegnek az említett tárgyakat, majd a férfi könnyed mozdulattal meggyújtja a cigarettát, a kis csomagot pedig visszanyújtja az orvosának.

- Most már jobb uram? – Kérdi Harleen fürkészve a férfi nyugodtabb arcát.

- Igen, határozottan jobb. Egyébként te olyan csinos pofival vagy megáldva, nem hittem volna, hogy cigizel.

- Alkalmanként elszívok egy-két szálat, de nem vagyok láncdohányos mint maga.

- Honnan tudja, hogy az vagyok?

- Elég régóta és elég gyakran látni önt a tv-ben, és szinte mindig dohányzik, továbbá a kezei állandó mozgásban vannak, mindig piszkál valamit.

- És akkor mi van? – Fordítja kicsit mérgesen a lány felé a tekintetét.

- Le akarja foglalni a kezeit, hogy ne állandóan a cigaretta vagy más egyéb szenvedélyei után sóvárogjon. Továbbá maga elég hiperaktív is, és ez is állhat annak hátterében, hogy folyamatosan mozog a keze, vagy bármelyik végtagja.

- Utálom, ha elemezgetnek doki, ezt a jövőben, ha lehet mellőzd. Idegesítő és irritáló is – hallatszik a válasz flegmán.

- Márpedig el kell viselnie, hiszen ez a munkám, és fogok jönni Önhöz minden héten kétszer.

- Jaaaj, ne már... Csak kétszer? Egy ilyen helyes kislányhoz, mint te, mindennap lenne kedvem. - Kezd el hízelegni, ami Harleen-nak nem igazán tetszik, ugyanis még nem tudja mit kezdjen a férfival.

- Hát pedig kétszer fogunk találkozni, a második találkozónkra három nap múlva kerül sor, addig, ha lehet viselkedjen rendesen. Nem akarja, hogy Önt egy másik orvos kezelje ugye?

- Tudom milyen orvosok vannak itt, te is ugyanolyan vagy mint ők, legyen akármilyen helyes pofikád is. Nekem teljesen mindegy kihez kerülök.

- Ezt miből gondolja?

- Abból, hogy te is csak azt akarod tudni, hogy milyen érdekes dolgok zajlanak a fejemben, meg hogy mi történt velem, hogy aztán az adott dolgokat mutogasd majd másoknak meg pénzt keress rajtam azzal, hogy könyvet írsz belőlem. Tudom, mert az összeset megvettem amik eddig megjelentek, és el is olvastam mindet. Ez az intézmény nem arra van, hogy segítsenek rajtam vagy akárkin. Nem mintha igényelném a segítséget mert nem kell, amúgy sincs semmi bajom. – Duzzog a férfi, majd lassan, de biztosan ülő helyzetbe tornássza magát.