Végzet neve: Őrület (Átírás alatt)

10. rész

Joker lassan elkezd magához térni, és mozgolódni kezd, kevesebb sikerrel, mivel rájön, hogy a kényszerzubbony még mindig rajta van. Lassan sikerül a hátára fordulnia, majd ülésbe tornásznia magát, mire kicsit szédülni kezd, de tartja magát. A szobában körbe néz, hátha lát valami újat, de először nem fedez fel semmit, majd ahogy véletlenül az egyik sarokba tekint rájön, hogy felszereltek egy kamerát.

- Mi a retkes faszom? – Morogja, lassan feltápászkodik és a közelebb sétál a kamerához haragos tekintettel feltekint a szerkezetre. – Most komolyan? Kamerát szereltetek a szobába, hogy megfigyeljetek ti gyökerek? Ez a személyiségi jogaim megsértése ti faszcibáló férgek! – Kiabálja a kamerába, mire az megszólal.

- Azt tehetünk veled, amihez csak kedvünk van Joker, látod az a szerkezetet a lábadon? – Hallatszik az igazgató hangja, Joker lenéz, és meglátja az egyik bokáján a furcsa nyakörvre emlékeztető dolgot, ami villog.

- Mi a kurva anyám ez? – Kiabál vissza a kamerának.

- Ez a szerkezet arra szolgál, hogy két óránként egy igen pici injekcióstű olyan anyagot juttasson a szervezetedbe, ami blokkolja az újonnan megjelent mutáns génjeidet. Szerencsére csak havonta kell egyszer feltölteni.

- Ez a szar a lábamat fogja szurkálni? – Kérdezi felháborodva.

- Szinte észre se fogod venni, olyan apró az a tű. Egyébként egy jó erős nyugtatót is hozzá kevertünk, szóval szerintem ülj le mielőtt elszédülsz a cucc miatt. – Joker fintorogni kezd, és morogni majd elballag az ágyához és háttal a külvilágnak elterül rajta. Úgy dönt, hogy ha nagyon muszáj lenne sem fog onnan megmoccanni. Már kezdte érezni a hatását a nyugtatónak, és lassan újra elalszik, mikor hatalmas robbanás, és lövöldözések hangja rázza meg az Arkham elmegyógyintézetet. Lassan felül az ágyán és unott fejjel az ajtót bámulja.

- Milyen ökrök jönnek hajnalok hajnalán ide randalírozni, de most komolyan? – Mérgelődik, hirtelen berobban az ajtó, és mindent beborít a füst, amitől semmit sem lát. Mire vissza sikerül nyerni a látását, halványan egy női alak formálódik meg előtte az ajtóban. Testhez simuló fekete-piros ruhát visel valami fura fejfedővel és egy fekete maszkkal, ami a szemeinél takarja az arca egy részét. Olyan, mint egy udvari bolond. – Te meg ki a fene vagy? – Néz rá érdeklődve, de a lány odarohan hozzá, és magával kezdi húzni. Ideje sincs reagálni, egy pillanat alatt ott van nála, és elkezdi húzni maga után.

- Majd elmagyarázok mindent, most gyere, kijuttatunk – Joker nem kérdez semmit, csak rohan a lány után, ahogy elhalad a folyosókon, felfedezi, hogy a hónapok óta nem látott emberei azok, akik betörtek ide. Ahogy kiérnek az épületből, egy fekete mikrobusz várja őket, ahogy odaérnek gyorsan be is pattannak, mielőtt a rejtélyes lánynak sikerülne behúznia az ajtót, egy lövedék még éppen besuhan, egyenesen Joker oldalába.

- A picsába! – Ugrik mellé Johnny, a jobbkeze.

- Nem elég, hogy kisütik az agyam még meg is lőnek a barmok – mérgelődik, majd fintorogni kezd a golyó okozta fájdalom miatt. – Annyira talán nem vészes.

- Azt azért nem mondanám főnök. Eléggé vérzel – magyarázza Johnny egyre nyugtalanabbul, a kezeit a sebre szorítja, a busz kihajt egyenesen a város felé. – A klubhoz nem vihetjük, egyből ott keresnék.

- Hozzám vihetnénk, ott még a rendőrség sem keresné – hadarja a bohóc lány. – Ott el is tudom látni, tanultam hogyan kell kivenni egy golyót, csak érjünk oda.

- Jó vigyük hozzád, aztán majd tartjuk a kapcsolatot. Egy ideig biztos ott kell tartanod, menni fog?

- Igen menni fog, nem engedem sehova. Szerencsére a lakás is egy eldugott helyen van – Joker hallgatja ahogy Frost és a lány beszélgetnek, de egyre nehezebben bírja nyitva tartani a szemeit. A lány oda helyezkedik mellé és próbálja ébren tartani, de nem sok sikerrel, lassan lecsukja a szemeit, nem reagál a külvilágra.