Szárnyaló, a sors közbelép

Harmadik fejezet

Repülés közben újra és újra előjön anyám arca, miközben zuhan le, szinte hallom, ahogy a fülembe sikít. Fáj. Nem akartam, hogy ez legyen. Nem volt szándékos, nem akartam bántani. Még azok után se amit tett, vagy parancsolt. Az cikázó emlékek a közös multunkról megzavarják az ösztöneim. Figyelnem kell, eléggé feltűnő vagyok így is a levegőven. A láthatáromon belül van már a falu, ahonnan elvittek engem. Füstöt látok. Ahogy közeledek, úgy ismerem fel, hogy Seth katonáinak sátrai azok, a faluba vittek át mindent. A közepén van a legnagyobb, Sethé. Ahogy egyre közelebb érek elkezdek ereszkedni és hallom, ahogy az őrök engem észrevéve elkezdenek engymásnak szólni. Nem értem mit beszélnek. Az egyik egy ílyat szegez rám, a másik beszél hozzá miközben a kezével lenyomja a másik katona katona karját, amiben a fegyvert szorongatja. Seth sátrából kijön Taiki és egy nővel beszél. Vörös haja van, hosszú zöld ruhája, egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki harcra készül. Ki ő? Eddig nem láttam, nem lehetett egész eddig a csapatba, hisz nő. Seth mondta is, hogy csak férfiak vannak. Az idegen kezén elkezd ragyogni az egyik karkötőjén egy kő. Taiki rámutat a kezére, a nő felemeli és egyből az ég fele pillant. Taiki is így tesz. Mind a ketten észre vesznek. Taikin széles vigyor van, a nő kerek szemekkel bámul. Ahogy leérek a földre, körbenézek és látom, hogy a legtöbb katona bámul. Lehet csodálják, hogy élve visszatértem, vagy valami történt amiről én nem tudok.
- Háhá... csak visszatértél. Mindenki aggódott ám! - jött oda hozzám Taiki, miközben a karjait széttárta.
Elmosolyogtam magam.
- Hát látod, még az emberek se tudnak sokáig fogva tartani. - nevettem el magam kínosan
- Szívós egy fajta vagy te lány. - szólt újra
E közben a nő előjött Taiki mögül. Egy zöld kő volt a homlokán, amit egy ágakból készült fej ékszer tartott. Fekete teovalások vagy valamiféle festés van az arcán. Hegyes füle van és nagyon titokzatos, határozott arca van.
Amint rendesen megnézett engem kerek szemekkel nézett. De nem botránkozva, vagy hasonló ijedt arccal. Megkönnyebülés és csodálat áradt a zöld szemeiből. Én összehúztam a szemeim és végigvizsgáltam.
Taiki ezt észrevette és úgy fordult, hogy mindkettőnket láthassa.
- Zindlora ő egy nagyhatalmú mágus. Még nem árulta el a nevét, önként jött, csak úgy a semmiből még 3 napja. - mutatta be nekem a hegyes fülü nőt.
- Miért vagy itt? - kérdeztem
- Hallottam a harcotokról és szeretnélek támogatni benneteket. Már régóta várom, hogy valaki szembeszálljon az emberek elnyomásával.
- Értem. - sóhajtottam fel, majd fordultam Taikihoz - Seth?
Taiki kissé aggódó arcot vett fel hirtelen. Vakarni kezdte hátul a fejét.
- Hát.... hol is kezdjem. - arrébb állt és rámutatott a sátra oldalára.
Egy ló méretű területen kiszakadt az oldala, de már befoltozták valamivel. A rémület az arcomra fagyott.
- Kezd a legelején. - válaszoltam felzaklatott hangon
- Nos... - közben elindultunk a sátor fele és bementünk, én meg Seth ágyára leültem - Amikor elvittek téged akkor Seth forrongó haragja csak nőtt és nőtt. Akkor, amikor már eltűntetek a fák között akkor odafordította a fejét az egyik mágushoz és bólintott egyet. Nem nagyon tudtam mit akarnak ezzel de pár percen belül az őt kényszerítő katonának a páncélja összezúzta saját magát. Seth átalakult és vonyított egyet. A csapattal ahogy tudtunk fegyvert ragadtunk és levágtuk őket. Mindet. Seth kiadta a parancsot, hogy a csapat fele költöztesse ide át a tábort. Míg másik tíz katonának a holttestek elégetését utasította. A barátod, az a fekete csupasz valami azóta is láncon van. Miután átkerültek ide a sátrak és felállítottuk őket próbáltam beszélni Sethel, de nem tudtam. Összetört volt és dühös is. Egyszer válaszolt nekem rendesen. Azt mondta " Figyelj. Csak egy célom van. Hogy ő biztonságban legyen. Még ha belehalok is, de segítenem kell neki. Meg kell védenem". - könnybe lábadtak a szemeim, éreztem a fájdalmát, még így is, hogy Taiki mondta. - Az elrablásod harmadik napjának reggelén én voltam a soros az örködésben. Éppen fel kelt a nap. Egy farönkön ültem a tűz mellett. A semmiből egy hatalmas erőhullám söpört végig a táboron. A természet megérzett valamit, amit még mindig nem tudok, hogy mi lehetett. Az egész tábor megbolondult. Seth sátrából egy üvöltést hallottam és pillanatokkal később láttam, hogy átalakult formában, szó szerint lángoló szemekkel kiszakítja a sátor oldalát és az erdőbe fut teljes sebességével. Amikor láttam, hogy átalakult nem hittem a szememnek. Jóval nagyobb volt mint szokott lenni, de azóta sem láttuk. - fejezte be Taiki
- Nem értem mi történhetett, ami ezt csinálta vele. - ülök ott értetlenül
- Még aznap jött ő - közben mutatott a mágus nőre aki velem szemben állt
- Igen, én is éreztem a hullámot. Nagyon erős volt.
- Mi is a neved? Még mindig nem tudjuk. - vágtam hozzá a kérdést hirtelen
- Fersahnu a nevem - válaszolt ugyanolyan nyugodt hangon, ahogy eddig.
- És veled mi történt ott? Ugye nem bántottak?! - kérdezte Taiki megtörve a csendet
- Ami az illeti igen. Két napig gyalogoltam egy ló után. Beraktak egy cellába. Két katona..... megkínzott. - Taiki erre felkapta a fejét és ideges lett, Fersahnu a kezét a szája elé teszi és kikerekednek a szemei. Látom ahogy könnybe lábadnak a szemei - Aztán elájultam. Két nap után tértem csak észhez. Akik megkínoztak azok egy cellában voltak velem, őket megbűntethették. Aztán kiráncigáltak minket rabszállító szekerekre. Egy másik rab elmondta, hogy any.... a Hárpia bekötötte a sérülésem miután elájultam és megkínoztatta a két emberi katonát. Keletnek indultunk, amikor a semmiből egy bőrszárnyú lecsapott a konvojra. Villámokat és vihart hozott. Elpusztult minden ember ott. Én ahogy tudtam visszarepültem abba a várba a pancélomért és a ruháimért. A...Amikor sikerült ki érnem..... - elfolytott hangon nem tudok tovább beszélni, pár mély levegőt vettem - a Hárpia követett és próbált meg....meggyőzni, hogy maradjak. Ellenkeztem és megragadta a szárnyam. Én... én nem akartam bántani, de nagyon rossz dolgokat tett. - az arcomat a kezeimbe temettem és bámultam a földet miközben az amit tettem újra és újra lejátszódott bennem
- Zindolra - jött oda Taiki, féltérdre ereszkedett és a mancsát a vállamra tette - nincs semmi baj. Nyugodtan elmondhatod. - felemeltem a fejemet és sóhajtottam
- Lehasítottam az egyik szárnyának a felét, végignéztem ahogy lezuhan a saját anyám.
- Nem.... - szólalt fel Fersahnu, hirtelen indulatos és zaklatott lett a hangja - nem a te hibád. Ugyan nem ismerlek, de érzem, hogy nem szándékosan tetted. - ezt mostmár nyugtatóbb hangon mondta
- Most magadra hagyunk egy picit, rendben? - szólt Taiki
Bólintottam, majd ők némán elindultak kifele. Mielőtt kiértek kérdezni akartam valamit.
- Várj Taiki! Merre futott el Seth?
- Délnek indult. - majd kimentek
Meg kell keresnem, miattam ilyen zavarodott és kétségbe esett. Megpróbálom azt amit csinált ő is. Megpróbálok szólni neki a belső hangommal.
Minden erőmmel próbálok rá koncentrálni. Fókuszálok, elképzelem, hogy hogy a hangom eljut hozzá. A lábaimat felhúzom az ágyra. Az egyik ruháját megszagolom. Még mindig érződik az illata. A szárnyaimat leengedem és behunyom a szemeim.
"Seth. Én vagyok az. Hallasz engem? Seth. Biztonságban vagyok. Vissza jutottam a táborba."
Semmi válasz. Újra próbálom. Semmi.
"Seth, ha hallasz kérlek válaszolj, Zindlora vagyok. Jól vagyok. Aggódok érted."
Hirtelen egy dühös ideges hang válaszol
"Mássz ki a fejemből! Nem vagy te valódi! Nem tudsz semmit! Zindlora igenis bajban van! Csakis én tehetek róla!"
Ez Seth hangja, de nem olyan, mintha önmaga lenne. Érzem ahogy lök el magától és egyre halványabban érzem a jelenlétét. Még erősebben összpontosítok rá és a haragjára. Abba bele tudok kapaszkodni. Érzem ahogy az ellökése gyengül és bizonytalanság támad benne.
"Akkor mutatsd meg, hogy hol vagy. Nem bántalak. Én lennék az utolsó aki ezt tenné. Seth. Kérlek, hadd segístek."
Beengedett, latom amit ő. Az erdőben van még, körülötte fák, de előtte egy kisebb tisztás van, egy sziklával a közepén. Pár pillanatig láthattam csak, egyből kilökött, de mostmár teljesen elvesztettem, nem hallom, ahogy ő sem engem. Kinyitom a szemeim. A kezeimmel megfogom a fejem. Az ölembe bámulok pár pillanatig, amikor érzem, hogy megint vérzik az orrom. Most kicsit jobban. Gyorsan megtörlöm. Pár perc elteltével felállok és kiindulok a sátorból. Amint elhúzom a bejátatnál lévő függönyt megpillantom Taikit, Seth egyik harcosával  beszél. Fersahnu pedig egy tábortűz mellett ült és engem nézett. Odamentem hozzá, meg szeretném ismerni jobban, de most Seth állapota jobban aggaszt.
- Sajnálom, hogy ilyen idegenkedő vagyok. - mondtam, miközben leültem mellé - Ha mágus vagy akkor te biztos tudsz ebben segíteni.
- Mondd csak, nyugodtan. Ahogy tudok segítelek. - adta a valaszát
- Hát próbáltam bennt a sátorban kapcsolatba lépni Sethel és nagyon nehéz volt. Próbáltam könnyíteni úgy is, hogy elképzeltem, de amikor meghallott engem akkor próbált ellökni. Zavarodott volt és tagadta, hogy valódi lennék. Végül megengedte hogy láthassak az ő szemével, hogy tudjam hol van és odamenjek.
- Várj, addig értem, hogy beszéltél vele így belső hanggal. De olyat már rég nem hallottam, hogy valaki képes a másik szemével látni.... még ha pillanatok erejéig is. Meg kell őt keresnünk minél hamarabb, hisz ha a csapata tudomást szerez arról, hogy most milyen állapotban van annak nem lesz jó vége és nehéz lesz újra felállítani a szembeszállást az emberekkel ellen. Segítek neked. - mondta Fersahnu
Bólintottam neki. Taiki éppen végzett a beszélgetéssel. Közelebb jött és leült ő is.
- Nos... akkor Sethet kéne összekaparni valahol. A csapat jól ismeri már. Megismerik a nyomát.
- Nem. - vágtam közbe - Tudom hol van, nagyon zavarodott és haragos. Nem láthatja így semelyik harcosa sem. Fersahnu le tudod nyugtatni, ha odaérünk?
- Nem hiszem sajnos, mert nem ismerem. Így nem tudok rá hatni. Ilyen téren nincs olyan nagy hatalmam, nem tudok más elméjére hatni így.
- Nem gond, csak sikerül majd. Taiki kérlek maradj itt, valakinek a csapatot is felügyelni kell és nem tudjuk meddig leszünk tavol. De remélem hamar visszatérünk. - mondtam mindkettőjüknek
Felálltam és utánnam ők is. Taikitől elköszöntem majd felrepúltem, Fersahnu pedig utánnam. Nem tudtam, hogy tud repülni. A délebbi erdő felett köröztünk egy ideig, miután elmondtam neki, hogy milyen a környezete Sethnek. Megtalátuk a helyet, leereszkedtünk de Seth sehol. Ott álltam a sziklán, Fersahnu közelebb meg a fákhoz és az erdőt kutatta. A semmiből mögöttünk egy mély morgás hallatszott. Mind a ketten hátra fordultunk. Seth az. Lassan vicsorogva és morogva közelít felém. A szemei vörösek, szinte lángolnak. A fogait nyolgatja vicsorgás közben. Rémisztő látvány őt így látni. Szinte ég benne a harag. Tényleg nagyobb, ahogy Taiki mondta.
- Seth, látod én vagyok az.
Tagadóan megrázza a fejét és fújtat egyet. Még mindig ugyanúgy közelít felém. Hallom, hogy Fersahnu közelít felém, de intek neki a kezemmel hogy maradjon hátul.
- Hazugság vagy! Próbálsz becsapni engem! - szólalt fel Seth morgó ijesztő hangon
Vettem egy mély levegőt, behunytam addig a szemeim és próbáltam elrejteni a félelmemet. Beugrott az az emlék, amit a másik szárnyaló mondott... "Hogy vagy képes erre? Még nem láttam ilyet." Nem képes ilyenre minden szárnyaló és eddig minden jel arra mutat, hogy több erő lakozik bennem. Csak a testem vagy inkább az elmém nincs még hozzászokva. Gondoltam miért ne próbáljam meg visszahozni a valódi Sethet.
Kinyújtottam a kezem és a farkasra figyeltem. Kapcsoltaba kell lépnem minél hamarabb az emlékeivel. Sikerült a kapocs, de az emlékek nem. Mintha egy hatalmas falba ütköznék. Elzárja előlem az utat. A saját emléikeimet kell megmutatnom. Az első pianat amikor éreztem még a farmon, hogy valaki figyel. Mindig ott rejtőzött, láttam néha, hogy mozog a bokor, ahova pillantottam. A kis faluban, amikor meg védett az emberek elől. A rengeteg, amikor először megpillantottam az aranyló szemeit. Amikor először mellémfeküdt a saját ágyában és utánna már nem is kellett megkérdőjelezni ezt. Amikor láttam az örömöt az arcán, miközben körbevezetett az erdőben. Amikor zavarba jön, mikor közelebb kerülök hozzá. Amikor minden léptemet óvó tekintettel figyelte. Még akkor is vigyázott rám, mikor azt a szörmét adta. A pillanat amikor tudatosult bennem, hogy miért éreztem mindig a jelenlétét. Az érzéseim utat törnek magamban és engedem, hogy ő is érezze a hatását. Fájdalommal tölt el, hogy ennyire megviseli, ha bajom esik. Egyszerre vagyok boldog, mert rájöttem, hogy beleszerettem. De szomorú is, mert érzem most már ahogy szenved legbelül. A fal ami a memóriáit zárta el, olyan mintha leomlana. Seth igazi önmaga visszatért és megismer. Mostmár nem vucsorog és morog rám. A füleit hátrafordítja és leengedi a fejét. A szemei kikerekednek.
"Zindlora?" - szólalt fel a belső hangja. A nyugodt, mély hangja.
- Seth. - elmosolyogtam magam leengedtem a kezem és összerogytam, csak úgy folytak a könnyeim.
Seth visszaalakult emberi formájába és odajött hozzám. Letérdelt elém és az arcomat megfogta. A szemeimet fürkészi.
- Épségben vagy. Oh Zindlora - ahogy ezt kimondta széttárta a karjait és szorosan megölelt. Az arcomat a vállába temettem. Éreztem, hogy milyen hevesen ver a szíve, de nyugodtan lélegzik. Elenged engem és komor arcot vág, mögém néz mereven.
- Ő ki? - kérdezi
Hátrapillantok és ott áll Fersahnu, közben minket néz és tanulmányozza valamelyikünket.
- Ő Fersahnu, egy mágus. Segített megkeresni ezt a helyet.
- Akkor te vagy Seth? A varázslények csapatának vezetője? - kérdezte Fersahnu
Seth bólintott, felállt és a kezét nyújtotta nekem, hogy segítsen felállni. A mágus pár lépéssel közelebb lépett.
- Csak menjünk viszza. Menjünk előbb vissza a táborba. - szólaltam meg
Mind a ketten rám néztek.
- Jó. Rendben. Ez jó ötlet. - válaszolt Seth
Fersahnu felszállt és körülnézett. Majd elmutatott a messzeségbe.
- Arra van a tábor.
Sethnek nehézkesen ment a sétálás, így belém karolt, hogy biztosítsam. A másik kezével megfogta a lábát. Kissé sántít.
- Mi történt? A...amikor a sátradban átalakultál, reggel.
- Nem sokra emlékszem az átalakulás utánról... de emlékszem, hogy akkor reggel már nagyon korán fennt voltam, terveztem, hogy hogy tudnánk megközelíteni azt a helyet, ahol fogva tartanak. Aztán váratlanul jött egy érzés, ami figyelmeztetett, de nem tudtam mire. Még átgondolni se volt időm. A semmiből olyan fájdalom lett a testemben amitől szinte teljesen megfeszült a testem és nem tudtam mozgatni semmimet. A fájdalmam oda-vissza cikázott a testemben és én csak ordítani tudtam. Éreztem, hogy ez az erő a hátamban összpontosul és a következő amire emlékszek az az, hogy mindent lángokban látok átalakulva és nem vagyok ura saját magamnak. Egy csapdában megvágtam a lábam, éreztem mindent, de sok minden ki esett. Dühöt és csillapíthatatlan vérszomjat éreztem, de nem emlékeztem az okára. Minden emlékem mintha eltűnt volna. Amikor meghallottam a hangod először, akkor kiabáltam volna, hogy itt vagyok, hallak és aggódok érted. A saját alakom rabja voltam. De amikor éreztem, hogy az emlékeidet látom, akkor belekapaszkodtam és nem engedtem, hogy újra hatalmaba kerítsen ez az érzés. Minden megmaradt erőmmel taszítottam el magamtól azt a varázslatot vagy nem is tudom mit és végül sikerült. Hála neked. Amit tettél értem Zindlora, azt nem tudom megköszönni.
- De... de megtudod. Azzal, hogy felépülsz és addig is nyugton leszel. Ígérd meg nekem. - válaszoltam neki, teljesen komolyan gondolom, de ő....
- Jó....jó..... ígérem - csuklott el közben a hangja a halk nevetésétől
Már nincs messze a tábor, az visszamaradó úton csendben voltunk, én csak élveztem, hogy jól van Seth és végre mind biztonságba megyünk.
Fersahnu előre repült és szólt Taikinek, aki ahogy tudodd futott oda Sethhez és átvette. Fersahnu odajött hozzám.
- Hogy csináltad ezt? Azok alapján amit mondott, abból azt mondanám, hogy mágia hatása alatt volt. Nem olyan könnyű megtörni más igéit.
Más igéit.... amit Seth elmondott... a hátában volt a fájdalma központja. Ez akkor történt, amikor engem égettek meg. Ahogy Taiki is elmondta, éppen felkelt a nap. Az elrablásom utáni 3 nap reggele. Én tettem ezt vele? Én teremtettem azt az erő hullámot és én vagyok az aki tehet arról, hogy Sethel ez történt. Anyámat is és Sethet is megsebeztem. Összeszorítom a szemeimet és érzem, hogy egy könnycsepp végigfolyik az arcomon. Érzem, hogy fáj, legbelül. Meg kell tanulnom uralkodni az erőm felett és kiismerni azt. Nem bánthatok tovább másokat, még ha akaratlanul is.
- Oh, van valami baj? - szakított félbe a mágus
- Nem.... Nem, csak kicsit elfáradtam.... -elhallgattam egy kicsit - Nem tudom, hogy csináltam, még sosem tettem ilyet.
- Gyere.
Megérintette a kezem, hogy odavezessen. De amint hozzám ért, bevillant egy kép vagy talán emlék. Egy festmény képe. Egy szárnyaló van rajta, férfi.... egy nő áll vele vele szemben. A férfin egy vörös köpeny van, míg a nőn egy hó fehér ruha. Vörös haja van a nőnek.... de ő egy ember.... nem látom az arcát, hogy biztos legyek benne..
Gyorsan kirántom a kezem és összeráncolom a homlokom.
- Mi... Mi volt ez? - kérdeztem
- Micsoda? Csak hozzád értem.
- Nem.... nem.... láttam egy festményt, ahogy hozzám értél.
- Mégis milyen festményt? Itt nincs semmi.
- Egy férfi szárnyaló volt rajta, piros ruhában, egy nővel... egy emberrel. A nő háttal volt, a férfi arcát meg nem láttam.
A mágus teljesen elképedt, levegőt se vett egy ideig, csak meredt rám kerek szemekkel. Pár pillanat múlva pislogott és sóhajtott egyet.
- Va.... Van egy ilyen festményem, az otthonomban. Nem rég raktam ki újra a helyére. De... nem látta még senki, rajtam kívül.
- Biztos van oka, hogy azt láttam. Biztos.
- I...Igen, - kissé zavarodott a hangja, de próbálja rejteni - de... nézzük meg a vezetőd.
Bólintottam, majd elindultunk Seth sátra fele.
Mielőtt beértünk volna hallottam, hogy Seth sziszegő hangot ad ki. Gondolom Taiki próbálja a sebeit ápolni. Ahogy félre húzom a függönyt, látom hogy Seth egy széken ül, fel van tűrve a véres nadrágja és Taiki előtte féltérden morgolódik valamin.
- Ne izegj mozogj már. Így nem tudom kitisztítani.
- Ááá... jól... van.... de akkor ááá - nyögdösött össze vissza Seth
- Taiki, megnézhetem? - mentem közelebb hozzájuk
Taiki felállt és átengedett a helyére. Egy mély vágás van a bokájától a térdéig. A vére már nem folyik, ami jó hír, de nagyon csúnyán néz ki. A kezemmel megfogom a bokáját, ahol nincs a sérülése és egy kicsit elfordítom, hogy jobban láthassam. Felsóhajt Seth, rápillantok és látom a kétségbeesett szemein keresztül, hogy mennyire megviselt.
- Seth. Most föléemelem a kezem. Ha hozzá is érek, akkor is azért, hogy könnyebben gyógyítsam. Rendben?
Bólint egyet. Összeszedem magam és megpróbálom újra a gyógyítást. Nem tudom van e még energiám hozzá, hiszen ma már elég sokszor használtam. A sérülése fölé emelem mind a két kezem, becsukom a szemeimet. Minden hangot kizárok és csak Seth lélegzésére figyelek. A sajátomat összhangba helyezem az övével. Veszek egy mély levegőt és elengedem magamban az energiát. Végig fut a hátamon, a karomon, majd a tenyeremnél érzem, hogy távozik. Kinyitom a szemeim, mert mostmár csak meg kell tartanom ezt a pozíciót és erőkifejtést. Gyorsan összehúzódik a seb. Felnézek Seth arcára, aki csak engem bámul csodálattal. Olyan mintha újra feltöltődne élettel.
Már majdnem sikerül a gyógyítás, de szédülni kezdek és érzem, hogy el hagy az erőm, egy hirtelen fájdalom belenyilal a fejembe. A kezeimet gyorsan elkapom Seth lábától és megfogom a fejem.... forog körülöttem minden. Az orrom... megint vérzik. Mostmár nem egy-két csepp. Nem akar elállni.
Négykézláb vagyok a földön, Taiki odajön, ad egy rongyot és felsegít. Sethre nézek, amint felállok, a sebe nem teljesen gyógyult meg.
- Pihenned kell Zindlora - szólalt meg balra tőlem Fersahnu, amint ő is odajött segíteni.
Seth ágyához odavittek és leültem. Seth még odahívta Taikit. Suttogtak valamit, addig a mágus adott egy másik rongyot nekem és elvitte ami nálam volt. Taiki felállt és odafordult Fersahnuhoz. Megfogta a vállát és halkan így szólt:
- Azt kérte, hogy menjünk ki. Majd holnap folytatjuk a megbeszélést.
Taiki és a nő kimentek. Seth felém fordult és a szék hátoldalán támaszodva felállt.
- Jaj Seth, ne, csak rosszabb lesz ha még sétálni is akarsz. - szóltam rá aggódva
- Én... csak.... odamegyek hozzád - közben sántikált felém
Lepuffant az ágyán pár lépés után. Mellettem ül. Mostmár nem folyik a vér az orromból. A rongyot lerakom a földre és Seth felé fordulok.
- Jobban vagy? - kérdezi
- Ezt kérdezhetném én is. - elnevetjük magunkat
Egymást bámuljuk csak ez után. Nem hittem volna, hogy ilyen kevés idő után beleszeretek, amit már ő is tud. Közelebb megyek hozzá és megölelem a derekát. A bal fülem a mellkasán van, hallom a szívverését. Gyorsabban ver mint eddig, ami szerintem jó jel. A bal szárnyammal át karolom az egész testét. Érzem, hogy kicsit kihúzza magát, még meglepi kicsit a dolog, én meg csak mosolygok. A vállára teszem az állam és figyelem az arcának minden mozgását. Elszégyeli magát, olyan imádnivaló..... fura még sosem gondoltam, hogy valaha ezt mondom valakire. De olyan hihetetlen látvány nekem, hogy a jelenlétemtől valakinek teljesen elvörösödik az arca és még a füle is. Megfogja a kezem és eltolja magától. Mit akar csinálni? A szárnyamat elveszem a hátáról, ő meg csak simán hátra dől az ágyon.
- Most mi az? Ne mondd, hogy nem akarsz idebújni? - mondta, miközben ugyanolyan vörös az egész arca
Oldalra fordultam, hogy a szárnyam ne legyen útban és odabújtam hozzá. A fejemet a mellkasán pihentettem.
- Köszönöm. - törte meg a csendet
- Jaj... Azok után, amit te tettél értem? Ez semmiség.
- Nem Zindlora, neked szinte idegen vagyok, persze nem ellenkezek ez ellen, de megértem, ha vannak aggájaid. A másik meg az, hogy én nem használtam varázst. Te meg nem keveset használtál rám és még most is. Miattam kezdett el vére....
- Shhh..... - fogtam be a száját - Seth, én bármennyi energiát elhasználnék rád, ha szükséges. Pont, hogy miattad tudtam meg, hogy vannak ilyen képességeim. Most pedig pihenj. - zártam le a mondandóm
- De Zindlo..... - kezdi el újra
A számmal tapasztottam be az övét. Meglepődött, ahogy én is. De tetszett, ahogy gondolom neki is, mert nem lökött el. Éreztem, hogy a reflexből felemelt keze leereszkedik, majd újra felemeli és az arcomhoz ér. Egy bizsergés fut végig a testemen. Nem tudok uralkodni magamon. A kezemet végigsimítom a mellkasán, majd egyre feljebb érek és a nyakán átmenve elérek én is az arcához. Kinyitom a szemem és eltávolodok tőle. A fejemet a mellkasára teszem.
- Sajnálom..... - szólaltam meg, Seth pedig megfogta a vállaim
- Mégis mit? A gyógyításoddal jó pár napos szenvedéstől mentettél meg, ráadásul te voltál az, aki visszahozott.
- Nem Seth.... ez az egész... miattam van
- Hogy érted ezt?
- A fajdalom, amit átéltél.... mondtad, hogy a hátadban összpontosult. Nos... engem akkor bántottak... pont a szárnyaim között
- Tessék? - felülök és neki háttal vagyok, érzem, hogy megmozdul az ágy és látom fél szemmel az arcát mellettem.
- Taiki említette, hogy akkor reggel egy erő hullám söpört végig és pár pillanat elteltével te akkor érezted a fájdalmat magadban. Akkor engem messzebb, egy tömlőcben bántottak és szerintem.... szerintem én voltam az, aki azt az erő hullámot elindítottam. Sőt, Fersahnu is mondta, hogy ő is érezte..... Seth - fordulok felé - én... én nem akartam.
- Oh Zindlora..... - nézett rám rémült arccal - elhiszem, hogy nem akartad. Nem tudtad, hogy ilyenre vagy képes és én ezt megértem. De mit tettek veled? Me... megnézhetem? - közben mutatott a hátam fele
Némán bólintottam és elfordultam Seth segített levenni a páncélom és a felsőmet felemelte az égetésig.
Ahogy felemelte addig hogy láthassa rendesen, akkor egy nagyot sóhajtott és elemelte az egyik kezét a ruhámtól. A lehető leggyengédebben hozzáért. Azonnal elhúztam magamat, olyan volt mintha egy éles penge lett volna az érintése helyett.
- Sajnálom - szólalt meg
- Mennyire csúnya? - kérdeztem aggódva
- Ahoz képest, hogy milyen gyorsan meggyógyult a másik sérülésed, ahoz képest nagyon csúnya. - válaszolt halkan
Fura, eddig még nem történt ilyen de dobbanásokat hallok... nem lépések, gyors és erőteljes. Mélyről jönnek. Összehúzom a szemeim.
- Te is hallod? - kérdezem
- Mit?
Még gyorsabb lett, de halkabb is egyben
- Dobbanások.
- Nem, nem hallok semmit a kint lévő tűzön és Taikiéken kivűl semmit sem hallok.
Mi lehet ez? Miétt hallom és miért csak én? A mellkasomra teszem a kezem...... nem az én szívverésem ilyen hangos. Sethhez fordulok és az övére teszem. A hang, amit hallok és amit érzek a kezemmel ugyanaz. Seth szívverését hallottam. Eddig nem hallottam, de akkor most miért?
- Most mit csinálsz? - kérdezi tőlem
- A tiéd - adom halkan a válaszom - a te szívverésedet hallom. - Seth felhúzta a szemöldökét, felgyorsult a hang megint - Meglepődtél, érzem... és hallom is. Felgyorsúlt még jobban és hangosabb is lett.
- Én ezt már tényleg nem értem. - szólal meg Seth - Mennyi mindernre vagy már képes? Gyorsan gyógyulsz, tudsz másokat gyógyítani, tudsz másokat az irányításod alá venni egy pillantás alatt. Ahogy velem is tetted. Tudod használni a belső hangot. Más emlékeiben kutatni. Igen éreztem, hogy azt próbáltad.... és mostmár csak úgy érzed és hallod a szívverésem is? - közben kezdett hátrálni az ágyon, én pedig felálltam és csak bámultam őt -  Az Istenek kigúnyoltak. Szinte hallom, ahogy kinevetnek. Úgy éreztem, hogy nekem kell megvédenem téged, de.... de megint elárultak. - csuklott el a hangja
Nem értem ezt a kiakadását. Persze engem is meglep mindez, de nem értem, mit akar azzal, hogy megint elárulták. Hátrálni kezdek, a semmiből jött idegessége megrémít, nem úgy viselkedik, mint eddig. Elborzaszt a viselkedése és ezt ki is mutatom az arckifejezésemmel.
- Seth? - közben hátrálva közeledek a bejárat fele - Ne tegyél olyat, amit megbánnál. - ezzel kimegyek a sátorból és zavarodottan a tűzhöz ülök.
Csak bámulom és elgondolkodok azon, amit az előbb mondott nekem Seth. Miért az én hibám az, hogy vannak képességeim? Neki is ugyanúgy fényre derülhet neki is... én sem tudtam róluk egész életemben. Nem rég még piacon árultam terményt és egy farmon éltem. Most meg... szinte hihetetlen, hogy pár map alatt mennyi mindenen mentem keresztül.
- Hé... szia - zavart meg valaki - Nem gond ha csatlakozok? - odapillantok és látom, hogy Taiki az.
- Persze, gyere nyugodtan - leül mellém
- Valami baj van?
- Nem nem, csak kellett egy kis friss levegő.
Kis csend utan újra felszólal Taiki.
- Nem beszéltetek Sethel, hogy merre tovább? A csapat nagy része kimerült és sérült. Így nem sokáig bírjuk.
- Nem beszéltem vele erről. Miért van javaslatod? - kérdezem tőle
- Oh, hát van.... - felemelte a kezét és zavarodottan elkezdte vakarni a fejét - ez kicsit furcsa, mert Seth sohasem szokta megkérdezni a tanácsom vagy a javaslatom... -kicsit elhallgat, majd folytatja - Szóval arra gomdoltam... lehet őrülten hangzik, de.... tudod Arnekto, az apám, ő neki van egy kastélya, vagyis inkább egy vára. Ott menedéket kaphatnánk tőle egy ideig - szólt lelkesen, majd hirtelen elhalkult - legalábbis remélem. Még mindig kedvezőbb ott a természet mint itt. - kicsit hezitál - Me... Meg tudod kérdezni majd Sethet?
Bólintottam és válaszul pedig:
- Igen, igazad van, ennél biztosan jobb hely lehet ha innen délre van. - elnevettük magunkat
Egy ideig némán ültünk.
- Figyelj Taiki, amint reggel felkeltem és Seth is, akkor elmondom neki. De most megyek lefekszem, mert már nagyon elfáradtam. Jó éjszakát neked.
- Rendben, neked is Zindlora. - integetett egyet, miközben felálltam és elindultam a sátor fele.
Bementem és láttam, hogy Seth éppen megmozdul, aztán hirtelen mintha szobor lenne. Mintha úgy tenne, hogy alszik. Elindultam az én ágyam fele. Levettem a páncélom és a ruha rajtam maradt, át se vettem azt. Lefeküdtem és mire észre vehettem volna már el is aludtam.

Fersahnu

Seth tomboló haragja