A kísértet háza

1.

-Hé srácok, üdvözöllek titeket a csatornámon. -mondta Max a kamerájába. -Ma egy elhagyatott, valószínűleg kísértetjárta épületet fogunk megnézni, ami a semmi közepén van. Rossz ötlet? Valószínűleg.

Egy sziklás ösvényen kezdett felfelé haladni egy régi, lepukkant, emeletes ház felé.
Ablakainál szakadt, koszos függöny.
Max beállította kameráját a földrön úgy, hogy pont őt vegye és kis erőfeszítéssel kinyitotta az ajtót.
Hátra lépett, hogy megragadja a fényképezőgépet elégedett mosollyal.
Poros pókhálók sötétítették be a szürke falat.

-Alig értem be a házba, de már most félni kezdtem.. -viccelődött a videóban.

Amikor belépett, halk sírás hallatszott.
Nem foglalkozott vele különösebben.

Az ajtó egy hatalmas, világos nappaliba nyílt, kopott kanapéval, törött dohányzóasztallal. Nem volt sok minden, de úgy tűnt, hogy a megmaradt bútorokat szándékosan hagyta ott az, aki korábban itt élt. Tovább lépett a szobába, majd hevesen tüsszenteni kezdett, amikor léptei felrúgták a port.

-Ez olyan hátborzongató. -mondta, miközben a dohányzóasztalon nyugvó megsárgult képre pillantott. Kedves, rendes családnak tűnt. -Vajon hova mentek? Miért hagyták itt ezt?

Letette a fényképet, és besétált a konyhába.

-Kinyissam a hűtőt? -kérdezte a kamerától.
Pár percig vitatkozott magával, hogy igen vagy nem, majd nagyot szusszantott.

-Rendben. Kinyitom. -bátorodott fel. -Ó, ez durva, van itt még egy doboz tej! Ezt biztosan nem nyitom ki. -nevette el magát. -Inkább továbbmegyek.

Gyorsan becsukta az ajtót, majd hátrálni kezdett.

-Oké, nézzük, mi van még itt. -forgatta a fejét. Újabb síró hangot hallott és ezúttal megdermedt. Olyan volt, mint egy kislány sírása.

-Hallottad ezt? -suttogott a kamerának.

Néhány másodperces csend után elnevette magát és a legközelebbi kilincs felé nyúlt.

-Ez csak egy régi ház, nem készülnek meggyilkolni. -nyugtatgatta magát.

Az ajtó mögött egy kis fürdőszoba volt, nem töltött ott sok időt, csak annyit, hogy megnézze, működik-e a víz (nem), és hogy lecsekkolja a zuhanyfüggöny mögött rejtőzködő gyilkost. Meglepő módon egyik sem volt.

-Rendben, már csak az emelet maradt. - mondta. -Őszintén szólva ez kevésbé ijesztő, mint gondoltam..na mindegy.

A lépcső nyikorgott, amikor rájuk lépett.

-Csak semmi pánik! -lépdelt sietősen.

Lassan körbepásztázta a kamerájával azt az egyetlen szűkös szobát, ahova a lépcsők vezettek, hogy a nézői jól láthassák.

Úgy nézett ki, mint egy kisgyerek szobája, szürke, omladozó falakkal és emeletes ággyal a sarokban, mellette egy barna szekrénnyel, középen egy szakadt, poros babakocsival. Törött és kifakult játékok voltak szétszórva a padlón.

Max örömében felkiáltott.

Nahát! -lépett a babakocsihoz és kiemelt belőle egy régi babát. -De aranyos feje van! -érintette meg ujjbegyeivel a porcelán arcot.

Suttogó zaj hallatszott a szekrényből, ezért ledobta a földre a játékot és felkapta a fejét.

-Ez csak egy patkány lehetett, igaz, srácok? -beszélt a kamerájához, hogy megnyugtassa magát. -Kinyitom ezt a szekrényt, egy szellem biztos nem fog kijönni és megenni. Oké, háromra? Egy kettő...

Nagy erővel lökte ki a szekrény ajtaját.

A baba, amit az előbb a kezében tartott, ott ült és felé nézett.

-Juj! -rezzent össze. -Ez aztán a nem semmi! -videózta közelről. -Miért vagy a szekrényben? -kérdezte a babától felnevetve.

A szekrény ajtaja az orra előtt becsapódott. Összehúzta a szemöldökét értetlenül, miután látta, hogy az ablakok egytől egyig csukva vannak.

Egy határozott mozdulattal kinyitotta újból a szekrényt.

A baba eltűnt.

Max eléggé megrémült ahhoz, hogy elhagyja a házat.

Futó léptekkel sietett le a lépcsőn.

-Bocsi, srácok, de kezdek megijedni itt. -fogta szorosan magához a kameráját. -Viszont arra gondoltam, hogy később... -magába fojtotta a mondat végét, amikor meglátta a bejárati ajtó előtt a babát.

-Ez valami vicc? -lépett oda. -Nos, ahogy mondtam, én megyek.. -emelte fel a babát és a dohányzóasztalra helyezte. Jól szemügyre vette a régi játékot. Kislány baba volt. Rózsaszín szoknyát viselt barna cipővel. Haja szőke volt. Szeme égkék. Hatalmas mosoly az arcán. -..halálra rémítettél. - mondta neki nagyot sóhajtva. -Holnap is benézünk ide, tartsatok velem! -köszönt el a kamerától és kikapcsolta.