Felhők felett

3. rész

.......Az orvos így szólt hozzám:...
-Kicseréljük a gyógyszereidet, javúlt az állapotod!!
Ezzel nagy kő esett le a szívemről. Ezután az orvos hátat fordított majd kiment a nővérrel együtt.
Az első dolgom az volt, hogy Luist és a lányokat felhívjam, beszámoltam nekik a hírről és minden más dologról. Nagyon örültek szintúgy mint én. Mollyék ma jönnek be úgyhogy Luisrol is elmesélek nekik mindent.
Teltek a napok és közeledett a Karácsony. Mikor ezen az egészen elgondolkodtam, éppen akkor lépett be az orvos és a szokásos vizsgálat, majd közölte, hogy holnap elhagyhatom a korházat. Miután kiment rögtön felhívtam Luist.
-Szia! Luis!!- mondtam vidáman.
-Szia! Emi! Hogy vagy?
-Nagyon jól, sőt annyira jól, hogy holnap ki is engednek! - mondtam izgatottan.
-Hát ez nagyon jó!! És esetleg eljönnél velem holnap egy vacsorára?!
-Nagy örömmel!!
Úgy éreztem mind a ketten nagyon örűltünk a másiknak
Így is történtek a dolgok. Cégre napra pontosan két hónap után kiengedtek. Mikor kiléptem az ajtón nagy meglepetésemre ott állt Luis és rám várt, persze ott volt apa és a lányok is, de én csak Luisra figyeltem.
Egymás köszöntése után hazamentünk. Mármint apa mindenkit meghívott hozzánk. Mindannyian óriási ajándékkal készűltek, de  engem még mindig csak Luis érdekelt.
Felmentünk a szobámba és végre megint megtörtént!! Ezt vártam mér régóta.
-Szeretlek! - mondta Luis nagy átéléssel.
-És is szeretlek! - válaszoltam vissza.
-Tetszett az ajándékom?
-Igen, de ez jobban tetszett!!
-Elmondjuk a többieknek, mármint apának, ugyanis a lányok már tudják! Bocsi!
-Semmi baj, akkor mondjuk el!
Lementünk és elmeséltük a történetet. Apa kicsit meglepett volt de azért örült neki. Majd elmentünk ketten Luis szüleihez és ugyanezt a történetet nekik is elmondtuk. Nagyon jó volt így eltölteni egy napot kórházi gondok nélkül, szabadon. És ezt a számomra legfontosabb emberekkel tölthettem el.
Végül Luisnál aludtam de másnap haza kellett mennem, ugyanis elvilegesen nem  látogathattam volna senkit se és ugyanez fordítva.
Mikor felkeltem és elindultunk haza mivel este esett az eső megcsúszott velünk szemben egy autó és belénk jött amire emlékszem utánna, hogy megint a kórházban vagyok és közlik velem hogy Luis már nincs többé!
Erre a pillanatra felriadtam és rájöttem, hogy ez csak egy nagyon valósághű rémálom volt. Ezután Luist is felkeltettem és elmondtam neki a félelmem, megvígasztalt, de én utánna se tudtam aludni majd megnéztünk egy filmet együtt és a film végére be is aludtam.
Reggel már máshogy néztem ezt az egész dolgot és már bem is féltem! Ezek után hazamentünk épségben és ment tovább az élet.