Felhők felett

1.rész

Mikor hazaértünk apa azzal kezdte, hogy holnap születésnapom lesz meg, hogy mit szeretnék kapni és sajnálja, hogy vizsgálatra kell menni.
-Nem olyan nagy ügy, csak ne tartsanak benn- mondtam én kicsit megszeppenve mert gondoltam, hogy bent fognak tartani.
-Nyugodj meg nem fognak benn tartani mert minden rendben lesz-bíztatott apa.
Az este többi részét evéssel és sorozat nézéssel töltöttem. Apa még hamarabb elment lefeküdni, de mondta nekem is, hogy menjek én is. Kicsit sokáig fennt voltam még, de TV nézés közben elaludtam.
Reggel arra keltem, hogy az ÁGYAMBAN fekszek majd apa benyit az ajtón és felköszönt egy nagy tortával.
-Boldog Születésnapot drágám-így szólt.
-Köszönöm!!
-Figyelj, ma megyünk vizsgálatra, reggelizz meg, aztán készülődj, majd ha hazaértünk megesszük a tortát!
-Rendben és mégegyszer köszönöm!
Mikor megreggeliztem és elmentünk a vizsgálatra éppen hívott Molly, hogy boldog születésnapot kívánjon majd Betty hívott ugyanezzel a céllal és mondták, hogy el kéne mennem a Happy Pen-be este 6-ra.
-Apa ma hatra elmehetek a Happy Pen-be??
-Hát az attól függ mit mondanak az orvosok meg jól vagy e!!
-Okés!-mondtam kicsit bánatosan!
Még úton ráírtam Márkára, hogy mizu vele. Ezután nagynehezen visszaírta, hogy boldog születésnapot!
Majd Brienre írtam rá ő is ugyanazt írta vissza mint Márk. Magamban azt gondoltam, hogy minden pasi egyforma??
Beértünk a kórházba és miután átestem valamennyi vizsgálaton apa elment néhány leletemért miközben én ott maradtam a váróteremben. Mellettem egy kb velem egyidős fiú ült, ugyanarra a vizsgálatra vártunk. Hozzámszólt!
-Szia!
-Szia!?-mondtam meglepődve.
-Luis vagyok, tüdőbeteg!
-Emily vagyok, cisztás!
-Mióta jársz vizsgálatokra?-kérdezte.
-Kéttő éve, de nem rendszeresen.
-És te?-kérdeztem tőle.
-Már ötödikes korom óta!
-Az nem jó! Én is most már rendszeresen fogok bejárni sajnos!
-Akkor gondolom ezek az első  vizsgálataid?
-Igen! És méghozzá most születésnapom van.
-Hát akkor boldog születésnapot kívánok! Hány éves lettél?
-16. És te hány éves vagy?-tettem fel a kérdést.
-Én is 16-ot töltöttem idén augusztus 7-én.
-Emily Wilson!?-szolt ki a nővér.
-Itt vagyok, máris megyek.
-Ja szia Luis!-köszöntem el tőle.
Bementem, megvizsgáltak, mikor kijöttem Luis még mindig ott ült, viszont már apám is itt volt. Leültem kettőjük közé.
-Szia!-rámköszönt Luis.
-Szia!
-Simán ment??
De apa beleszólt mielőtt válaszolt volna.
-Elnézést ismeritek egymást kicsim??
-Igen apa! Ő Luis!
-Üdvözlöm!! Luis Stone!
-Szervusz! Jack Wilson!-mondta zavartan apa.
-A váróteremben ismerkedtünk meg -vágtam közbe én.
-Igen!
De a nővér szólt Luisnak így nem tudtunk tovább beszélni. Apa viszont jól leszidott.
-Minért állsz szóba idegenekkel??!
-De ő nem idegen!!!!!
-De az! Gyere menjünk a következő vizsgálatra!
-De a leletek!?!?
-Majd visszajövök értük!!!
És apa elráncigált! Azon a napon már nem találkoztam Luissal! A vizsgálatok után a leletek alapján és az orvosok szerint benn kellene maradnom!
-De az nem lehet!!?!?-kiáltottam dühösen.
-Sajnálom Wilson kisasszony, de benn kell maradnia!
-És az ismerőseim bejöhetnek esetleg??
-Hátt!!!? Nem ajánlom annyira!
-Kérem ma van a születésnapja!!!-vágott közbe apám.
-Najó de csak ma!! Rendben!!?
-Igen persze!
Mikor becuccoltam a kórházba és apa elment első dolgom volt Bettyéket felhívni.
-Sziasztok lányok változott a terv benn kell maradnom a kórházban megfigyelésre!
-Szia, Emi nem baj majd bemegyünk hozzád jó!!?
-Oké.
Ugye a lányok szinte mindenkit meghívták, még Márkot és Brient is. Így 6 órára szinte mindenki áttelepült a kórházi szobámba felköszönteni. Mármint azt hittem végül csak Molly, Betty, Isabella, Márk, Brien, Lucy és John volt ott. Egy fél órát maradtak majd mindannyian elmentek.
Ezután videót vettem fel és feltettem az oldalamra csak azt nem vettem észre, hogy Luis rám keresett a neten, bejelölt és még commentet  is írt a mostani viteómhoz, amiben a mai napomat meséltem el. Luis neve mellett ez a szöveg állt "Ez egy szép oldal, szép lánnyal és szép történetekkel, csak így tovább"
Erre én is rákerestem a nevére viszont én nem sokat találtam. 9-óra ideje lefeküdni!
Mikor reggel felkeltem észrevettem egy értesítést a telefonomon Luis volt az.
Megkérdezte, hogy melyik szobában vagyok hát visszaválaszoltam.
-Harmadik emelet 105-ös ajtó! És te, ha itt vagy egyáltalán??
-Ez hihetetlen én a 104-es szobában vagyok!! Egy találka ebédkor?!?
-Hát nem biztos, hogy tudok menni! Csinálnom kell a terápiás tervet!!
-Akkor eljössz, ha segítek neked, hogy csináld és adok tippeket vagy csinálhatjuk együtt??!
-Rendben!
-Akkor az ebédlőben 12:00-kor!
És utánna már nem írt vissza. Én készülődtem az ebédre, de nem találtam olyan ruhát ami jó lett volna. Végül egy blúzt és egy bőrnadrágot vettem fel. Közben hallottam, hogy a mellettem lévő szobában is valaki készül, pakol. Luis volt az ki más lett volna. Végre elkészültek, már csak az utolsó lépései voltak hátra, oxigéncső, oxigénpalack fel egy ki igazítás és kész. 11:50 pont jókor. Ezután kopogást hallottam, hát kinyitottam, Luis volt az.
-Szia Emily!
-Szia!
-Nagyon szép vagy!!
-Köszönöm!
-Meghívhatlak egy ebédre!?
-Hát persze!
-Akkor menjünk!
Ameddig sétáltunk a folyosón kérdésekkel bombázott!!!
-Szóval mesélsz magadról?!
-Cisztás fibróziban szenvedek, két évvel ezelőtt diagnosztizálták, többször szállítottak a suliból kórházba, de még nem vettem részt terápián!! És te??
-Tüdőbeteg vagyok amit 11 éves koromban vették észre és én már több terápián vettem részt, de még mindig be kell járnom.
-Az nem jó.
-Hát igen! Amúgy kérdezni akartam,hogy mi van a szüleiddel??! Apád elég ideges volt.
-Igen mivel anyát már elvesztette és engem nem akar.
-Oh sajnálom.
-Nem baj. És a te szüleid?!?
-Apa elég elfoglalt, anya meg külföldön dolgozik.
És így beszélgettünk el vagy két órát majd Luissal visszamentünk a szobánkba. Ezek után lefeküdtem az ágyra és felhívtam Mollyékat, hogy elmondja a mai napon történteket.

Sziasztok, remélem tetszett nektek a commenteket szívesen fogadom. A kövi részekből még nem tudok nyilatkozni,de lesznek!🙂