Felhők felett

2. rész

A történetem után a lányok szinte nem is hitték el, de igaz volt. Mindezek után 1 órával Luis rámírt, hogy kezdhetjük-e a terápiát. Igent mondtam. Elkezdtük videó chaten, nagyon kedves volt velem Luis. Aztán így ment napról napra mivel több időt kellet bent lennem mint azt hittem. Bár csináltuk a terápiát minden nap, de az én állapotom nem javult. Luis minden nap meghívott ebédre vagy vacsorára, nagyon jól éreztem magam vele, de a többiek is hiányoztak, és mivel nem jöhettek hozzám látogatók csak apa, de ő is csak hetente kétszer, szóval nem voltam a toppon. Bettyékkel is egyre kevesebbet beszéltem ês jobban fájt mindenem. Az orvosok szerint még rosszabbúl vagyok mint amikor bejöttem. Megtiltották nekem, hogy Luissal találkoztak, hogy kimehessek a szobából és apa is csak kéthetente jöhetett be hozzám. Egyszóval pokollá tették az életem vagyis nem ők hanem a CF. Persze a terápiát még mindig folytatjuk Luissal és a lányokkal megint többet beszélgettem mert be voltam zárva, de az egész beszélgetés szinte csak rólam szólt meg, hogy hiányzik egymásnak, még már kb 3 hete nem láttuk egymást. Nagy kérlelés után megengedték az orvosok, hogy holnap bejöjjenek hozzám. A nap hátra lévő részét Luissal, a terápiával és apámmal töltöttem. Majd vacsi után amit már a héten infúzióból kapok, felvettem egy videót és beszámoltam benne az eddigi szenvedéseimről. Ezután Luis felhívott!
-Szia, Emi!
-Szia!
-Hogy vagy???
-Megvagyok! És te??
-Mondanom kell valamit!
-Igen!?-mondtam zavarodottan.
-Holnap kiengednek!
-Hát ez nagyon jó!-mondtam a sírást visszatartja.
-Ne légy szomorú! Majd minden nap beszélünk, mint mindig! És a terápiában is segíteni fogok!
-De az nem olyan mint amikor érzem, hogy itt vagy a közelbe és te nem tudod milyen amikor bezárják az embert a kórházi szobájába és nem beszélhet személyesen senkivel!!!!
-Hát nem tudom milyen érzés, de segíthetek átvészelni! De csak ha akarod!
-Igen, szeretném!-mondtam zokogva.
Ezzel a beszélgetést lezártuk. Reggel arra keltem, hogy kopognak. Luis volt az! Elköszönt és jobbulást kívánt, de mikor ki akart menni megfogmarkolta a kezét.
-Maradj még egy picit velem!
-Jó, de majd mennem kell!
Luis leült a mellettem lévő székre és megfogta a kezemet!
-Nem lesz semmi baj!-mondta megnyugtató hangon
-Elhiszem neked!
És itt jött az a pillanat amikor megcsókolt!!!!!
Nagyon jó érzés volt, de csak egy pillanatig tartott, mert a nővér benyitott az ajtón.
-Ti mit csináltok!?-hadarja a nővér idegesen.
-Semmit-vágtuk rá egyszerre Luissal.
-Neked bent se kéne lenned!!!
-De csak elköszöntek!
-Ki lehet menni!! Most ezzel nagyot kockáztatták, hogy bejöttél hozzá!!!
Luis kiment a nővérek és hallottam, hogy leszidja majd elmagyarázza miért nem lehet bejönni hozzám, hát azért nem mert bele is hallgatok! Mármint én!!? Ebben a pillanatban lefagytam, majd oda rohantam az ajtóhoz és magamra zártam. Ezt mind a ketten észrevették és rögtön szóltak nekem, hogy nyissák ki, de nem tettem inkább elkezdtem sírni. Nagy nehezen kinyitottam , ahogy beléptek az ajtón engem látták a földön miközben sírok. Kérdezgették, de nem válaszoltam csak Luisnak, de őt meg elküldték, hogy ne legyek rosszabbúl. Egy idő után megkértem a nővért, hogy mennyen ki. Nagy lassacskán ki is ment, de előtte még feltett néhány kérdést. Hát úgy éreztem muszáj válaszolnom rá mert akkor nem hagy itt.
Végre kiment, lefeküdtem az ágyra majd felhívtam Luist.
-Szia Emi nagyon örülök, hogy hívsz!!
-Szia.
-Hogy vagy??
-Hát, a helyzethez képest jól.
-Annak örülök!
És itt ért véget a beszélgetésünk, mert az orvos a nővérek benyitott. Szintúgy kérdezgetni kezdett, majd megvizsgált. Egymásra néztek váltottak pár szót de nem mindent hallottam, csak annyit, hogy ki kell cserélni a terápiás lapot meg a gyógyszereket, de azt nem hallottam, hogy erősebbre te vagy gyengébbre! Ebben a pillanatban el kezdtem parázni, hogy rosszabb lett az állapotom. Majd az orvos így szólt hozzám:..........

Sziasztok remélem tetszik, majd kb 2-3 hetenként fogok kirakni részeket! Ja és a commenteket várom!! További szép napot nektek!!!🙂👋