Hamis valóság. |IT ff.|

404.kedvenc részed.404

🎈•🎈

- Jó reggelt tanulók, könyveket a táskába, és csak egy papírlapot szeretnék az asztalokon látni!-csörtetett be a laptopjával a kezében a tanárnő.
Letette az asztalra, majd miközben a kütyüjét kezdte el bekötni, fájdalmas arccal pakoltam el a szünetben hevesen magolt, fogalmakkal teli tankönyvemet, majd egy fehér papírt kotorásztam.

- Hé, tudnál adni egy lapot?-bökötte hátulról egy lány a hátamat a ceruzája végével.

- Ühmm.. persze.-téptem egyet neki is, majd hátranyújtottam.

- Szívás, már a harmadik napon dolgozatot írsz. Nem lennék a helyedben.-mondta, és elhúzta a száját.

Én csak megvontam a vállamat, hogy "hát ez van" , a barna hajú lány pedig csak megértően bólogatott.

Két hete hagytam el hőn szeretett városomat, mivel az apám itt kapott új állást, így muszáj volt ideköltöznünk.
Én igazából rettenetesen örültem az egésznek, mivel otthagyhattam a régi sulimat, ami szó szerint katasztrófa volt.
Rengetegszer csúfoltak a jó jegyeim miatt, megjegyzem, egyáltalán nem vagyok stréber, csak Apa megköveteli ezeket, nem igazán voltak barátaim, teljes mértékben kiközösítettek. Így már érthető, hogy miért örültem a változásnak.

Ma szerda van, hétfőn jöttem először ide. Ez az osztály ezerszer jobb, mint az előző. Itt már az első nap befogadtak, sokan beszélgettek velem a szünetekben, sőt, még egy hazakísérő útitársat is szereztem.

Az órák után, Beverlyvel együtt hagytuk el az épületet, s egyenesen hazasiettünk.
A kapuban intettem neki, majd az ajtó felé igyekeztem.

- Holnap találkozunk!-kiáltotta utánam.

Apa még itthon volt, viszont eléggé hevesen készülődött. Neki még sok elintéznivalója van az új állás miatt, így még nem kezdhette el.
Levettem a cipőmet, a táskámat pedig hanyagul a bejáratnál hagytam.

- Naa, azthittem ezt már megbeszéltük.-szidott le. Felkaptam a földről, majd az előszobai fotelbe dobtam.

- Ma írtunk egy dogát, szerintem elég szar lett, pedig tanultam, nem tudom hányas lesz. Mrs. Pattinson még kér valamilyen papírokat, de már nem emlékszem mit mondott, szóval hívd fel légyszi.-daráltam le neki a történteket röviden.

- Ő, izé, jó. Hogyne majd felhívom.-magyarázta, de közben feszülten keresett valamit.-Nem láttad a slusszkulcsot?! Sürgősen be kell mennem. A főnök az előbb írt.-csúsztatta a zsebébe a telefonját.

- Nem.. ja de! Itt van.-pillantottam meg az asztalon, s a tenyerébe nyomtam.

- Most el kell mennem, dolgom van. Este jövök.-nyomott egy puszit a homlokomra, és szélsebesen elhagyta a lakást.

Apa és én közöttem mindig is jó kapcsolat volt. Igaz, voltak kitérők, amikor konfliktusokba keveredtünk, de a végén kibékültünk. Szerettem, amikor azt a sötétbarna szövetkabátot hordja. Ma is abban ment el, és ez megmosolyogtatott, szerintem nagyon jól áll neki, és divatos, még akkor is ha a negyvenes éveiben jár, és reggelente sokat elidőzik a fürdőben, hogy tökéletesítse a haját, próbálja eltakarni a fehér, ősz hajszálait. Néha még azon is gondolkodik, hogy befesti, de számtalanszor elvetette az ötletet, így már abbahagytam a noszogatást. Szerintem annyira nem rossz dolog, ha a férfiak is festik a frizurájukat.

Amikor a szobám felé mentem, mintha a tévé hangjára lettem volna figyelmes. Megtorpantam.
Hátrálva siettem vissza, és ránéztem a készülékre.