Hamis valóság. |IT ff.|

404.a könyvtár.404.

A következő nap hazafelé Beverlynek elmeséltem mi történt tegnap. A múltkor ő is mesélt az apjáról nekem, hogy mi folyik náluk otthon, terrorban él a lány miatta. Amúgy annyira nem akart róla beszélni, csak hát elég furcsa volt, mikor először jártam náluk, így addig faggattam, míg el nem mesélte.
Ez azt jelentette, hogy megbízik bennem, most nekem is bizonyítani kell.

- Hát ez ijesztő.-szólalt meg a mondandóm után.-Lehet valami démon van a házba. Szerintem kéne ördögűzőt szerezni. Nálunk mondjuk van pár kereszt, átmehetnék hozzátok.-fontolgatta.

- Áh, inkább ezt fel se hozd. Már csak a gondolatától is remegni kezdett az egész testem..-fújtattam.-De talán egy próbát megér..

- Oké. Egy óra múlva itt leszek.

Belépve a házba megint az az émelygő érzés fogott el, mint amikor egy hete először jöttünk ide.
Gondolkodtam már, hogy mégis mi lehet ez a bűz, amikor apu mondta, hogy szerinte ez csak a penészes falak műve.
Semmi más logikus magyarázat nem jutott eszembe, így ráhagytam.

Nem sokkal később Bev rontott be a lakásunkba, egy táskával az oldalán. Nem akartam rágondolni, de mégis csak azok voltak a fejemben, hogy abban mindenféle rituáléhoz való cuccok vannak.

- Litereset akartam hozni, de hirtelen nem találtam otthon üres üveget, csak féllitereset.-hadarta el.

- Mármint mit?-értetlenkedtem.

- Hoztam Bibliát is, vannak benne imák, meg ilyenek, két fajtát is hoztam belőle, hátha jobb idézeteket is találunk belőle Isten szavai közül.-vette ki a két vastag könyvet.
Meg egy palack.. vizet?

- Nálunk is van víz..-nevettem fel kínosan. Még tudtommal folyik a csapból.

- Ez kérlek szépen szenteltvíz.-magyarázta, mire nekem az egekbe szökött a két szemöldököm.

- Te jó ég..-motyogtam.

Beverly fellapozta az egyik olvasmányt, s egy tetszőleges oldalról házi áldást kezdett mormolni, miközben a vizet itt-ott kiöntögette.
Pár miatyánk után a táskájából egy újabb palackot kapott elő, én pedig egyből tiltakozni kezdtem, miután megláttam a benne levő löttyöt.

- Na azért még nem akarom felgyújtani a lakást!-utaltam a kezében levő benzinre és az öngyujtóra.

Bev csak megvonta a vállat, hogy neki aztán mindegy, és csak álltunk a nappali közepén, hogy most mi legyen.
Elvileg megtisztítottuk a házat, vagy mi, most akkor minden oké?

- Nancy, én most szerintem hazamegyek. Az apám már biztos vár.-mondta kissé csalódottan, majd kilépett az ajtón.

Ismét.
Egyedül maradtam.
Unottan a kapott kereszteket elhelyeztem a lakás különböző pontjain, s csak reménykedni kezdtem, hogy most már minden rendben lesz.
És hogy nem haragítottam magamra egyetlen egy alvilági lényt sem.

- Megjöttem! Szia Kicsim!-köszöntött apa.

- Rendelünk valami kaját? Na, kérlek.-könyörögtem.
Apa egy pillanatra elgondolkodott, majd végül beadta a derekát.

Izgatottan tárcsáztam az egyik pizzázót, akik pár másodperc után fel is vették.

A vonal végén először semmit sem hallottam, majd hirtelen csak egy kacagás hallatszódott.

Ijedten apámra néztem.

- Ki.. kivel beszélek?-dadogtam rémülten.

Az illető ezek szerint letette a hívást, mivel azonnal hangpostára kapcsolt.
Apa kíváncsian fürkészett.