Szerelem egy pszichopatával[befejezett]

6. part 1

Felvettem a fekete ruhát és a cipőt, majd kimentem és vártam Hisokát. Fél öt lesz pár perc múlva, de Hisoka még sehol. -Remélem nem törtent vele semmi.- gondoltam magamban aggódva. Pontban fél öt van.

-Talán felkéne hívnom nem?- kérdeztem anyám aggódva.
-Szerintem mindjárt itt lesz, csak nyugodj meg.- nyugtatott meg, majd ahogy ezt kimondta Hisoka már ott is volt. Meg állt a ház előtt. Meredten bámultam rá. Csodásan nézett ki.

-Bocsánat hogy késtem.- mondta Hisoka mikor kiszállt az autóból.
-Már aggódtam érted. Azt hittem valami bajod esett.- mondtam, majd átöleltem.
-Na? Akkor indulhatunk?- kérdezte boldogan.
-Igen.- majd elköszöntem anyámtól és beszálltam az autóba.

Ötkor már a helyszínen voltunk. Nagyon sok ember volt. Alig láttam egy két lányt ezért kicsit zavarban is voltam hogy ennyi fiú között kell lennem. De tudtam hogy biztonságba vagyok, hiszen Hisoka végig mellettem lesz. Elkezdődött a bál. Élveztem hiszen nem nagyon voltam még bálokban, főleg nem egy ilyen fiúval mint Hisoka. Egyszer csak mellém toppant egy fekete ruhás ember, kissé ilyesztő volt.

-Szia, szépség.- szólitott meg a fekete ruhás ember.
-Tudok valamiben esetleg segíteni?- kérdeztem miközben furán néztem rá.
-Csak beszélgetni szeretnék, hiszen olyan gyönyörű vagy.- mondta kicsit perverzen.
-Elnézést de nekem most meg kell keresnem a páromat.- mondta majd indultam volna megkeresni Hisokát aki addigra eltűnt mellőlem.

Már nem éreztem magam biztonságban. Sehol sem láttam Hisokát, ráadásul ez az ilyesztő ember is ott volt. Megfogta a kezem és kivezetett a teremből és a torkomhoz szorított egy kést.

-Neked most velem kell jönnöd.- suttogta a fülembe majd megjelent 8 kapucnis ember. Az egyik egy tűt szúrt a nyakamba. Elálmosodtam. Valami altatót adtak be nekem. Ezután nem emlékeztem semmire. Egy kanapén ébrettem velem szemben 9 ember. Az egyik odalépett hozzám. A főnöknek tűnt.

-Jóreggelt szépség.- mondta perverz hangon.
-Kik vagytok?- mondtam kicsit felemelve hangom.
-Had mutassak be mindenkit drága. Én Chrollo vagyok. Mögöttem pedig Feitan, Pakunoda, Nobunaga, Phinks, Shalnark, Machi, Bonolenov és nem utolsó sorban Franklin.- sorolt fel mindenkit.
-És mit szeretnétek tőlem?- mondtam ismét felemelve a hangom.
-Tudod különleges vagy, és kell a segítséged.- mosolygott rám.
-Én? Különleges? Hagyjuk már!- legyintettem felé.
-Oo szóval te még nem is tudsz róla?.- kezdett halkan nevetni.
-Mégis miről kéne tudnom?.- értetlenkedtem.
-Na akkor elmesélek mindent.- kezdett bele a kis mesébe. -Tudod az anyád akivel élsz, nem a vérszerinti anyád...
-Te meg miről beszélsz?- vágtam bele a szavába.
-Hagyod hogy végig mondjam?- rábolintottam majd mesélte tovább. -Van egy különleges erőd, akárcsak Hisokának, csak neked sokkal erősebb és különlegesebb. Tudsz az időben utazni...akár meg is állithatod az időt, sőt még az időjárást is irányithatod. Nekünk szükségünk van az erődre!- mondta majd mindenki lehajtotta a fejét.
-Mégis miért kell nektek ez az erő? És miért lenne nekem ilyenem?- mondtam miközben kavarogtak a gondolatok a fejemben.
-Tudod volt egy barátunk akit vissza szeretnénk szerezni.- mondta majd a kezét az arcomra tette. -Kérlek segíts nekünk.- mondta majd kissé könnybe lábadt a szeme.
-De en nem...nem tudom hogy kell, és nem akarom ezt csinálni!- jelentettem ki kissé mérgesen.
-Mi segítünk, de ahoz te is kellesz.- mondta majd elindult egy ajtó felé.