Szerelem egy pszichopatával[befejezett]

8. Utolsó rész

Ezután egyből kimentünk egy üres kis mező féleségre, amerre senki sem jár.
Kicsit messzebb álltak tőlem mivel senki sem tudta hogy mi történhet amikor elő hozom az erőmet. Ezután megláttam Hisokát a távolban de már keső volt. Minden elkezdetz fehéredni.
Megtörtént használtam az erőmet.

-Ena...Ena! Kelj fel!- szolított egy ismerős hang majd kinyitottam a szemem.
-A-anya?- láttam meg édesanyám csillogó szemeit.
-Végre felébredtél.- mondta anyám
-H-hogy felébredtem..d-d-de hát én az elöbb....az elöbb még egy mezőn voltam Chrolloval meg-meg a többiekkel.- mondtam dadogva miközben nem értettem a helyzetet.
-Nyugodj meg kicsim minden rendben. Baleseted volt és kómában voltál de csak pár órát, egy kicsit megzúzódott a kezed de minden rendben.- nyugtatott meg édesanyám.
-Szóval csak egy álom volt...- mondtam halkan.
-Mi volt álom?- kérdezte érdeklődően anyám.
-Se-..Semmi- mondtam neki.
-Most el kell mennem de hamarosan visszajövök rendben?- mondta anyám majd felállt.
-Rendben anya, szeretlek.
-Én is szeretlek kincsem. Sietek vissza.- mondta majd az ajtó felé vette az irányt.

Nem sokkal később ajtó nyitódásra lettem figyelmes, azt hittem anyám jött vissza.

-Szia, nem zavarok?- lépett be egy vörös hajú férfi aki nem sokkal lehet idősebb nálam.
-H-Hisoka?!
-I-Igen, de mégis honnan tudod a nevemet?- nézett rám, miközben nem értette a helyzetet.
-Te raboltál el, de vegül nagyon jól kijöttünk.. Vagy ezis csak álom volt?
-Valószinüleg igen... De bocsánatott jöttem kérni.- mondta majd leült mellém oda, ahol nemrég még anyám ült.
-Mégis miért kérsz bocsánatot?
-Én ütöttelek el de a rendőrők is azt mondták véletlen volt az egész. Kiléptél az útra és nem tudtam elég gyorsan reagálni.- mondta lehajtva a fejét.
-Nincs semmi baj.- nyugtattam meg.

Beszélgettünk még egy darabig majd megjött anyám és meghívtuk Hisokát vendégségbe. Nagyon jól kijöttünk. Eltelt 10 év. Azóta összejöttünk és azóta is együtt vagyunk. Nagyon sok időt töltünk együtt és már a házasságot tervezzük illetve már a baba téma is előjött. Sokszor hívom pszihopatának amit nem ért de szerintem elég ha én értem. Boldog életet élek, egy szerető baráttal aki lassan a férjem lesz, egy nagyon jó munkával, egy csodálatos házzal és egy Husky köjökkel, és mindez nem lenne ha nem történt volna meg a baleset. Mindennek oka van, szóval minden percet megbecsülök és próbálok boldogan megélni. Na de mennem kell hiszen ma is programom van Hisokával. Majd még találkozunk naplóm....

El is érkeztünk a kis storym végére. Minden egyes betűt örömmel írtam meg hiszen ez egy új dolog az életemben és örülök hogy valamiben újat tudtam alkotni, illetve nagyon köszönöm azoknak akik ideáig elolvasták. Tudom nem lett valami hosszú történet de mivel első storym nem akartam hosszúra csinálni. Nemsokára új storyval jövök amint megjön az ihlet. Sok puszi mindenkinek és mégegyszer köszönök mindent mindenkinek❤