Aranykalitka

3.fejezet

Noah

Ava és William fejvesztve rohangált a kicsi lakásban, ahol élek a családommal. Apámmal, anyámmal és a két kistesómmal, Avával és Williammel.
Hallgattam, ahogy sikongatnak a nagy fogócskázás közepette. Anyám a vasalónál állt, haja göndör fürtökben hullott a vállára. Arca lágy vonásai teljesen eltértek szíve keménységétől. Még mindig nem értem hogy lehet az, hogy ez a nő teljesen máshogy néz ki, mint amilyen a személyisége valójában.
A kislány hangos puffanással vágódott el, már majdnem felnevettem az aranyos látványra, mikor észrevettem, hogy az éppen kivasalt ruhákra esett rá, amik most meggyűrődve terültek el Ava alatt. Félve anyámra pillantottam, aki a vasalót szorongatva húzta gúnyos mosolyra a száját, de arca pattanásig feszült az idegtől.
Ha nem tudnám, hogy ő az anyám, az ördöggel azonosítottam volna. Fel sem tudtam fogni, hogy mi történik, anyám már felemelte a vasalót és pillanatok alatt Avát felrántva a földről az arca felé közelített a forró tárggyal. Figyeltem minden egyes mozdulatát és cselekedtem mielőtt anyám megkínozta volna a húgomat. Kezemet a kislány arca és a vasaló közé tettem, kibaszottul égetett az egész, de nem bántam meg, mivel Ava épsége múlt rajta. Ennek nyoma lesz az biztos. Anyám felém fordította vérben úszó szemeit, tudtam, hogy most jön az ordibálás. Beküldtem a két kis lurkót a szobájukba, ahova szerintem most legjobban vágyott mindkettő. Tudják, hogy ott biztonságban vannak amíg itt vagyok.
- Noah Harris, mégis mit képzelsz magadról?
- Én mit képzelek magamról? Anya, ezt nem gondolhatod komolyan, tényleg ilyen őrült vagy? -ordítottam, nem gondolva bele, hogy bármikor megüthet. Kiskoromban sem volt sokkal jobb a helyzet. A környékünk is szar, és a családunk is. Apám egész nap robotol, hogy eltartsa a családot. Én is dolgozok, de az sajnos semmire nem elég, de ha ezzel tudok segíteni, akkor szívesen megteszem. Gondolkozásomból anyám tenyere lökött ki, majdnem szó szerint, mivel a keze az arcomon csattant. Sosem ütöttem vissza, mert az anyám és, mert nő. Féltem tőle, féltem az agresszív viselkedésétől. Nem voltam alacsony, sem vékony, de amikor anyám előtt álltam, újra az a kisgyerek voltam akit annyiszor elvert, vagy nyomott vasalót hozzám, mikor rosszat csináltam. És amikor apám meg akart védeni, őt sem kímélte, csak neki a feje találkozott a fallal.
Karommal megfogtam anyám kezét, ami bizonyára fájt neki, mert kicsit felszisszent. Izmaimat volt időm kidolgozni, mivel meg kellett védenem magamat az utcán. A feketebőrű embereket nem igazán tűrik meg ebben a világban, főleg nem a "nyomornegyedbe" száműzötteket, mint például engem.

●○●○●○●

Délután öt óra, megint a munkahelyemen. Ami egy lepukkant kocsma a város szélén, a vendégek pedig a jól ismert kocsmabútorok. Ránéztem a falon lógó mezre és egyből az álmaim jutottak eszembe. Az álmaim amelyek csak álmok maradnak mindig, mivel a kistesóimat nem hagyhatom magukra, anyámmal. Most is félek, hogy bajuk esik, de biztonság kedvéért szóltam a szomszéd néninek, hogy figyeljen oda, és ha kiabálást hall, egyből engem hívjon. A rendőröket teljesen felesleges lenne kihívni, mivel nem törődnek a magunkfajtákkal. A néger ember számukra csak egy kutya szájából kiszedett véres rongy. Vagy egy elnyomott cigarettacsikk.
Kiléptem a pult mögül és kimentem a kerthelységbe. Összeszedtem az ottmaradt poharakat és üvegeket, amiket nem hoztak vissza. A tálcát, amire mindent összegyűjtöttem, leraktam az asztalra, ami egy napernyő takarásában élvezhette az árnyékot. Elővettem a cigisdobozom és kivettem egy szálat. Előkerült a gondosan őrizgetett öngyújtóm is, amit még a legjobb haveromtól, Adamtől kaptam. Megölne ha elveszteném. A gondolatra felnevettem, majd kifújtam a már meggyújtott cigim füstjét. Szeretem azt hinni, hogy a füsttel együtt távozik az összes problémám is. Ezzel bizonyára egyedül vagyok, csak egy idióta hisz ilyesmiben.

Megcsörrent a telefonom és a kijelzőn Adam, a legjobb haverom neve és képe virított. Örültem a hívásnak, ezért boldogan vettem fel.

-Csá! Mi a helyzet? -szóltam bele.
-Hallod haver? Kurva nagy gáz van! Aztakurva, nagyon nagy szarban vagyok! -akadt ki teljesen. Nem lepődtem meg, ezt sokszor eljátszuk, de most valahogy más volt.
-Na mondjad, mi van? -kérdeztem, de közben a főnököm jelent meg az ajtóban és csúnyán méregetett.
A francba!

-Noah! Mit gondolsz? Ezért fizetlek? -szólt rám mérgesen.
-Bocs, Sam! Megyek! -mondtam.

-Hallod haver, vissza kell mennem dolgozni, de amint tudlak felhívlak! -mondtam bocsánatkérően és meg se vártam a válaszát, bontottam a vonalat. Nem akarom tudni, hogy most mire gondol.

Holnap reggelig dolgozom, és éjjelente nincs nagy forgalom. Tulajdonképpen nem szokott senki bejönni, főleg nem hétköznap. Szóval csak lesz időm visszahívni.

○●○●○●○

Akaratlanul is az órát néztem folyamatosan, ahogy kiszolgáltam a már amúgy is részeg vendégeket. Már éjjel kettőt ütött az óra, Adamet a nap folyamán rengetegszer próbáltam visszahívni, de egyszer sem vette fel. Biztos megint lent van a parton és gondolkozik, olyankor szinte elérhetetlen.

Az egyik vendég kinyitotta az ajtót és szinte táncolva futott végig a tavaszi szél a kiskocsma elnyűtt padlóján keresztül egészen a pultig, de ez nem volt neki elég, beszökött a pult mögé, és felkúszott a testemen. Megborzongva simítottam végig a felkaromon, aztán felszisszentem. Véletlenül hozzáértem a bőrömet tarkító égésnyomhoz, amit most bámulok. Teljesen megijeszt anyám agresszív viselkedése. Mi van ha egyszer Ava vagy Will lesz ennek áldozata? Hiszen most is Ava volt a célpont, csupán a szerencsén múlt, hogy én is ott voltam. Ez nem mehet így tovább, nem tehetem ki ennek őket.
Ilyen és ehhez hasonló gondolataim társaságában törölgettem a poharakat, amikor a hátam mögött köhintett valaki. Azonnal megdermedtem, nem tudtam, hogy képes vagyok megijedni, de most ez is megtörtént. Nagyon, nagyon remélem, hogy nem anyám az. Lassan a hátam mögé néztem és mikor láttam, hogy egy apró lány áll ott, megkönnyebbültem. Gyorsan felnéztem az órára, ami már fél hármat mutatott, aztán a lány felé fordultam.

- Szia! Mit adhatok? -kérdeztem tőle, és most éreztem csak meg, hogy milyen fáradt is vagyok.
Kék szemeivel végignézte a kínálatot, már amit látott tőlem. Megtehettem volna, hogy arrébb állok, de őszintén szólva szórakoztató volt nézni, ahogy próbál valami értelmes dolgot keresni.

- Szia! Egy vodka shotot kérek! -mondta végül és ez őszintén meglepett. Gondoltam, hogy nem kólázni jön ide ilyenkor, de azért ez kicsit erős lesz neki. Látva türelmetlenkedő, fáradt arcát, inkább csöndben maradtam és kitöltöttem neki az italt. Alig tettem le a pultra, ő már nyúlt is érte és felhajtotta. Nem hazudok, rohadt dögös volt, ahogy szemrebbenés nélkül megitta. Aztán kért még egy kört, aztán még egyet és így tovább. Szótlanul figyeltem minden mozdulatát és csak ámultam. Minden kör után egyre pirosabb lett az arca és egyre kuszább a haja.
Erre a gondolatra végig kellett simítanom a hajamon, mert ha nem teszem, akkor az övébe túrok bele, ami valljuk be, kicsit fura lenne így első találkozásnál. De jézusom, bár ne tettem volna! A rohadt égésnyomról sikerült megint elfeledkeznem, és most a lány is kikerekedett szemekkel bámulja. Nagyszerű!

- Otthon megégettem véletlen a tűzhelyen. Semmi komoly. -mondtam, de látszólag nem nagyon hitt nekem, és amikor épp szólásra nyitotta a száját, hogy ezt tudassa velem is, muszáj volt elterelnem a témát.

- Figyelj, tudom, nem az én dolgom, de ha beszélsz a problémáidról, akkor lehet jobb lesz. -ez jutott eszembe először, de látszólag bevált. Kék szemével végignézett a kocsmán, mintha azt az indokot keresné, ami miatt nem szabadna nekem beszélnie a dolgairól. Mintha hirtelen azt se értené mit keres itt. Ez a lány még részegen is gyönyörű volt. Olyan védtelen. Errek ökölbe szorult a kezem, mert minden porcikámban éreztem azt a kínzó vágyat, hogy megvédjem. Nem tudom, hogy pontosan mitől, de nem hagyhatom hogy szenvedjen.

Hosszas gondolkodás után végre meghozhatta a döntést, mert beszélni kezdett. Kicsit összefüggéstelenül hadovált arról, hogy kidobta a pasiját, de az apja most hozzá akarja adni valami másikhoz. Aztán hirtelen áttért az apjára, hogy mekkora faszfej és az anyjára, aki nem tud kiállni magáért. Mikor befejezte látszólag megkönnyebbült és már nem is volt olyan szomorú.

- Huhh, te aztán nem vagy semmi! És ezt mind egy nap alatt? -kérdeztem teljesen elhűlve. Bólintott, majd láttam rajta, hogy gondolkozik. Mintha arcára szép lassan kiütött volna a megbánás, amit én legkevésbé sem szerettem volna, ezért úgy döntöttem, hogy a ház ajándéka képpen adok neki egy üveggel a legfinomabb piánkból, ami tipikusan nőknek van. Hátramentem a raktárba, viszont kicsit nehezen találtam meg.
Vidáman mentem vissza a pulthoz, azonban, ami ott fogadott, őszintén fájt. A lánynak hűlt helye sem volt, ha nem hagyta volna a pulton a fogyasztását fedező pénzt, akkor azt mondanám, hogy fixen megőrültem és ezt az egészet csak képzeltem. De ott állt a pénz, ami bizonyította, hogy itt járt és még a nevét sem kérdeztem meg. Ekkora balfaszt, mint én!