𝚃𝚑𝚎 𝙿𝚛𝚘𝚖𝚒𝚜𝚎 [𝙽𝚊𝚛𝚞𝚝𝚘 𝙵.𝙵.]

6. Fejezet

/Jun szemszöge/

Akira nagyon túlhajszolta magát. Nagyon sok chakrát használt és a szemét is sokáig használta ezért ájult el. Pár óra múlva fel fog kelni. Tudom, hogy Orochimaru miért akarja Akirát, de az biztos, hogy soha nem fogja megkapni, ha rajtam múlik.

/Jin szemszöge/

Miután hazaértünk Akira-t felvittem a szobájába és beraktam az ágyába és betakartam. Anya azt mondta hogy pár óra múlva fel fog ébredni. Nem tudom, hogy mit akar Orochimaru, de az biztos, hogy ha megpróbálja elrabolni akkor megölöm.

/Akira szemszöge/

Amikor kinyitottam a szememet egy ismerős helyen voltam, felültem és akkor tudatosodott meg bennem, hogy a szobámba vagyok. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy már kezd besötétedni. Sokáig lehettem akkor eszméletlen. Kikászálódtam az ágyból de amikor felálltam akkor egy kis fájdalom hasított a fejembe, ilyenkor mindig elszoktam menni sétálni az beszokott válni.

Lementem a földszintre és láttam anyáékat, hogy észrevettek ezért mind a ketten megöleltek, nagyon meglepődtem de viszonoztam. Utána beszélgettünk még egy kicsit és közben megkérdeztem őket, hogy elmehetek-e sétálni mert egy kicsit hasogat a fejem. Elengedtek de azt mondták, hogy vigyázzak magamra. Jin ennek nem nagyon örült de végül beleegyezett.

Pár perc után elindultam sétálni. Nagyon jól esett a friss levegő. Annyira elgondolkodtam, hogy elértem a tóhoz, megálltam előtte és megnéztem közelebbről, nagyon gyönyörű volt így este. Egy idő után éreztem egy ismerős chakrát ami közeledik hozzám. Nem nagyon foglalkoztam vele mert tudom, hogy ki ő.

-Mit keresel itt Sasuke?-kérdeztem még mindig a tót bámulva.

-Azt hittem örülni fogsz nekem.-mondta.

-Én örülök neked.-mondtam és hátra fordultam. Most sokkal közelebb volt hozzám mint amikor harcoltunk, így legalább megtudom nézni, hogy mennyit változott.

-Azért jöttem ide, hogy szóljak neked, mert Orochimaru téged keres.-szólalt meg egy idő után.

-Mit akar tőlem?-kérdezetem.

-Azt akarja, csatlakozz hozzánk.-mondta.

-Sasuke ugye tudod, hogy soha nem akarok a közelébe menni.-mondtam.

-Tudom!-mondta.

Közelebb mentem hozzá és megöleltem. Nagyon boldog voltam, mert három év után újra megölelhettem azt az embert akit a legjobban szeretek. Pár másodperc után visszaölelt. A derekamra rakta a kezét és így húzott közel. Eltolt magától és a szemembe nézett, most csillogást láttam benne. Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Nagyon meglepődtem de viszonoztam, a kezemet a nyaka köré fontam és úgy húztam közel magamhoz. Pár perc után elváltunk és egymást néztük.

-Tudod Akira-szólal meg egy idő után-Orochimaru csak elakarja venni a testemet mert meg fog halni. De ezt nem fogom hagyni, ezért megölöm. Utána majd alakítok egy csapatot aminek a neve az lesz, hogy Hebi. Azt szeretném kérni, hogy csatlakozz majd hozzánk.-

-Figyelj!-szólalok meg.-Nekem Konoha az otthonom és nem szeretném otthagyni, és nem szeretnék egy olyan csapatba lenni aminek azt sem tudom, hogy mi a célja.

-Az lenne a feladatunk, hogy megkeressük Itachi-t.-mondta.- De csak ennyit mondok, majd elérem, hogy csatlakoz hozzánk, ne aggódj!-mondta és elment. Egy ideig néztem, hogy elmegy utána elindultam haza. Egész úton az utolsó mondata járt az eszembe. Nem tudom, hogy hogyan fog rávenni, de kíváncsi leszek.

Mikor hazaértem már nem világított semmi a házban. Biztos anyáék már lefeküdtek aludni. Gyorsan felmentem a szobámba, megkerestem a fürdős cuccomat és utána elmentem a fürdőszobába. Megfürödtem, utána felvettem a pizsamámat, de mielőtt még lefeküdtem volna aludni kinéztem az ablakon. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog hozni a jövő. Ezzel a mondattal feküdtem le aludni.

Egy erdőben voltam, legutoljára kiskoromban jártam itt. A távolba észrevettem egy alakot. Elkezdtem oda futni, ahogy egyre közelebb értem annál több alakot véltem felfedezni. Az egyik Sasuke volt.

-Sasuke!-kiáltottam.

Mikor odaértem már betudtam azonosítani az embereket, még hárman voltak Sasuke mögött. Az egyik egy vörös hajú szemüveges lány volt. A másik pedig egy fehér hajú fiú volt akinek a Zabuza kardja volt mellette. A harmadik pedig egy narancssárga színű hajú, magas fiú volt.

-Sasuke!-suttogtam. Felém fordult, de lesokkoltam.-Mangekyou Sharingan!-mondtam

Felém nyújtotta a kezét, azt várta, hogy mikor fogadom el. Nem haboztam túl sokat egyből megfogtam a kezét, de amikor ez megtörtént fájdalom hasított a szemembe, térdre estem, mikor elvettem onnan a kezemet az véres volt. Akkor tudatosult bennem, hogy vérzik a szemem. Sasuke leguggolt elém és két ujjával homlokon bökött, ezt sokszor csinálta kis korában Itachi. Utána letörölte a szememről a vért és felálltunk, a lány egy tükröt tartott előttem, belenéztem de teljesen lesokkoltam. A szem technikám teljesen máshogy nézett ki. Biztos ez egy tovább fejlesztett verziója, de anya erről soha nem mesélt. Kezdett minden elhomályosulni utoljára hátranéztem, de már csak Sasuke állt ott. Közelebb jött hozzám és megölelt, de utána már csak a távolodó alakját láttam.

Zihálva ültem fel az ágyamba, a szívem a torkomban dobogott, szaporán vettem a levegőt és be voltam könnyezve. Ez csak egy álom volt, megnyugodtam, hogy ez nem a valóság volt. Kinyitottam az ablakot mert szükségem volt egy kis levegőre. Ahogy kitisztult a fejem annál jobban nyugodtam meg. Még mindig az álom járt a fejembe. Vajon mit jelenthet? Nem tudom. Talán a jövőt álmodtam meg? Lehetséges, már nem az első eset. Becsuktam az ablakot és megpróbáltam újra visszaaludni szerencsére pár perc után sikerült.