𝚃𝚑𝚎 𝙿𝚛𝚘𝚖𝚒𝚜𝚎 [𝙽𝚊𝚛𝚞𝚝𝚘 𝙵.𝙵.]

7. Fejezet

Már lassan egy hónap telt el amióta találkoztam Sasuke-val. Folyamatosan rémálmaim vannak és napközben emlékképek jelennek meg az álmomból, anyáéknak erről még nem meséltem de szerintem még nem is fogok. Amikor lementem akkor egy cetlit vettem észre az asztalon.

Kedves Akira!

Ma Tsunade-sama elküldött minket küldetésre, de ne aggódj szóltam neki, hogy nem tudsz jönni mert láttam mostanság, hogy nem érzed jól magad, és ezt elfogadta szóval nyugodtan pihenhetsz, csak 3 nap múlva fogunk hazaérni!

Szeretettel!
Anya

Elraktam a levelet és elkezdtem reggelit csinálni csak egy sima tojás rántottánál döntöttem. 10 perc után kész lettem, és elkezdtem enni, amikor befejeztem akkor meghallottam, hogy csengetnek. Gyorsan elmostam a tányért és odaszaladtam az ajtóhoz, hogy kinyissam. Meglepődtem amikor megláttam a lányokat az ajtóban.

-Hát ti meg mit kerestek itt?-kérdeztem kíváncsian.

-Hallottuk, hogy ma nem mentél küldetésre és azt hittük, hogy baj van.-mondta Ino nyugtalanul.

-Ne aggódjatok lányok nincs semmi bajom.-mondtam mosolyogva-Nem akartok egy kicsit bejönni?-kérdeztem.

-De szívesen!-mondta Sakura. Beengedtem őket és mondtam, hogy menjenek a nappaliba. Előre mentek én addig becsuktam az ajtót és be is zártam. Utánuk mentem és láttam, hogy egy körben ültek és kérték, hogy üljek hozzájuk.

Leültem, és megkérdezték, hogy miért nem mentem küldetésre, én csak annyit válaszoltam, hogy ma nem annyira éreztem jól magam, hazudtam, mert még nem akartam beszélni senkinek az álmomról. Utána Ino feltett nekem egy kérdést.

-Akira, hogy haladsz apukád ügyében?-

-Még nincs nagyok sok információm.-mondtam-Nagyon lassan haladok vele.-sóhajtottam fel.

Apukámat soha nem ismertem, csak a nevét tudtam eddig, az pedig Mishima Kazuya. Egy kis kutatás után kiderítettem, hogy kis koruk óta ismerte anyukámat, de régen a nagyapám Mishima Heihachi ledobta egy hegyről mert felakarta mérni, hogy mire képes. Sikerült neki visszamászni, de bosszút esküdött, és akkor szövetséget kötött egy démonnal és teljesen elöntötte a lelkét a gonoszság. A szövetség miatt áttudott változni démonná. Ezt a képességet mi is megörököltük Jinnel, és emiatt van egy tetoválás a jobb karunkon.

A lányokkal sok mindenről beszélgettünk, egy idő után mondtam nekik, hogy csinálok nekik egy kis ebédet, mondták, hogy nem kell de én ragaszkodtam hozzá, egy kis vita után megegyeztünk, hogy együtt megcsináljuk. Eldöntöttük, hogy ráment csinálunk. Az egészet elhülyéskedtük de így is megtudtuk csinálni normálisan. Megterítettünk és utána elkezdtünk enni. Egy fél óra alatt befejeztük az ebédet, még beszélgettünk egy kicsit és utána sorba megöleltem a lányokat és elköszöntem tőlük.

Miután elmentek elkezdtem elmosogatni az edényeket, de léptekre lettem figyelmes. Gyorsan elővettem a kunaimat és elkezdtem közeledni a nappali felé. Amikor oda értem három alakot láttam, egyből felismertem őket az álmomból. Nagyon meglepődtem de próbáltam megőrizni a hideg véremet.

-Kik vagytok?-kérdeztem ridegen és előbújtam a fal mögül

-Én Suigetsu vagyok.-mondta a fehér hajú-Ők itt Karin és Juugo.-folytatta tovább.