117 - Az életmentők

5.rész: Tömegkarambol az A3-as autópályán

A férfi az órájára pillantott, azonnal el kellett indulnia, ha nem akart elkésni. A garázsba sietett és a fali tartóról könnyedén leemelte az új verseny kerékpárját, amit pár hete vásárolt. Kitolta a biciklit a beton placcra, lezárta a garázs ajtaját, majd felvéve a bukósisakot és a szemüveget felpattant a járműre és elindult a munka helye felé. Imádta amikor a szél az arcába csapott és kissé felfrissült a testmozgás hatására, de az élvezet csupán néhány pillanatig tartott. Néhány méterrel később belegurult egy szögbe, ami miatt a hátsó kereke defektet kapott. Csalódottan pattant le a két kerekűről és fordult vissza a lakása felé. Az országútit vissza tette a helyére, levette a felszerelést, majd a házba szaladt.

- Itt hagytál valamit drágám? - hallotta meg a barátnője hangját.

- Késésben vagyok, elviszem a kocsit - mondta kissé morcosan.

Megkereste a kulcsot és sietősen beült az autóba, majd elindult a bázis felé. Mivel késésben volt, megpróbálta felhívni az orvos kollégáját, hogy késni fog, de a nő nem vette fel a telefont. Hogy gyorsabban a munkahelyére érjen az autópályát választotta, azzal nyerve egy kis időt, de csalódnia kellett. Pár pernyi kocsikázás után belefutott egy dugóba. Nem számított rá, hogy a kora reggelen ennyien szeretnék elhagyni a várost. A sor nem haladt, ezért kiszállt a kocsiból és előre nézett hátra lát valamit és akkor megpillantotta a kamiont, ami keresztbe állt az út közepén...

A nap végreelhagyta a hegyek adta takarást és fénye beragyogott mindent, ígymegcsillogtatva a piros sárga helikopter is, ami magányosan állt ahangár előtt és csakazt várta, hogy végrevalaki használja, de nem volt bevetés, még nem.Mindenki a társalgóban volt, az A csapat már indulóban, afriss B csapat pedig átöltözve várták a mai napot. Az orvos is csatlakozott hozzájuk és meglepődött, amikor nem látta a váltás kollégáját.

- Hol van Matt? - ült le az egyik székre.

- Kérdezz jobbat - válaszolt Tom és közben kibontotta kedvenc csokiját.

- Remélem nem a jelentésed felett eszed azt a csokit. Már múltkor átbeszéltük, hogy nem koszolod össze a fontos papírokat - lépett be Gwen a bázisra.

- Nem-nem, ez nem az aminek látszik - rebbent meg a szanitéc és igyekezett elrejteni az édességet.

- Remélem is, mert még egy foltos jelentés és két hétig te takarítod a bázist, egyébként merre van Kramer? - nézett körbe.

- Nem tudjuk - válaszolt Peter és a feleségére pillantott.

Medicopter 117 itt a Központ Trausteintól délre, az A3-as autópálya harminckettes kilométer kövénél tömegkarambol történt, többen súlyosan megsérültek. A GPS koordináták 47.52.23 dél és 62.38.13 kelet. A landolás feltételeit biztosították a számukra.

- Itt a Medicopter 117 bázisa, értettük indulunk - válaszolt Gwen. - Karin ugorj be Matt, helyett később majd beszélek vele a pontos munkakezdésről - nézett a szőke nőre.

- Oké - biccentett az orvos, majd sóhajtva követte a többieket.

Eközben az A3-as autópályán:

Orvosi része azonnal kapcsolt és automatikusan nyúlt a hátizsákjáért és közben kedvenc jel mondatát motyogta "Ma történelmet írunk". Kihalászta belőle a sztetoszkópját és egy filcet, majd a csomagtartóból kivette az elsősegély dobozt és azonnal elindult segíteni. Ilyenkor nem számított semmi más csak a munka, semmi sem tudta kizökkenteni a gondolataiból. Csúnya látvány tárult a szeme elé, egy autó a kamion alá szorult, remélte, hogy a bent ülők még élnek. Mivel nem tudott hozzá férni a kamion sofőrrel kezdte, aki igencsak rossz bőrben volt. ABCDE zsongott a fejében az a mechanizmus, amit a sürgősségi állapotfelmérésre használtak. Gyorsan megvizsgálta betegét és rájött, nem sokat tud érte tenni, nincsenek nála olyan eszközök, amivel segíteni tudna. A kezére nagy betűkkel ráírta, hogy piros és egy pulzus és légzés értéket. Nem sok esélyt látott, hogy megmentse. A távolból helikopter hangja ütötte meg a fülét, oda nézett és meglátta a Medicopter gépét. A kiérkező rendőrség biztosította nekik a helyet, tudta hogy azonnal hozzájuk kell menni, ha segíteni akar. Megvárta még landolnak, majd az egyik kollégájához sietett.

- Hál isten hogy itt vagytok, eléggé súlyos a helyzet. Kamion kontra autó, a kocsiban ülőkhöz nem férek hozzá. A kamion sofőr rossz bőrben van, pulzusa magas légzése sekély, összeesett a tüdeje, azonnali sebészi beavatkozás kell neki - mondta Karinnak és közben elvette az egyik hátizsákot.

- Ezért késtél? - kérdezte Lisbeth.

- Részben, gyertek megmutatom a helyszínt - legyintett Matt és elvezette a két kollégáját.

Karin és Tom megvizsgálták a férfit, majd elkezdték a stabilizálást, míg az orvos a kocsi ajtaját próbálta felfeszíteni nem sok sikerrel.

- Tom intubálunk, kérem a nyolcas tubust és a laringoszkópot. Valószínűleg PTX-e van a betegünknek, amint a hordágyon van csinálnunk egy punctio-t, hátra lejön valamennyi levegő. Matt, hogy vannak a bent lévők? - hadarta Karin.

- Passz, nem látni be az ablakon, sötétítettek az üvegek, illetve nem tudom kifeszíteni az ajtót, az üveget nem akarom betörni nehogy jobban megsérüljenek a bent ülök. Ha lenne nálam egy biztonsági kalapács, nyugodt szívvel törném be az üveget  - válaszolt az orvos.

- Amint stabilizáltuk a pácienst Tom is segít neked. Addig kérdezd meg, hogy merre járnak a tűzoltók - adta ki az utasításokat Karin és közben elkezdte a magas szintű légút biztosítást. Miután a sofőr állapota stabilizálódott, átrakták őt egy gerinc ágyra és a helikopterhez vitték, majd a két férfi megpróbálta kinyitni az egyik ajtót, de nem ment nekik.

- Ha Lisbeth kissé hátra tudná húzni a kocsit a helikopter segítségével, akkor kitudnánk talán nyitni ezt az ajtót - elmélkedett Tom.

- Egy próbát megér, szólok neki - válaszolt Matt és a helikopterhez sietett.

Beszámolt a tervükről a pilótának, majd a gép alá feküdt és felszerelte a teher horgot. Miután megvolt ezzel, kimászott a helikopter alól és a doktorhoz fordult.

- Hogy van? - kérdezte.

- Egyelőre stabil, de azonnal műteni kell. Itt hagyom nektek a táskát, míg ti a bent lévőket látjátok el, mi Lizzie-vel elvisszük a beteget a Klinikára - válaszolt Karin.

- Oké, Lisbeth, kezdhetjük - mondta a pilótának.

Lisbeth könnyedén felszállt a helikopterrel, majd a kamionhoz repült és figyelte a két férfit. Tom rácsatlakoztatta a kötelet a kocsi hátuljára, majd jelt adott. A pilóta óvatosan hátrálni kezdett a géppel, érezte ahogy egyre nehezebben megy neki a művelet, de az autó megmozdult. Tom hangjára abba hagyta a manővert. A horgot levették a gépről és Karinnal együtt elindultak a Semmelweis Klinikára, ott hagyva a helyszínen a két férfit. Tom és Matt most már kitudták feszíteni az ajtót, a kocsiban két sérültet találtak, a vezető volt a legrosszabb állapotban. Tom kiszedte a kislányt, akinek az volt a szerencséje, hogy gyermekülésben ült, majd lerakta az üléssel együtt a földre.

- Hogy van az anya? - kérdezte a szanitéc.

- Azonnal intubálni kell, megsérült a feje, valószínűleg koponya törése van. Eltört a bal lába és a bordái is. Megsérülhetett a tüdeje, a jobb oldalon tompa légzési hangok. A has kemény, belső vérzése van. Csoda hogy még él. Ó a francba görcsöl, adj gyorsan 10mg Seduxen-t!  - mondta Matt.

Tom elővette az ampullát és felszívta a kért gyógyszert, majd befecskendezte a kanülbe.

- Rendben, vegyük ki, biztosan koponyaűri vérzése van, emiatt görcsöl. Amint kint van, köss fel neki egy adag Mannitolt, illetve egy másik kanülbe mehet az infúzió. A vérnyomása egyre emelkedik, be fog ékelődni, ami azt jelenti hogy kevés időnk maradt - nézett rá az orvos.

- Akkor háromra Matt, egy kettő és három - számolt vissza a szanitéc és kiemelték a nőt.

Rátették egy pokrócra és megemelték a fejét, majd folytatták tovább az ellátást. Miután a helikopter vissza tért, az anyát behelyezték a gép belsejébe, majd a lányt az üléssel együtt egy mentőkocsival szállították a közeli kórházba. A tűzoltók és a rendőrök megkezdték a munkájukat, Matt vissza ült az autóba és egy órával később már a munkahelyén volt....